előfizetésem
Hírlevél
Egy gyereknek tudnia kell, hogy a teljesítményétől függetlenül is szeretni fogják
Dolgozatírás előtt sok gyerek ideges, de van, akinél a szorongás olyan erős, hogy leblokkol, és hiába készült, nem tudja megmutatni a tudását. Hol húzódik a határ a természetes izgalom és a káros stressz között? Hogyan segíthet a szülő, és mit tehet az iskola?
Mindannyian ismerjük az érzést, hiszen mindenki volt egyszer kisgyerek. Dolgozatírás előtt szinte mindenki félt, és a helyzet még rosszabbnak tűnhetett, ha valakinek írásban kellett felelnie. De mit tehet a szülő, ha a gyermeke egyre inkább retteg az iskolai számonkérésektől? Erről beszélgettünk Stöckert-Kozák Annamária gyermekpszichológussal.
Gyakori, hogy egy gyerek stresszel valami miatt?
Igen, hiszen a stressz az életünk része, teljesen természetes jelenség. Érdemes azonban különbséget tenni pozitív és negatív stressz között. Jó stressznek tekinthető az, amit például egy izgalmas, örömteli esemény előtt érzünk – ez feszültséget kelt bennünk, de egyben örömmel is társul. Máskor viszont a stressz bénítóan hat ránk: lefagyaszt, és nem tudunk vele mit kezdeni. Ez a gyerekek életében is ugyanígy van, és gyakran jelentkezhet dolgozatírás vagy bármilyen más iskolai számonkérés előtt. Amikor meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk, az mindig hoz magával valamiféle izgalmat – ezt nevezhetjük természetes szorongásnak is.
Mikortól káros a szorongás?
A lényeg az, hogy mekkora a stressz mértéke. Ha egy gyermek dolgozatírás előtt teljesen leblokkol, hiába tanult sokat, éles helyzetben nem jut eszébe semmi, az már komoly probléma. Ez egy rendkívül nehéz helyzet a gyereknek és a szülőnek is, és muszáj vele valamit kezdeni. A szülők sokszor azzal fordulnak szakemberhez, hogy otthon kikérdezték a gyereket, aki hibátlanul tudta az anyagot, mégis „üres fejjel” ült a dolgozat fölött.
Ennyi minden állhat amögött, ha a gyermek nem akar tanulni otthon
Mi maga a blokk, amikor semmi nem jut eszünkbe?
Ez mindannyiunk közös élménye, amit a túl magas stressz-szint vált ki. Vészhelyzetben a szervezet többféleképpen reagálhat. A blokk – vagy más néven „blackout” – valójában egyfajta védekezés: a szervezet így próbálja megóvni magát a rossz, negatív érzésektől.
Mi okozhatja ezt a blokkot?
Egy gyerek könnyen megkérdőjelezi önmagát: vajon eleget tanult-e? Képes lesz-e megfelelni önmagának és a szüleinek? Ráadásul a számonkérés mindig mások előtt zajlik, hiszen az osztálytársak is tudomást szereznek az eredményekről. Alsó tagozatban a gyerekek elsősorban a tanító néninek akarnak megfelelni. Ez sokszor az első olyan helyzet, amikor versenyhelyzetben találják magukat, hiszen hallják, hogy a társaik milyen jegyet kapnak. Ilyenkor kezd kibontakozni bennük a megfelelési vágy és a perfekcionizmus.
A túlzott elvárás is kiválthat ilyen blokkot?
Igen. Ez származhat a szülői nyomásból is. Sok családban a négyesnél rosszabb jegy elfogadhatatlannak számít – ez azonban irreális elvárás. Az elvárásokat mindig a gyermek képességeihez kell mérni, nem szabad irreális terheket róni rájuk.
