előfizetésem
Hírlevél
Pszichológiai stratégiák, amelyek segíthetnek, ha krónikus fájdalommal élsz
Nem is gondolnánk, hány ember életét árnyékolja be olyan betegség, amely hosszabb vagy rövidebb időre teljesen felborítja az addig megszokott mindennapokat. Egyes betegségek olyan erős fájdalmat okozhatnak, amely akár tartósan is fennmarad a gyógyulás ideje alatt. A testi fájdalommal való együttélés fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő lehet. Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, miért különösen fontos ilyen helyzetben a lélek támogatása, és milyen módszerekkel lehet csökkenteni a fájdalom hatásait.
Amikor a fájdalom állandósul, az ember hajlamos kilátástalannak látni a helyzetet. A reményvesztettség beszűkíti a gondolkodást, így a figyelem szinte teljesen a szenvedésre irányul. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy mentális eszközökkel megtanuljuk kezelni az érzést, és ne engedjük, hogy az uralja életünket. Bizonyos pszichológiai stratégiák segíthetnek abban, hogy újra erőre kapjunk, de a legfontosabb szem előtt tartani:
Igenis képes vagy megküzdeni a feladattal, és lesz megoldás!
„Összetett feladatról van szó, hiszen a testi fájdalom nemcsak fizikai, hanem lelki és társas szinten is kihívást jelent. A megküzdés célja nem pusztán a fájdalom enyhítése, hanem az életminőség megőrzése és javítása is. A tréningjellegű pszichológiai technikák elsajátításához mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni” - hangsúlyozza Drelyó Ágnes.
A fájdalom pillanataiban az ember ösztönösen behunyja a szemét, mintha ezzel szeretne kilépni a helyzetből. Tudatos szinten is pontosan ez a cél: kilépni a fájdalom szorításából, legalább mentálisan. A negatív gondolatokat meg kell próbálni átkeretezni, hiszen a beszűkült, sötét gondolkodás csak fokozza a szenvedést. A kognitív terápia csökkentheti a szorongást, a depressziót és a kiszolgáltatottság érzését.
A krónikus fájdalomtól a testem ellenséggé vált: újra kellett tanulnom bízni benne
„A kontrollérzet visszaszerzése kulcsfontosságú. Az is segíthet, ha megengedjük magunknak az érzelmek megélését: a tehetetlenséget, a haragot vagy akár a reménytelenséget. Igenis szabad üvölteni!” A tartós fájdalom - például egy krónikus ízületi vagy reumatikus betegség esetén - komolyan befolyásolhatja a mozgást, ami közvetlenül hat a mindennapokra. „Legalizálnunk kell a negatív érzéseinket is. Nem kell úgy tennünk, mintha minden rendben lenne, amikor nincs így. Ha megéljük ezeket az érzéseket, az csökkentheti a belső feszültséget, ami enyhítheti a fájdalom megélését is.”
Relaxáció és mozgás - az enyhülés kulcsai
A különféle relaxációs technikák segítenek abban, hogy légzéssel ellazítsuk izmainkat, ezáltal a figyelem átkerülhet a fájdalomról a test más pontjára. A kognitív energiaátcsoportosítás csökkenti a stresszhormonok termelődését, így a fájdalomérzet is mérséklődhet. „A rendszeres meditáció is hatékonyan csökkentheti a fájdalom intenzitását. Fizikai szinten pedig a gyógytorna segíthet. Ha az érintett testrészt nem is tudjuk befolyásolni, maga a mozgás élménye feszültségcsökkentő, ráadásul a kondíciónkat is javítja.”
A mozgásterápia lényege, hogy a személyre szabott, fokozatos gyakorlás révén találjuk meg azt a módszert, ami működik. A csodamódszer helyett érdemes egy összetett, több lépésből álló megoldásban gondolkodni, amely lassan, de tartós eredményt hozhat.
Az izoláció megtörése
A tartós fájdalom hosszú távon pszichés kimerüléshez és depresszív állapothoz vezethet. Ilyenkor minden nehezebbnek tűnik, és minden jobban fáj. Sok páciens a fájdalom miatt elszigetelődik, ezért különösen fontos, hogy a környezet aktívan keresse a kapcsolatot. „Ha így is, úgy is fáj, akkor is menjünk el sétálni vagy moziba – ne engedjük, hogy a fájdalom bezárja a pácienst. A társas élmények segíthetnek a depresszív állapot kialakulásának megelőzésében.”
A fibromyalgia évtizedekig nem okoz semmilyen tünetet és legtöbbször a vizsgálatok nem mutatják ki
Ha valakinek nincs kialakult szociális hálója, érdemes sorstárscsoportokat keresni. „Ezekben a támogató közösségekben legalizálva lesz a páciens érzelmi állapota, hiszen olyan emberekkel találkozik, akik pontosan értik, min megy keresztül. A közös tapasztalat óriási érzelmi támaszt nyújthat.” A zárt csoportok biztonságos teret adnak a fájdalomról való beszédre, ahol nincs helye szégyennek - csak valódi megértésnek.
Rutin és célok – kapaszkodók a mindennapokban
A fájdalom nem uralhatja az élet minden területét. Fontos, hogy legyenek mindennapi céljaink és rutintevékenységeink, amelyek örömet hoznak és megtartanak a jelenben. A kreatív tevékenységek, mások segítése vagy akár a hit ereje segíthet új értelmet adni a betegség megélésének. Ágnes szerint a reggeleket érdemes valamilyen tudatos mozgással indítani - akár légzőgyakorlat is elegendő lehet. A fókusz legyen a jelen pillanaton: „Itt van a fájdalom, de én is itt vagyok. A fájdalom csak az életünk egy szelete.”
Érdemes naplót vezetni, hogy észrevegyük a legapróbb javulásokat is. Ez endorfint termel, ami csökkentheti a szenvedés érzését. A pozitív megerősítések segítenek visszanyerni az önbizalmat és a kontrollérzetet. „Egyetlen diszfunkcionálisan működő testrész sem veheti át az egész test irányítását. Fájdalom közben válasszunk olyan tevékenységeket, amelyek elterelik a figyelmünket: például művészeti vagy kreatív tevékenységeket, amelyek kimeneti forrást adnak a feszültségnek.”
A fájdalommal való megküzdés összetett folyamat, amely testet és lelket egyaránt érint. Bár a fájdalmat nem mindig lehet megszüntetni, a hozzá való viszonyunkat igenis formálhatjuk. A mentális technikák, a mozgás, a közösségi támasz és a tudatos rutin segíthetnek visszaszerezni az irányítást, és megtalálni azokat a kapaszkodókat, amelyekkel újra teljessé tehetjük életünket. A remény nem a fájdalom hiányát jelenti, hanem azt, hogy képesek vagyunk vele együtt is élni - emberként, méltósággal és erővel.
