Terhességi cukorbetegségnek indult, egy életre szóló inzulinrezisztencia lett belőle

A várandósgondozás egyik legfontosabb vizsgálata a terhesség 24. hetében történő vércukorterhelés. A hormonváltozás okozta, úgynevezett terhességi cukorbetegség több kismamát érint, mint gondolnánk. Az anyagcserezavar a szülés után vagy a szoptatás végeztével a legtöbb esetben elmúlik, de mi történik akkor, ha a kilenc hónap után nemcsak az anyasággal, hanem a maradandó inzulinrezisztenciával is szembe kell néznünk?

Az áldott állapot kilenc hónapja bizony tartogat áldatlan tüneteket is. A várandósság 24. hetének egyik kötelező vizsgálata a vércukorterhelés. Eller-Tárnoki Nikolett második terhessége során ennek a vizsgálatnak az eredményeként szembesült az anyagcserezavarral, amelytől sem a szülés, sem a szoptatás végeztével nem tudott megszabadulni. Három éve él diagnosztizált inzulinrezisztensként. Betegsége arra sarkallta, hogy újszülött kisbabája mellett megszerezze a táplálkozási tanácsadó képesítést, és sorstársainak is megmutassa, hogyan lehet jól enni és jól lenni, tiltólisták nélkül, szabadon, a testünkre hallgatva étkezni.

Mik az inzulinrezisztencia tünetei, hogyan ismerhetjük fel?

Ha nincs otthon vércukormérőd, akkor nehéz egzaktan kijelenteni, hogy mi az inzulinrezisztencia (IR) tünete. Hiszen a sok feldolgozott élelmiszer hatása az ingadozó, meredeken emelkedő, hosszan magasan maradó, majd lezuhanó vércukorszint maga a tünet. A vérben marad a glükóz, mivel a sejtek érzékenysége a (még) termelt inzulinra csökken, így nem tudja kifejteni a hatását. Egy idő után a hasnyálmirigy azon része, ahol az inzulintermelés történik, kifáradhat, ezért nevezik az IR-t a 2-es típusú diabétesz előszobájának is.

Az én tüneteim között szerepel a magasabb pulzus, a gyomortáji diszkomfortérzet, a székelési inger, az elnehezedés. Alkohol hatására ugyanez a tünetegyüttes a sokszorosára fokozódik, egészen pánikrohamszerű tünetekig képes a testem jelezni, hogy rossz döntést hoztam. Ez egy pár órás folyamat, amelynek gyakran fejfájás a vége.

Hogy derült ki nálad, hogy inzulinrezisztens vagy?

A második várandósságom idején, a 24. heti cukorterhelés során derült ki a terhességi cukorbetegség (GDM). A szülés után, majd a szoptatási időszak során és annak végeztével sem javultak a vércukorértékeim. Tömény szénhidrátot fogyasztva – már korábban is érzett – kellemetlen tünetek társultak a magas vércukorszinthez, így borítékolható volt, hogy egy korábban is fennálló IR lehetett az, ami a terhesség során derült ki.

Mondhatni, Anna a védőangyalom, aki miatt nem súlyosbodott ez a dolog a 2-es típusú diabétesz irányába. A kislányom születése előtt már kardiológián is jártam, és a Frontin sem állt távol tőlem egy-egy rosszabb éjszaka során, amikor küzdött az emésztőrendszerem. Ma már nyíltan tudok ezekről beszélni, mert tudom, mi okozta, de akkoriban csak félelmet generált bennem. Lassan három évvel azután is, hogy Anna velünk van, jól kell ennem ahhoz, hogy jól legyek.

A fáradtság nem mindig az életmódod hibája, mutatjuk, mivel lehetsz ismét energikus

Sokan nem tudják, miért alakul ki a várandósság alatt terhességi cukorbetegség. Kifejtenéd, mi okozza ezt?

Alapvetően a hormonális egyensúly borul fel a terhesség során, ez okozhat átmenetileg anyagcserezavart. De sokaknál – mint nálam is – egy már kialakult IR kerül kiszűrésre, amely ekkor még nem állapítható meg egyértelműen, csak sejthető. Viszont ha a szülés után is maradnak a magas, kiugró, hirtelen emelkedő, be-bezuhanó vércukorgörbék a nagy szénhidráttartalmú étkezések után, akkor

egyértelmű, hogy az IR már a terhesség előtt is jelen volt.

