előfizetésem
Hírlevél
Terapeutát kérdeztünk: tényleg számít a szerelemben, hogy korábban hány szexpartnerünk volt?
A boldog párkapcsolatokat könnyen szétbombázhatja a tabudöntögető téma: a korábbi szexpartnerek száma. Nem mindenkinél merül fel, de akinél igen, az általában már nem úgy néz a párjára, mint előtte. De vajon tényleg számít, hány szexpartnerünk volt korábban vagy az igaz szerelemnél nem fontos?
A párkapcsolatok elején, a közös szexualitás kibontakozásakor természetesen módon feljönnek a saját szexuális tapasztalatok, vágyak és az emlékek. Ezek ideális esetben fűszeresebbé teszik a kapcsolatot, mélyítik az intimitást, azonban van egy tabudöntögető téma is. Ez a kérdés a korábbi szexpartnerek számát boncolgatja, ami teljesen szubjektív: a kevés szexpartner „red flag”, a túl sok szintén - de vajon mi a túl sok és a túl kevés? Hogyan kezeljük, ha a partnerünk felhozza a témát: kell-e egyáltalán válaszolni rá? Sárkány Anita szexuálpszichológussal vizsgáltunk meg a témát.
Számít, hány emberrel bújtunk ágyba?
De valóban számít egy párkapcsolatban, hogy hány emberrel feküdtünk le? Feltétlenül meg kell osztani a jelenlegi párunkkal a korábbi szexpartnereink számát? A szexuálpszichológus nem létezik olyan szabály (vagy úgynevezett „etikai kódex”), ami kötelezővé tenné a múltbeli partnerek pontos számának megosztását a partnerrel. Ez teljesen egyéni döntés kérdése. Azt azonban fontos tudni, hogy „bár ideális esetben a múlt feltárása az intimitást mélyíti, ha a korábbi partnerek számának megosztása mögött nem a kapcsolódásvágy, hanem szorongás, vagy ítélkezés áll, az már az intimitás ellen dolgozik.
A »body count« önmagában egy semleges statisztikai adat, amelynek valódi súlyát nem a számérték, hanem az a jelentéstartalom adja meg, amellyel a partnerek felruházzák. Mielőtt tehát teljesen megnyílnánk a korábbi partnereink számáról, érdemes megvizsgálni a kérdés mögötti motivációt” – mondja a szexuálpszichológus. Hozzáteszi: ha a szexstrigulák számának firtatása nem a másik múltjának megismeréséről, hanem kontrollgyakorlásból, retrospektív féltékenységből, vagy akár a másik minősítésének szándékából fakad, az diszfunkcionális kapcsolatdinamikáról árulkodik, ami rendkívül káros és toxikus.
Az egyéjszakás kapcsolatok pszichológiája
Ebben az esetben pedig hiába osztjuk meg a párunkkal a korábbi szexpartnereink számát, az nem fogja a bizalmat erősíteni, sőt, távolságot teremthet köztünk, akármennyi is legyen a szám. „A hangsúlynak ideális esetben nem a számokon, hanem azon a bizalmi kontextuson kell lennie, amelyben ezek az információk elhangzanak. A múltbeli szexuális partnerek számának feltárása ugyanis kétélű fegyver: nagyban befolyásolhatja a párkapcsolati dinamikát, hatásai pedig erősen függenek a felek érzelmi érettségétől.”
Különösen igaz ez akkor, ha a párunk bizonytalan, sérülékeny, önbizalmi vagy önértékelési problémákkal küzd, esetleg kontrollproblémái vannak. Ebben az esetben nem mindig éri meg őszintének lenni: főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy akár az ítélkezés, a szexuális kettős mérce is felmerülhet a jelenlegi partnerünkben.
A férfiak hajlamosabbak ítélkezni
Ha a párunk hajlamos arra, hogy eltérően ítéli meg a férfiak és a nők szerepét, akkor könnyen válhat ítélkezővé a nők kalandvágyával kapcsolatban – különösen akkor, ha a saját partneréről van szó. „Az őszinteség alapvető kapcsolati érték, de fontos hangsúlyozni, hogy az őszinteség nem egyenlő a technikai részletezéssel. Nem minden információ megosztása kötelező vagy építő jellegű. A döntő tényező itt is a motiváció. Tegyük fel a kérdést: a korábbi szexpartnerek számának közlése vajon valódi kapcsolódást és a múlt integrálását szolgálja, vagy csak egyfajta bizonyítási vágy, rejtett agresszió? Ha a részletek megosztása nem szolgálja a kapcsolat fejlődését, a szelektív őszinteség (azaz a számok helyett az értékekről és megélésekről való beszéd) célravezetőbb lehet” .
