előfizetésem
Hírlevél
Az igazi önismeret ott kezdődik, ahol az ítélkezés véget ér
Miért kételkedünk a saját érzéseinkben? Miért kell mindent túlmagyarázni? Mióta vált a szomorúság problémává, a boldogság pedig elvárássá? A kényszeres önanalizálás és a „gyors megoldások” csak mélyebbre taszítanak. Tényleg így akarunk élni?
Miért nem hagyjuk, hogy az érzéseink egyszerűen csak legyenek? Miért kell minden haragnak gyerekkori traumát, minden szomorúságnak rejtett okot tulajdonítani? A kényszeres önvizsgálat és a konyhapszichológia válaszkeresése nem felszabadít, hanem van, hogy összezavar. Nem biztos, hogy mindig minden válaszra azonnal szükségünk van.
Öndiagnózis az Instagramról
Ma egy-egy népszerű posztból vagy rövid videóból könnyedén besorolhatjuk magunkat: „Társfüggő vagyok”, „Szorongó kötődő vagyok” – és máris kész a magyarázat, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ezek a címkék sokszor megnyugtatóak lehetnek, hiszen választ adnak az érthetetlen érzéseinkre. De vajon tényleg ennyi lenne? Tényleg elég egy kattintás és néhány mondat ahhoz, hogy megértsük magunkat?
Oravec Rita önismereti tanácsadó, life és art coach elmondása szerint az igazi probléma ott kezdődik, amikor elhisszük, hogy mi vagyunk a hibásak mindenért, és ezért minden kellemetlen helyzetet el kell tűrnünk. „Csak azért érzem rosszul magam, mert ilyen a kötődésem” – mondják sokan, és közben benne maradnak mérgező kapcsolatokban, vagy elnézik mások viselkedését, mert „velük van a baj”. Ezek a címkék – bármilyen igaznak is tűnnek – gyakran félrevezethetnek.
A védelmező szem több mint egzotikus kiegészítő, több ezer éve oltalmaz a szemmel veréstől
Az önismeret és a fejlődés nem egyszerűen arról szól, hogy megtaláljuk a megfelelő „diagnózist”, hanem arról, hogy mélyen és őszintén megértsük magunkat. Ehhez idő, türelem és legfőképp egy szakember támogatása szükséges. A közösségi média tartalmai segíthetnek felismerni egy-egy problémát, de eszközöket és valódi megoldásokat csak egy egyénre szabott önismereti folyamat adhat. Az önismeret nem gyorsfogyasztási termék – és nem is kell, hogy az legyen.
Önismeret kontra önkritika
A valódi önismeret sokszor olyan, mint egy jó tükör: megmutatja, hogy kik vagyunk, erősségeinket és gyengeségeinket is felszínre hozza, de sohasem torzít. Az önkritika viszont gyakran nagyítóvá válik – felnagyítja a hibáinkat, és elhiteti velünk, hogy több a baj, mint a megoldás. A túlzott önanalizálás nem segít, hanem megbénít: elveszünk a részletekben, és nem marad erőnk a megoldásra. A kulcs az egyensúly megtalálása lehet.
„Sokszor érezhetjük azt, hogy egy-egy pszichológiai témájú poszt vagy cikk nekünk szól, hiszen a szakemberek általában olyan témákat boncolgatnak, ami a nagyközönséget érinti. Fontos azonban, hogy ha magunkra ismerünk egy leírt tünetegyüttesben (érzések, reakciók), még nem biztos, hogy a cikkben vagy posztban leírt állapot nálunk is fennáll” – emeli ki a szakértő.
A legtöbb tünet több állapotra, sémára is ráhúzható a life coach szerint, emiatt nehéz lehet eligazodni aközött, hogy mi az ami valóban megdolgozandó bennünk és mi az, ami esetleg egy egészséges, ám negatív érzéseket kiváltó és ebből fakadóan félresikerült reakció. Ha észrevesszük magunkon, hogy az egyik poszt alapján parentifikáltnak, a másik alapján infantilizáltnak, a harmadik alapján társfüggőnek gondoljuk magunkat, akkor feltételezhetjük, hogy egyfajta „pszicho-hipohonderségbe” estünk.
Biztosan azt hallja, amit mondok? – A kommunikáció alapfelvetései és kérdőjelei
„A legfontosabb, hogy bárhogy is diagnosztizáljuk magunkat, az érzéseinkre figyeljünk és ne hiteltelenítsük magunkat, mondván “Azért esik rosszul a másik reakciója, mert sérült vagyok, és inkább nem mondok semmit, mert a másik terhére vagyok a sérülésem miatt” – magyarázza Oravec Rita, aki szerint az igazi önismeret ott kezdődik, ahol az ítélkezés véget ér.