Sokaknál viszont rendeződik a szülés után vagy a szoptatás alatt, esetleg annak végeztével. A terhesgondozást követően engem nem küldtek további vizsgálatra, nem kaptam tájékoztatást sem arról, mit és hogyan kellene csinálnom, min kellene változtatnom, mindennek magam jártam utána. Ez lehet egyéni, de inkább gondolom rendszerszintű szürkezónának. Emiatt is tartom fontosnak a prevenciót, hogy a jól evés ne gyógymód legyen, hanem alap, amire lehet tovább építkezni.

Terhességi cukorbetegség esetén mire kell mindenképpen szigorúan odafigyelni?

Leginkább a saját mérési eredményekre. Ezek idővel változhatnak, valamint az egyéni tolerancia és intolerancia mindenkinél más és más. Nem jelenthető ki, hogy „nem ehetsz ezt vagy azt”, csak a jelenlegi rendszernek ez sokkal egyszerűbb, hiszen sajnos nincs idő és ember az egyénre.

Valamint a glikémiás indexekre. Szerintem ezek sokkal nagyobb hangsúlyt igényelnének, mint az általánosítás és a 160 grammos diéta. Érdemesebb az ételeket általánosítani glikémiás index alapján, és az egyéni reakciókat figyelembe véve makrotudatos étrendet kialakítani. Biztos vagyok abban is, hogy sok esetben egy várandósság GDM nélkül is megterhelő, ezért nagyon jó lenne a dietetikai tanácsadást kiegészíteni akár pszichológiai konzultációs lehetőséggel is.

Hogy érezted magad testileg és lelkileg, amikor egyértelmű lett, hogy nemcsak egy múló állapotról van szó?

A klinika nagyon szigorúan vett mindent: 160 grammos diéta, tiltólista, konkrét étkezési idők. Egy élhetetlen, görcsösséget szülő elváráshalmaz szakadt rám. Egy darabig nagyon jól viseltem a pluszterhelést, hamar és nagyon jó kezekből szuper tanácsokat kaptam. A szülés közeledtével azonban elkezdtek inzulinnal fenyegetni, pedig semmi nem indokolta. Ekkor egy vérvétel mentett meg, amelyben a HbA1c-értéket vizsgálták. Ennek eredménye bebizonyította, hogy nem csalok az értékeimmel, és jól eszem, még ha nem is számolgattam a grammokat. Akkor még tudatlanul, élből elutasítottam azt, ami a rendszernek a legegyszerűbb: a 160 grammos diétát.

Egyszerűen nem hittem el, hogy mindenkinek ugyanaz a »diéta« lenne a megoldás arra, hogy jól érezze magát.

Hatunkat ültettek egy terembe a diabetológián, és egy gyorstalpalón mondták el, mit ehetünk, mikor és mit nem. Volt ott vékony terhes, vegán terhes, teltebb terhes, hipoglikémiás és többen – köztük én is – hiperglikémiás értékekkel. Egyáltalán nem voltunk egyformák. Örökké hálás leszek annak a három embernek, akik akkor megosztották velem a saját tapasztalataikat, és annak is, hogy bíztam annyira magamban, hogy mertem tesztelni a saját szervezetemet, és a vércukorméréseimre hagyatkozva enni.

Szülés után napi szinten alkalmaztam az ujjbegyes vércukormérést, és folyamatosan azzal szembesültem, hogy továbbra sem reagálok jól a szénhidrátokra, ha önmagukban vagy nagy mennyiségben fogyasztom őket. Ekkor azonban már testileg és lelkileg is nagyon jól voltam, mivel a várandósság alatt folytatott életmód megtette a hatását: szülés után fittebb voltam, mint a terhesség előtt. Tudtam, hogy „tudom a titkot”, megtanultam enni, megismertem magam, és emiatt hatalmas magabiztosságot éreztem.

