előfizetésem
Hírlevél
Nem te vagy a világ pszichológusa – és ez nem baj
Mindig te vagy az, aki hajnali kettőkor is felveszi a telefont, aki meghallgat, vigasztal, segít, elintéz, helyrehozza. Te vagy, aki érzelmi szemetesládává válik. Te vagy, akire mindig lehet számítani – csak te nem számíthatsz senkire. Idővel észre sem veszed, de minden kapcsolatodban a megmentő szerepébe csúszol. Miért alakul ez ki? Mi mozgatja az „állandóan jól működő” nőket? És hogyan lehet kilépni ebből a szerepből anélkül, hogy elveszítenénk a jószívűségünket?
Bár elsőre hősi gesztusnak tűnik, ha valaki mindig ott van mások mellett, a folyamat hosszú távon kimerítő, sőt: önromboló is lehet. Hermann Eliza, női szerepekkel foglalkozó életvezetési coach szerint a „megmentőkomplexus” legtöbbször egy gyerekkori sérülésre vezethető vissza. Sokan kisgyerekként tanulták meg, hogy csak akkor kapnak figyelmet vagy szeretetet, ha hasznosak. Ha segítenek, csendben vannak, megfelelnek és alkalmazkodnak. A felnőttkori segítőszerep ennek a gyerekkori stratégiának a felnagyított, romantizált változata.
A félénkségből is lehet magabiztosságot teremteni, de nem mindegy, hogyan
A fárasztó jóság ára
Egy megmentő típusú nő általában olyan partnert választ, akinek „szüksége van rá”. Aki sebezhető, elveszett, kaotikus. Mert a megmentő értelme ott nyer igazolást, hogy állandóan helyre kell állítania valakit. De idővel ez a dinamika kimerítővé válik, és az érzelmi felelősség egyoldalúvá válik. A segítő elfárad, kiég, de még ekkor sem tud nemet mondani, hiszen évek alatt az lett a belső meggyőződése: értéke abból fakad, amit másoknak ad.
Hermann Eliza életvezetési szakértő szerint ez a működésmód hosszú távon komoly mentális zavarokat is előidézhet: gyakori a generalizált szorongás, a kiégés, sőt a depresszió, különösen akkor, ha a megmentő nem kap visszacsatolást, szeretetet, elismerést. „A segítő akkor kerül veszélybe, ha saját magát már nem mint önálló személyt, hanem mások szükségleteinek függvényében kezdi értékelni” – mondja a szakember.
Ugyanakkor fontos látni: a segítői attitűd nem maga a probléma. Sőt, rengeteg pozitívum is születik belőle. A KSH adatai szerint Magyarországon több mint 56 ezer civil szervezet működik – sokszor éppen olyan emberek alapításával, akik hasonló, másokat támogató mintákból érkeznek. „Az adakozás, figyelem, gondoskodás önmagában nem hiba, csak akkor válik azzá, ha nincs mellette öngondoskodás és egészséges határhúzás” – vélekedik a coach.
Örökölt szégyen, tanult elvárások, elveszett önszeretet - Tényleg a hasad miatt nem szereted magad?
Érzelemkoldusok és energiavámpírok
A segítő típus élete tele van érzelemkoldusokkal. Barátokkal, akik csak akkor hívják, ha baj van. Családtagokkal, akik számítanak rá, de sosem viszonozzák. Vagy partnerekkel, akik mellett állandóan pszichológussá válik. A szakember szerint ez nem véletlen. „A megmentő nem érzi elégnek magát önmagában, kell, hogy valaki rá szoruljon. Csak akkor érzi: van szerepe, helye, szerethetősége. Ez érzelmileg egy képletes bérlemény: addig élsz benne, amíg fizetsz.
A jólneveltség mélyén ott a félelem.
Hermann Eliza szerint ez a szerep különösen nőknél jellemző, mert kicsi korunktól tanuljuk, hogyan legyünk „kedvesek”, „támogatók”, „megértők”. De ritkán tanít meg bárki nemet mondani. Így idővel megtanulunk inkább elviselni, mint visszautasítani. Segítünk akkor is, amikor már elfáradtunk. Nem hagyjuk el azt, aki megbánt, mert azt hisszük, ez a szeretet ára, így elviseljük azt is, amit nem érdemelnénk meg. „A megmentők gyakran félnek attól, hogy ha nem ők adják a maximumot, akkor már nem lesznek szerethetők” - magyarázza.
Az első lépés a felismerés. Hogy nem kell más életét megjavítanod ahhoz, hogy legyen értelme a sajátodnak. „Ha valaki a nap végén úgy érzi, hogy teljesen ki van ürülve, hogy nincs energiája semmire, mégis úgy gondolja: nem tett eleget – az komoly figyelmeztető jel” – mondja Hermann Eliza.
„Ha minden kapcsolatodban te vagy az, aki szervez, intéz, megold, hallgat, cipel, miközben nincs senki, aki viszont meghallgatna vagy megtartana – akkor valószínűleg átestél a ló túloldalára. Ezekben az esetekben gyakori az érzelmi elmagányosodás, a szomatikus tünetek, mint a krónikus fáradtság, fejfájás, emésztési problémák, és idővel akár kiégéshez is vezethet.” A coach szerint ezek a jelek nem azt jelentik, hogy baj van velünk – inkább azt, hogy eljött az idő az irányváltásra.
„Amikor egy nő először megkérdezi magától: mit akarok én valójában? – az egy felszabadító pillanat. De utána jön az igazi munka” – figyelmeztet Hermann Eliza. Határokat kell tanulni, nemet mondani, pihenni, elengedni. Ez nem önzés, hanem öngyógyítás. A folyamatos készenlét – hogy bármikor készek vagyunk mások problémáit megoldani – krónikus stresszhez, érzelmi kimerüléshez és testi tünetekhez is vezethet. A segítő szerep túlterheltsége gyakran kapcsolódik alvászavarokhoz, szorongáshoz, illetve a saját szükségletek elhanyagolásából fakadó depressziós epizódokhoz.
„Az állandóan működésben lévő nő gyakran csak akkor figyel önmagára, amikor már a teste is jelez: elég volt” - fogalmaz. A megmentőnek tehát nemcsak kapcsolati, hanem egészségügyi kockázatai is vannak, ha nem tanul meg határokat húzni. Az állandó megmentő szerepből kilépni nem megy egyik napról a másikra, de minden apró lépés számít. Egy elhalasztott telefonhívás. Egy kimondott „most nem érek rá”. A segítő is megérdemel figyelmet, energiát, gondoskodást, ehhez azonban el kell hinnie: nem a teljesítésért, hanem önmagáért szerethető.
Japán #MeToo-hulláma egyetlen nővel kezdődött: Shiori Ito története
Ahogy Brené Brown, a sebezhetőség és érzelmi bátorság nemzetközileg elismert kutatója írja: „A határok kijelölése nem arról szól, hogy kizárjunk másokat, hanem arról, hogy megvédjük magunkat attól, hogy elveszítsük önmagunkat.”
Ajánlott olvasmány:
Melody Beattie: Ne függj senkitől – A társfüggőség klasszikus kézikönyve, amely segít megérteni a saját működésünket, és kapaszkodót ad a határok meghúzásához.