Sárkány Anita szerint a kutatások egyértelműen igazolják a szexuális kettős mérce létezését. „Tapasztalatom szerint a nőket gyakrabban és szigorúbban ítélik el a magasabb partnerszám miatt, míg a férfiaknál ez sokszor státuszszimbólumként jelenik meg. Holott, az emberi és kapcsolati érték nem erodálódik a szexuális tapasztalatok hatására.”
Együtt, de mégis külön – intimitás nélkül. Ez lenne az új normális?
A szakértő úgy gondolja, hogy „az evolúciós pszichológia megfigyelései szerint a férfiak átlagosan érzékenyebbek a partner múltjára a szülői bizonyosság ősi, tudattalan igénye miatt. Viszont a párkapcsolati stabilitás szempontjából sokkal relevánsabb az empátia, a kötődési biztonság és a minőségi kommunikáció, mint egy múltbeli statisztikai adat.” Mindez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi partnerünk mindenáron, szinte megszállottan tudni akarja, hány szexuális partnerünk volt korábban, az valamilyen bizonytalanságot jelezhet: a saját értékeivel, határaival vagy azzal kapcsolatban, milyen irányba szeretnék vinni a kapcsolatot.
Ha pedig a szexuális partnereink számának alapján minősít minket, érdemes emlékeztetni magunkat arra, hogy a minősítés általában nem a mi múltunkról, hanem inkább az ő belső bizonytalanságáról, vagy merev értékrendjéről árulkodik. Ebben az esetben pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon tényleg olyan boldog és harmonikus-e a kapcsolat, valamint annak jövője, mint amilyennek azt eredetileg is gondoltad. Könnyen lehet ugyanis, hogy a szexstrigulák témakörének felvetése lesz pont az, ami kiborítja a bilit a párkapcsolatban, és ráeszmélsz: ez a férfi tulajdonképpen nem is az, akinek gondoltad, nem is olyan értékű ember, akibe annak idején belehabarodtál.
De akkor mi számít?
Sárkány Anita szexuálpszichológus úgy gondolja, hogy párkapcsolati elégedettség szempontjából sokkal fontosabb a szexuális kompatibilitás, vagyis az, hogy a felek hasonlóan gondolkodjanak a szexualitás szerepéről, az elköteleződésről és a kapcsolat céljairól. Megfigyelése szerint „a modern párkapcsolatokban a számoknál sokkal többet nyom a latban az értékrend-egyezés: ha két ember azonos jelentést tulajdonít a szexnek, a múltbéli strigulák száma irrelevánssá válik, mert ami az egyik embernek szabadelvűséget jelenti, az a másiknak kevés tapasztalatot jelölheti.” A szexstrigulák és a body countok száma ezáltal mindig szubjektív, melynek nem szabad nagy fókuszt tulajdonítani. De mit tegyünk, ha már bevallottuk a számot és a partnerünk csalódott bennünk?
Miért nem megy az elalvás intimitás nélkül? A válasz meglepőbb, mint gondolnád
A szakértő szerint a legfontosabb, hogy egy őszinte, egyenes párbeszédet folytassunk a arról, hogy nekünk mit jelent ez a szám, valamint mit jelent ő és a vele való szexuális élmény. Mert bár a múlton nem lehet változtatni, a jelenlegi elköteleződés az aktív döntés – ezt pedig érdemes tudatosítani a párunkban.
„Ha pedig mi érezzük a csalódottságot a partnerünk múltja miatt, fontos az önreflexió: féltékenységről, kényszeres összehasonlításról vagy valódi értékrend-ütközésről van szó? A retrospektív féltékenység ugyanis gyakran nem a másikról, hanem a saját önértékelési bizonytalanságunkról szól, amihez érdemes szakértői segítséget kérni, még a szakítás előtt.” Ugyanis a korábbi szexpartnerek száma akár szakítóokká is válhat. A szakértő szerint ez általában akkor fordul elő, amikor a múltbéli adatok mély, feloldhatatlan értékrendi különbséget jeleznek, amikor a bizalom végérvényesen sérül, vagy amikor a kapcsolatban tartós megvetés jelenik meg a másik múltja miatt. „Végső soron soha nem a korábbi szexpartnerek száma a döntő, hanem az a jelentés és reakció, amit a partnerek ehhez társítanak.”
