előfizetésem
Hírlevél
Így válhatsz kapcsolatfüggőből magabiztos nővé, aki egyedül is megállja a helyét
Megvisel a szakítás? Félsz az egyedülléttől? Igazából nem is az exed elvesztése, hanem a „szingli” státusz az, ami aggaszt? Lehet, hogy te is társfüggő vagy: ilyenkor pedig hasonló reakciókat tapasztalhatsz meg mint a többi függő. Ebből az addikcióból azonban fel lehet gyógyulni: szakértő árulja el, hogyan!
A kapcsolatfüggőség (más néven társfüggőség) jelenleg a felnőttek 3-6%-át érinti – bizonyos csoportokban (pl. fiatal, egyetemista felnőtteknél) viszont sokkal nagyobb arányban fordul elő, mint más életkorban. A legtöbben nem foglalkoznak vele, mert ma már teljesen megszokott dolog lett a partnerek folyamatos váltogatása, csakúgy, mint a poliamor kapcsolatok jelenléte.
Vannak azonban olyanok, akik a klasszikus párkapcsolatok megrögzött hívei: szakítás után viszont nem tudják megszokni a szingliséget, társ nélkül nem élvezik annyira az életet. Hiányzik mellőlük valaki, akivel beszélgethetnek, akivel mindent együtt csinálhatnak. Hogy a tökéletes szerelemre vágynak-e, vagy csak valakire, aki mindig mellettük van, egyfajta biztonsági hálóként működve? Nehéz kérdés, de vannak emberek, akik mély depresszióba esnek akkor, ha nincsen társuk.
Ilyenkor megtapasztalják a jövőbe nézés és a tervezni vágyás hiányát, belesüppednek a „magányos” hétköznapjaikba és semmi nem hozza őket lázba. Feltéve persze, ha valaki felbukkan a láthatáron: akkor ugyanis izgatottak lesznek és nem teketóriáznak, szinte azonnal beleugornak a párkapcsolatba. De vajon mennyire normális, ha nem tudunk boldogan szinglik lenni? Miért nem érezzük jól magunkat a bőrünkben akkor, ha szinglik vagyunk? És legfőképpen: tényleg társfüggők vagyunk, ha párban jobb, mint egyedül?
A kapcsolatfüggőség nem tudatos, nem lehet „átprogramozni”
A párkapcsolat és társ iránti vágyakozás egy teljesen természetes dolog, egy belső késztetés, ami ösztönösen jön. Gond csak akkor van, ha ez a vágy kóros mértéket ölt: ha a partnerre és a párkapcsolatra irányuló fókusz túlzóvá, az élet minden egyes részénél fontosabbá válik. Ekkor ugyanis egy kényszeres összpontosítás, „rendellenesség” lesz belőle, ami rengeteg negatív következménnyel és viselkedési mintával jár együtt.
Sok hasonlóságot lehet felfedezni benne más függőségekhez és szenvedélybetegségekhez hasonlóan, mert a partner iránti vágy, a túlzott szeretetigény, az állandó jutalom- ill. szeretetéhség, valamint a szakítás után bekövetkező hirtelen szeretethiány és a társ jelenlétének a hiánya komoly tüneteket képes előhozni. Ezek testi és lelki fájdalmakhoz vezethetnek – csakúgy, mint a többi addikció.
„Sokféle függőségünk lehet az életben, ezek azonban akkor nevezhetőek kórosnak, ha átveszik a kontrollt az életünk irányítása felett. A kapcsolatfüggőség hasonlóan működik, mint a többi addikció: olyan hátrányos és/vagy kényszeres viselkedési mintákat alakít ki bennünk, amelyben nem tudjuk irányítani az érzelmeinket, a viselkedésünket, és ennek abbahagyására való törekvésünk igen nehéz. Amikor valaki túlzottan függővé válik egy másik személytől, pszichológiai szempontból egy olyan állapot, amely befolyásolja a személy teljes életét, az önállóságát, az önbecsülését és az általános jólétét is” – mondja Kövesi Eszter pszichológus, pár- és családterapeuta.