Negatív tapasztalat is kiválthatja a blokkot. Ha egy gyermek már átélte, hogy hiába tanult sokat, a dolgozat mégsem sikerült, akkor ez a kudarcélmény hosszú ideig benne maradhat. Olyan, mintha egy nehéz „zsákot” cipelne magával, amely állandó teherként nyomasztja. A rossz jegyért járó büntetés semmiképp sem célravezető. Sokkal hatékonyabb a motiválás, hiszen az építi a gyermeket, szárnyakat adhat neki.
Mi zajlik le a szervezetben stressz közben?
Stresszhelyzetben a szervezet vészreakciót indít be: megemelkedik a pulzus, gyorsul a légzés, izzadni kezdünk. Az agy „harcolj vagy menekülj” üzemmódra kapcsol. Ez a reakció az ősi ösztönökre vezethető vissza, és bár bizonyos helyzetekben hasznos lehet, egy dolgozatírásnál sokkal inkább akadályoz, hiszen a gondolkodást, az emlékezet előhívását gátolja.
Magolás helyett élményalapú oktatás: ez lehet a tudásátadás jövője
Milyen következményei lehetnek, ha a helyzet kezeletlen marad?
Mindenképpen foglalkozni kell vele, mert ellenkező esetben csak tovább gyűrűzik a probléma. Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy nincs eredménye a tanulásának, elveszítheti a motivációját. Könnyen kialakulhat benne az érzés: „nincs miért tanulni”. Így elmehet a kedve az iskolától, demotivált lesz, ami hosszú távon az egész életére kihat.
Hogyan kezelhető a stressz gyermekkorban?
Két fő iránya van a megoldásnak. Kisebb gyerekeknél, általános iskolában óriási a szülők szerepe. Ha a gyerek megosztja velünk, hogy izgul dolgozatírás előtt, semmiképp ne bagatellizáljuk el a problémáját. Hallgassuk meg, és vegyük komolyan, amit mond. Mondhatjuk például: „Értem, hogy izgulsz, nézzük meg együtt, mit tehetünk, hogy könnyebb legyen.”
Segítsünk neki a tanulásban, ha szüksége van rá, és nyugtassuk meg, hogy teljesen normális, ha megmérettetés előtt izgul – ez azt jelzi, hogy komolyan veszi a feladatot, és tudja, hogy fontos dolog történik. Biztatnunk kell és támogatni, mindig hangsúlyozva: nem a jegy a legfontosabb, hanem az erőfeszítés, amit beletett. Egy gyereknek tudnia kell, hogy a teljesítményétől függetlenül is szeretik. Fontos megtanítani neki, hogy a vizsgák lehetőségek, nem pedig végzetes ítéletek.
Mi segíthet közvetlenül számonkérés előtt, még a szünetben?
Ez teljesen egyéni. Van, akinek segít, ha eszik valamit, másoknak ilyenkor egy falat sem megy le a torkán. Sok gyermeknél egy kis csoki például oldja a feszültséget. De a mély levegővétel és a hosszan tartó kifújás is feszültségoldó lehet. Emellett a pozitív, önmagunkat támogató mondatok is működhetnek: „Menni fog, emlékezni fogok a tanultakra!”
Segíthet, ha a gyereknek nem kell felállnia felelés közben?
Igen, segíthet. A középiskolában általános gyakorlat, hogy a tanulók felállva felelnek, ám ez egy idegen, szokatlan helyzet, ami sokaknak még nagyobb stresszt okoz. Ilyenkor nagyon sok múlik a tanár hozzáállásán. Sok gyerek szóban nehezen szólal meg az osztálytársai előtt, ezért egyes pedagógusok inkább szünetben feleltetik őket. Így elkerülhető, hogy remegjen a kezük vagy a lábuk, ha az osztálytársaik előtt kell számot adniuk aktuális tudásukról.
Vannak olyan tanárok is, akik légzéstechnikákat tanítanak a gyerekeknek, amelyek rendkívül hasznosak lehetnek. Ezeket a módszereket a gyerekek később, felnőttkorban is alkalmazhatják bármilyen stresszhelyzet előtt. A lényeg, hogy valahogyan oldjuk a túlzott megfelelési kényszert, és csökkentsük a szorongás terhét.