Menopauza után is jár a ragyogó frizura – az érett haj ápolásának szabályai

Többször szóba került a tiltólista. Milyen ételek szerepelnek rajta, ha egyáltalán létezik?

A magas glikémiás indexű ételek fogyasztása természetesen nem javasolt. Ez az index a kristálycukorhoz viszonyítja a különböző ételeket százalékos arányban. A cukor 100%, de ide tartozik a méz is. Komplexitásokban kell gondolkodni. Lehet, hogy önmagában nem javasolt a méz, de egy mézes-chilis csirkeszárny esetében, ahol egy teáskanál méz, víz és chili kerül négy darab csirkeszárnyra, az biztosan nem fog gondot okozni.

A szénhidrát mellett ott van nagy mennyiségben a fehérje és a zsír is. Mindig kombinálni kell a szénhidrátokat zsírral és fehérjével, és az összglikémiás indexet is figyelembe kell venni. Gyümölcsök mellé például magas kakaótartalmú csoki vagy korpovit keksz jó hatással lehet a vércukorszint-emelkedésre.

Mikor döntötted el, hogy előnyt kovácsolsz a nehézségből, és továbbadod a saját tapasztalataidat a kisokosban?

Az a tíz hét és a klinikai rossz élmények érlelték meg bennem azt, hogy segíteni akarok sokaknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, és azoknak is, akik a prevenciót tartják fontosnak. Nem akartam úgy kommunikálni erről komolyabb szinten, hogy nincs végzettségem, hiszen ekkor „még csak” marketinges közgazdász voltam. Így az újszülött Anna mellett elvégeztem a táplálkozási tanácsadó képzést, a SOTE és a TF oktatóinak előadásait hallgattam, a vizsgáztatás is egyetemi oktatókkal történt. Úgy érzem, a lehető legjobb kezekben voltam, és nagyon jó emberektől tanulhattam.

Ezután következett egy útkeresési időszak: a kezemben volt a papír, de tapasztalatlan voltam, túl tág volt a szakma adta lehetőségek tárháza, és emiatt hamar jött az első rossz tapasztalat is – konkrétan az étrendírás –, ami miatt azóta sem vállalok ilyet. Ez mutatta meg végül az irányt, és megszületett az első „Tervezz! Kombinálj! Egyél jól! Életmódváltó kisokos”.

Ebben összefoglaltam minden akkori legjobb tudásomat, amellyel könnyedén el lehet indulni az életmódváltás – táplálkozásfókuszú – útján, anélkül, hogy bármilyen étrendet kellene követni, ami újra csak görcsösséget szül az elvárásai miatt. A szabadságban, az egyéni igényekben és az egyéni tolerancia adta lehetőségekben hiszek, ha valaki IR-ként kezd életmódváltásba. Az evés tanulható, és ez magával vonzza az egészséges, normalizálódó testtömeget is. Az étrenddel megtörténik a fogyás az ígért idő alatt, ha mindent szigorúan betart az ember, de nem ad segítséget a mindennapokra és azokra a helyzetekre, amikor nincs lehetőség az előírtakat enni.

„Egyél jól – legyél jól” a kisokos mottója. Számodra mit jelent jól enni és jól lenni?

A jól evés és a jól lét összefügg. Szerintem lehet lemondások nélkül élni, ha nem kifejezetten a hozzáadott cukros késztermékekre gondolunk egy inzulinrezisztens esetében. Egy fenntartható, egészséges életmódba beleférhet minden. Komplexitásokban kell gondolkodni: kombináld a tápanyagokat, nézd végig a napodat, javíts az utolsó étkezéssel, ha napközben túltoltad a rosszabb tápértékű ételeket, mozogj, hogy a bevitt energiát felhasználd.

A lényeg ne a megvonás legyen, hanem a megoldás. Mindennek megvan a képlete, gyakorlatilag az evésnek is.

Milyen a kapcsolatod az evéssel? Változott ez az évek során?

Sokkal megengedőbb lettem. A terhesség alatt nagyon kockamódon tartottam be minden javaslatot. Egy-két alkalom volt, amikor tisztában voltam egy adott étel következményével, mégis bevállaltam. Rossz érzésem nem volt, mert tudtam, mit csinálok, és mivel jár majd.