Hagyjuk, hogy a tükör mutasson, de a nagyítót csak akkor vegyük kézbe, ha az valóban segít.
Túl szép, hogy igaz legyen
„Engedd el, ami nem szolgál!”, „A boldogság belülről fakad.”, „Szeresd önmagad!” – ezek a konyhapszichológia „sláger” idézetei, amelyek azonnali megnyugvást kínálnak, de ritkán adnak valódi, mélyebb megértést. Az egyszerű tanácsok és motiváló szövegek kétségtelenül vonzóak: gyorsan befogadhatóak, és úgy érezzük, végre megtaláltuk a kulcsot a problémáinkhoz. De vajon tényleg segítenek, vagy csak egy pillanatra csillapítják a belső feszültséget?
A konyhapszichológia népszerűsége miatt könnyen el lehet veszni a "helyesnek tűnő" tanácsok dzsungelében. Az egyszerű igazságok azonban gyakran túlságosan általánosak ahhoz, hogy konkrét helyzetekben valóban hasznosak legyenek.
„Amellett, hogy könnyen hiteltelenítjük magunkat egy-egy helyesnek vélt diagnózis hatására, az érem másik oldalát is megtapasztalhatjuk, azaz túlzásba is vihetjük a posztokban megfogalmazott technikák alkalmazását, ami hosszú távon szintén nem tesz jót” – fejtette ki a szakértő, aki azt is hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogy mi az, ami jót tesz nekünk, önismeretre van szükség.
Kulcsprobléma, hogy az ember nem képesek erőszakmentesen kommunikálni
Posztok és podcastek elindíthatnak az úton, de a valódi önismeretet az adja, ha egy szakemberrel átbeszéljük az egyedi, személyes tapasztalásainkat és az azokból fakadó elégtelen mintáinkat. Fontos, hogy kritikusan tekintsünk a gondolatainkra és figyeljünk az érzéseinkre.
Egy lépés hátra, két lépés előre
Az önismereti munka olyan, mint egy felfedezőút: izgalmas, de időnként kimerítő és zavarba ejtő. Nemcsak erőt adhat, hanem elbizonytalaníthat is – és ez teljesen normális. Amikor elkezdünk mélyebbre ásni a lelkünkben, a felszín alatti kérdések, félelmek és kétségek gyakran felbukkannak. Ezek a „mellékhatások” azonban nem a munka kudarcát jelentik, hanem a fejlődés elkerülhetetlen részei.
„Akár a posztok és podcastek alapján történő öndiagnosztizálás, akár a szakemberrel végzett önismereti munka időnként elbizonytalaníthat, de míg az előbbi esetben magunkra vagyunk hagyva a labirintusban, addig a megfelelő szakemberrel végzett önismereti munka során ez teljesen rendben van és a folyamat ívét alkotja” – emelte ki a life coach.
A szakértő tapasztalataiból kiindulva rávilágított arra, hogy a szakemberrel végzett önismereti munka során is megjelenhet az elbizonytalanodás, hiszen a folyamat célja, hogy az elégtelenül rögzült gondolkodási és cselekvései mintázatokat írjunk át. Azaz, sokszor egy teljesen új szemléletrendszert kap a kliens, ami az eddigi megszokott - és ezáltal biztonságos - nézeteket és viselkedéseket írja felül.
Az e-sport az új Instagram a szépségiparban
Így vagy jó
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a külső nyomás táplálja a túlzott önkritikát és analizálást. Úgy érezzük, hogy nem elég jók az érzéseink, döntéseink vagy életünk, mert valahol mindig van valaki, aki jobbnak tűnik. „A közösségi média ezt tovább fokozza:
mások sikereinek és boldogságának kirakatképei mellett könnyen eltörpülünk saját szemünkben.
Sokszor elfelejtjük, hogy mindenkinek van csomagja, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak velünk van a baj, vagy velünk nagyobb a baj, mint a másikkal, mert a társadalom -a közösségi média - mindig csak a szebbik arcát mutatja. A munkatársak, a család, sőt még a barátok is nyomást helyezhetnek ránk, hiszen - gondolhatjuk -, ki akarna egy szomorú vagy dühös ember közelében lenni?” – fejtette ki a szakértő.
A legtöbb esetben a környezetünk sokkal elfogadóbb, mint ahogy azt várnánk. Ebben pedig sokat köszönhetünk a közösségi médiának és a pszichoedukatív tartalmaknak is, hiszen transzparenssé tette azt, ami évszázadokon keresztül tabunak számított. Az igazi fejlődés ott kezdődik, ahol elismerjük, hogy nem kell mindenben a legjobbnak lennünk – elég, ha hűek maradunk önmagunkhoz. Ne a társadalom tökéletes képéhez mérjük magunkat, hanem ahhoz, amit mi tartunk fontosnak.
