előfizetésem
Hírlevél
Egy albérletben is érezheted otthon magad, és a saját lakás is lehet magányos
Sokan egy egész életen át keresik, mások pedig tökéletesen érzik magukat ott, ahová születtek. De vajon mi adja meg számunkra az otthon érzését – egy hely, egy közösség vagy inkább egy belső állapot?
Miért vágyunk mindannyian egy fészekre, ahová jó hazamenni, vagy olyan közegre, ahol önmagunk lehetünk? Pszichológiai alapélmény megélése az otthonlét, amely a valahova tartozás élményét adja, és struktúrát biztosít mindennapjainknak. Dr. Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, hogy mit jelent az otthon fogalma.
Fészek
A világon több mint nyolcmilliárd ember él, és közülük több milliónak nincs állandó otthona. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik stabil lakhatással rendelkeznek. Eltérő körülmények közé születünk: míg egyesek számára a szülők biztosítják az első lakást, sokan egy életen át albérletben élnek. A bérlakás azonban nem tulajdon, így nem mindig lehet teljesen a saját ízlésünkre formálni - legalábbis Magyarországon nem, külföldön sokkal nagyobb hagyománya van az albérleteknek. De vajon mikor kezdhetünk el igazán önmagunkként élni?
„Az otthon nem csupán egy helyet jelent az ember életében, hanem egy érzelmi és pszichológiai állapotot is. Egy olyan tér, ahol biztonságban érezzük magunkat, és ahová meg tudunk érkezni nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Itt vagyunk a legfelszabadultabbak, hiszen tudjuk, hogy olyan környezeti elemek vesznek körül, amelyek biztonságot, stabilitást és kiszámíthatóságot nyújtanak.” – kezdi Drelyó Ágnes pszichológus.
„El akarok költözni, de nincs hová”: a hazai lakáspiac női szemmel még elkeserítőbb
Az otthon, mint érzelem, szorosan kapcsolódik a szeretethez, a pihenéshez, az elfogadáshoz és a szabadsághoz. Ha azonban ez a tér valamilyen módon akadályoz minket, az kihat a fizikai és mentális egészségünkre is. Ráadásul mindenkinek más környezet adja meg az otthon érzését. „Kutatások szerint otthonosságérzetet adhat egy stabil kapcsolat vagy akár egy kreatív tevékenység is. Eltérő, hogy kinek mi nyújtja ezt az érzést. Tulajdonképpen a fizikai menedéken túl az otthon egy pszichológiai bázis, ahol felépíthetjük önmagunkat, és ahol érzelmi szükségleteink a leginkább figyelembe vannak véve.”
Az otthon sokak számára azt is jelenti, hogy a család velük van – ami ideális esetben biztonságot és védelmet nyújt. Kapcsolódást és közösségi élményt ad, legyen szó családtagokról vagy kisállatokról. Akik valamilyen okból elveszítik az otthonukat, gyakran számolnak be érzelmi zűrzavarról, hiszen a stabilitás és a kiszámíthatóság onnantól hiányzik a mindennapjaikból.
„Az otthon szempontjából az önazonosság érzése is jelentős. Ez azért fontos, mert az otthon tükrözi vissza leginkább azt, akik vagyunk. Amit otthon megélünk mint identitást, az a világban való eligazodásunk alapköve, amely segít a különböző helyzetek kezelésében. Ennek megfelelően az otthon az identitásunk alapja is.”
Akik keresik az otthont
Sokaknak nem elég egy saját lakás a biztonságos otthon megéléséhez, mert valami teljesen másra, új környezetre vágynak. Amikor egy közösségben a biztonságérzet fizikailag vagy érzelmileg sérül, elkezdünk új helyet keresni – olyan emberek társaságát, akikkel hasonlóan gondolkodunk, és akikkel kölcsönösen együtt tudunk érezni. Nem baj, ha egy másik város vagy ország adja meg az otthon és a saját közeg érzését, hiszen mindannyian más kvalitásokkal, álmokkal és igényekkel rendelkezünk. Ha úgy érzed, kilógsz abból a közösségből, ahová születtél, könnyen érezheted magad kirekesztettnek. Ez azonban nem feltétlenül rólad szól – egyszerűen meg kell találnod azt a helyet, ahol értékelnek téged.
„Gazdaságilag elmaradott környezetben vagy olyan lakókörnyezetben, ahol valaki mindennapjait megkeserítik, könnyen kialakulhat kirekesztettség-érzés. Értékválság és értékkülönbség is fennállhat az egyén és környezete között, ami elvágyódást okoz. Fontos, hogy megtanuljunk nem kifelé figyelni, mert ilyenkor elfelejtünk önmagunkkal foglalkozni.”
A lakáshelyzet miatt többgenerációs együttélés újra virágkorát éli: de vajon egészséges ez?
Az otthon kialakításához hozzátartozik, hogy képesek legyünk kapcsolódni a környezetünkhöz. E nélkül könnyen kívülállónak érezhetjük magunkat. Értékrendbeli különbségek esetén vagy megtagadjuk önmagunkat, hogy beilleszkedjünk, vagy megkeressük azt a helyet, ahol nagyrészt azonosulni tudunk a közeggel.
„Mindenki máshogyan tükrözi vissza ugyanazt a helyet. Egy új környezetben az ember máshogyan éli meg önmagát, hiszen új rendszerbe kell beilleszkednie, és szembesül saját új oldalával, új problémamegoldó képességeivel. Az, hogy valaki mennyire tud felszabadulni egy adott közegben, attól is függ, mennyire fontos számára az ott kapott visszajelzés.” Érzelmi stabilitásra van szükség ahhoz, hogy teljesen függetleníteni tudjuk magunkat a környezetünktől – ez nagyon nehéz, de elméletileg lehetséges.
Ha nem tudod alakítani a környezetedet
Ha rövid távon nem tudsz változtatni a környezeteden, más módon kell megteremtened a biztonságérzetet. A belső, lelki igények tükröződése nélkül könnyen idegennek érezheted magad, ezért fontos, hogy legalább a kapcsolataidban megtaláld ezt az érzést. Hosszú távon ugyanis mentálisan és érzelmileg is megterhelő, ha úgy érzed, nem tartozol sehova.
„Hosszú távon ez szorongást, stresszt, lelki ürességet okozhat, ami akár depresszióhoz is vezethet. A fizikai környezet függ az egzisztenciális háttértől és attól, mit tudunk kialakítani magunknak. Az utóbbin lehet dolgozni, és ez motiváló erő is lehet. Senki sem keresi tudatosan a kívülállóság érzését, így ha valaki nagyon kilóg a közösségéből, például a családjából, akkor meg kell találnia azt a közeget, ahol befogadják.”
Mindannyian mások vagyunk: van, akinek a fizikai otthon a legfontosabb, míg másoknak a befogadó közeg nyújt biztonságot. Alapvető pszichológiai szükségletünk, hogy tartozzunk valahová, ahol biztonságban érezzük magunkat. A jó hír, hogy a környezet alakítható – a tökéletes közeg és otthon kialakításához egyvalami szükséges: te magad.
