előfizetésem
Hírlevél
Toxikus produktivitás: miért kell megtanulnod időnként semmit sem csinálni?
Az életemben dolgok és emberek jönnek-mennek, egy valami viszont biztos, stabilan, és az is marad. Amikor az Oasistől először meghallottam a Wonderwallt a 2000-es évek végén, azonnal a kedvenc zenekarommá vált (közhelyes, ugye?). Sok minden miatt tudok azonosulni velük, például a 2005-ben megjelent The Importance of Being Idle című daluk miatt is. A szám főhőse (ebben az esetben a zenekar dalszerző-énekese, Noel Gallagher) bár aggodalomra ad okot a lustaságával, mégis dicsőíti a semmittevést.
A The Importance of Being Idle szarkazmusa nem egyértelműen negatív vagy depresszív. A tétlenséget élvezetes és felszabadító állapotként írja le, miközben a háttérben ott van az énekeshez közel álló emberek által megtestesített társadalmi nyomás is, hogy bizony ideje lenne csinálni valamit. A modern társadalom produktivitási kényszere sokunkat hajszol bele az állandó elfoglaltság illúziójába. A munkától, programoktól és teendőktől színes naptár szorongató érzése egyre távolabb sodor a kreativitástól, és az olyan hétköznapi állapotoktól, ami támogatná a mentális jólétünket. De mi történik, ha időnként egyszerűen nem csinálunk semmit?
Több alvás az egészségért
Nem tudom, hogy ez mindig is így volt-e, de napjainkban a tétlenséget sokan nem bírják. Beindul a vészjelző, felgyulladnak a piros lámpák: tenni kell valamit! A napi feladatok túlterheltsége és a digitális eszközök állandó jelenléte miatt sokan úgy érzik, hogy a pihenés luxus (valljuk be, sokaknak sajnos ténylegesen az), amit nem engedhetnek meg maguknak. Pedig a semmittevés igen fontos lenne az egészségünk érdekében, a mentális frissességünk és a kreatív gondolkodásunk megőrzésében is. Ha képesek vagyunk időről időre lassítani, akár megállni, az agyunknak lehetősége nyílik regenerálódni. Ezen túl segít a problémamegoldásban, illetve új és innovatív ötletek kidolgozásában is.
A zeneipar láthatatlan, de nélkülözhetetlen szereplője – Török Bettina turnémenedzser
A pihenés állapota kreatív időszakká is válhat, ami segíthet a problémákra megoldást találni, állítja a Mayo Clinic Health System szakértője, Ashok Seshadri. Sokan állítják, hogy a legjobb ötleteik zuhanyzás közben jönnek. Ez azért van, mert az elméjük szabadon barangolhat, miközben a testük egy automatikus, figyelmet nem igénylő tevékenységet végez. Mivel nincsenek olyan eszközök vagy dolgok, amelyek elvonnák a figyelmüket, az agyuk szinte erőfeszítés nélkül dolgozik, így jutnak el a fennálló problémáik megoldásáig.
Egy másik példa erre a természetben tett séta. Ez első pár percében hozzászokunk a környezethez, ami a szorongás csökkenéséhez vezet. A séta további részében az agyunk elkezd pihenni, a gondolataink pedig elkezdenek vándorolni, aminek eredményeképpen belekerülünk egy kreatív gondolkodási folyamatba, és megoldásokat találhatunk ki.
„Amikor az agyad egy intenzív tevékenységre összpontosít, akkor nagy mennyiségű energiát használ fel. Amikor befejezed a tevékenységet, visszatér egy alapállapotba. Ez teljesen normális, és így regenerálódik az agy. Az alapállapotot nyugalmi állapotnak is tekinthetjük. Ebben az időszakban több, egymással összekapcsolt agyi terület is aktív. Ezek a területek látszólag összehangoltan működnek, egy egységes hálózatként. Ezt nevezik alapértelmezett üzemmódú hálózatnak.
Amikor az emberek ebben az állapotban vannak, az agyban számos fontos folyamat zajlik. Az agy ilyenkor megszilárdítja az emlékeket, és reflektál a tanultakra. Lefuttat különböző forgatókönyveket, és elemzi, hogyan alkalmazhatók a megszerzett ismeretek a jövőben. Az emberek ilyenkor saját magukról és másokról gondolkodnak. Emlékeznek a múlt eseményeire, és álmodoznak a jövőről” – mondja Seshadri az agy működéséről.
A rendszeres hétvégi hosszabb alvások is bizonyítottan jó hatással lehetnek az egészségre. A The Times által idézett, az Európai Kardiológiai Társaság Londonban bemutatott kutatása kimutatta, hogy azoknál, akik hétvégén egy órával többet alszanak a hétköznapokhoz képest, ötödével kisebb a valószínűsége, hogy szívbetegség alakuljon ki, mint azoknál, akik nem. Plusz egy óra alvás csökkenti a gyulladást, csökkenti a vérnyomást, és a potenciálisan káros stresszhormonokat.
Társas lét, belső elszigeteltség – a rejtett magány pszichológiája
Megtanulni leállni
A The Importance of Being Idle szerzője, Noel Gallagher azért írta meg a dalt, mert „a semmittevés olyan masszív munka, hogy valakinek dalt kellett írnia róla”. A The Atlantic által idézett 2014-es kutatásban 6 és 15 perc között hagytak embereket egy szobában, ahol szó szerint nem volt semmi dolguk. Az eredmény? A résztvevők szinte bármilyen elérhető tevékenységhez folyamodtak, csak ne kelljen semmit tenniük, és a gondolataikba bezárva lenni, ezért akár még a fájdalmat is hajlandóak voltak okozni maguknak áramütésekkel.
Ha a kedves olvasó nem olyan, mint én, aki élvezetét leli a láblógatásban, akkor érdemes megtanulnia, hogyan érdemes ezt csinálni. A semmittevés szokássá gyakorlása ugyanis tudatos gyakorlást igényel. A How To Build a Happy Life podcast műsorvezetője, és az említett The Atlantic cikk szerzője, Arthur C. Brooks a következőket javasolja a semmittevés elsajátítására a saját példájából kiindulva.
A legjobb, ha apró lépésekkel kezdjük. Mivel a szokások kialakítása időt igényel, ezért érdemes ötperces ücsörgéssel kezdeni technológiai eszközök nélkül. Ha azt érezzük, hogy ez már természetesen megy, akkor kell még öt percet rárakni, és így folytatni, amíg meg nem tanulunk húsz percet nyugalomban és kényelemben ülni.
A következő lépésnek érdemes úgy vakációra menni, hogy nem pakoljuk tele a szabadidőnket programokkal. Persze nem arról van szó, hogy folyamatosan ne történjen semmi, de biztosan ismerős az olyan utazás, amikor annyira telítettek a napok, hogy valójában nem is kapcsolódott ki az ember. Ezt érdemes elkerülni a tényleges feltöltődés érdekében.
Végezetül pedig, ha már komfortosak vagyunk abban, hogy nem kell folyamatosan lekötni magunkat és az agyunkat, érdemes olyan elfoglaltságokat választani, amit a Michigani Egyetem pszichológusai „lágy elmélyülésnek” neveztek el. Ez lehet például egy séta a természetben, vagy a víz figyelése. Ezzel szemben a „kemény elmélyülés” olyan tevékenység, ami lefoglalja a figyelmet, és nem engedi igazán pihenni az agyat, például a tévézés.
„A nehézségek ellenére megtanulni semmit sem csinálni jót tesz nekünk. Ha hagyjuk, hogy elménk szabadon kalandozzon strukturálatlan és nem megterhelő tevékenységek során, az javíthatja a kreatív problémamegoldó képességünket. A semmittevés közbeni tudattalan gondolkodás eredetibb ötleteket eredményezhet” – írja Brooks.
Ma már egy kígyómarástól sem félek: ezeket a dolgokat tanultam magamról, mióta egyedül utazom
Toxikus produktivitás
Produktívnak lenni önmagában jó dolog. Segít célokat kitűzni és elérni azokat, új dolgokat tanulhatunk, illetve fejlődhetünk emberileg és szakmailag is. A probléma ott kezdődik, amikor a teljesítmény utáni vágy úgy átveszi az irányítást, hogy pihenni bűntudattá válik. A toxikus produktivitás pontosan ezt jelenti – azt az állandó kényszert, hogy mindig tevékenyek legyünk, még akkor is, ha az kimerüléshez vagy kiégéshez vezet.
A Harvard Business Review szerzője, Jennifer Moss szerint a toxikus produktivitás pszichológiai és társadalmi normák komplex keverékéből adódik össze. A produktivitási normák mélyen beágyazódtak a pszichénkbe, mivel egy olyan környezetben nőttünk fel, amely a munkát erénynek, a pihenést pedig lustaságnak azonosítja. Ezt tovább erősíti a teljesítményorientált kultúra, ahol az egyén a saját önértékelését az eredményeihez köti.
Tehát csak akkor vagyunk értékesek, ha állandóan dolgozunk, és újabb célokat érünk el.
A közösségi média hatalmas szerepet játszik a toxikus produktivitás nyomásának fokozásában, mert olyan érzetet kelt, mintha folyamatos versengésben lennénk másokkal. Mindenki azt a pozitív képet próbálja közvetíteni a platformokon, hogy nemcsak minden rendben, de iszonyatosan sikeresek vagyunk szakmailag és a magánéletben is. Az emberek napi szinten találkoznak mások sikereivel, ami azt az érzetet keltheti, hogy nem tesznek eleget. A cikkben idézett kutatás kimutatta, hogy az ilyen összehasonlítások szoros összefüggésben vannak az alacsony önértékeléssel és depresszióval, különösen a nőknél.
Ez a megfelelési kényszer vezethet munkamániához, amely sokak számára a szorongás és alacsony önbecsüléssel szembeni védekezési mechanizmussá válik. Az állandó elfoglaltság eltereli a figyelmet a negatív gondolatoktól és érzésektől is, így az egy menekülési útvonallá válik azok számára, akik...
Ahogy látható, ez a perfekcionizmus és a biztosan ismerős „majd a síromban pihenek” mottó könnyen vezethet kiégéshez, mivel az emberek úgy érzik, hogy teljesítménykényszer van, és nem engedhetik meg maguknak a pihenést. Az önértékelés és az elért eredmények közötti szoros kapcsolat miatt sokan nem tudnak lelassítani. Pedig ahhoz, hogy kikerüljünk ebből a mérgező körforgásból, érdemes felismerni, hogy a semmittevés és a pihenés egyáltalán nem időpazarlás, hanem elengedhetetlenek ahhoz, hogy megőrizzük hosszú távon a mentális jólétünket és a kreativitásunkat.