A poliamor kapcsolatok lelki háttere: Lehet-e egyszerre több embert szeretni?
De hogy mitől lesz valaki társfüggő? Ha sok kapcsolata volt és már furcsa neki az egyedüllét? Vagy épp az ellenkezőleg, ha már nyugodtan elleni sem tud valaki a partnere nélkül? Egyáltalán hogyan lehet átesni egy olyan mértékű kapcsolati függőségen, ahol a kapcsolati státuszunk már testi-lelki fájdalmat okoz?
A kapcsolatfüggés okai mindig a múltban keresendők
Az ember társas lény – ezt már Arisztotelész ókori görög filozófus is kimondta – az azonban sehonnan nézve sem egészséges, ha az életünk minden pontját a párkapcsolatunk befolyásolja. Ezt igazolja egy 2024-es tanulmány is, ami szerint a társfüggőség minden alkalommal gyermekkori traumákból (fizikai bántalmazás, érzelmi bántalmazás, szexuális bántalmazás, fizikai elhanyagolás és érzelmi elhanyagolás) és kiegyensúlyozatlan családi működési mintákból ered: az összefüggés szintje pedig szignifikáns a gyermekkori bántalmazás és szerelemfüggőség között.
Mindezt megerősíti Kövesi Eszter is, aki szerint a társfüggőség okait a múltban kell keresni: az ebből fakadó sérülések ugyanis a gyermekkorig nyúlnak vissza. „A biztonságos kötődés az egyik legfontosabb alapvető érzelmi szükséglet, ami, ha sérül gyermekkorban, negatív hatással lehet később a párkapcsolatainkra vonatkozólag. Komoly károkat okozhat a gyermekkorban elszenvedett érzelmi elhanyagolás (amikor a szeretet nem volt elérhető vagy bizonyos feltételekhez volt kötött) vagy az érzelmi elárasztás is (amikor fullasztóan sok kapcsolódással volt a gondozó jelen a gyermek életében, nem tisztelve annak integritását). De ezeknek az egyvelege is okozhat későbbi társfüggőséget (amikor a szülő hol elérhetetlen, hol pedig elárasztó volt, a gyermek pedig sosem tudhatta, hogy éppen mi következik a sorban).”
A tökéletes párkapcsolat titka fájdalmasan egyszerű, mégis sokan elbukják
„Összefoglalva, aki gyermekkorában nem tudta megélni azt, hogy ő jó és szerethető, az a felnőttkorba sérült önbizalommal, szorongva fog belépni. Alapvető élménye az lesz, hogy folyamatosan küzdenie kell a szeretetért: komoly nehézségei lesznek abban, hogy biztonságos módon tudjon kötődni egy felnőtt kapcsolatban.” Innen pedig már csak egy lépés a társfüggőség kialakulása, ahol úgy érezzük, csak itt kapunk megerősítést arról, hogy fontosak vagyunk, hogy mi is számítunk.
Nem meglepő, hogy ilyen traumák után nem akarunk ettől az érzéstől megszabadulni: ha viszont mégis úgy alakul, hogy ezt elveszítjük, mindent megteszünk azért, hogy újra a mienk legyen. Addig nem nyugszunk, amíg új kapcsolatot nem teremtünk, mert addig a boldogságunkat sem találjuk meg.
Mikor a szeretet nem pozitív élmény, hanem függőség
A szeretet így nem egy egészséges, pozitív élmény, hanem függőséggé alakul át, amiből soha nem lesz elég. Párkapcsolat (és a hozzá tartozó pozitív válaszreakciók) nélkül pedig a társfüggőben nem tud kialakulni a boldogság érzése – erre egy 2023-as kutatás mutatott rá. Kövesi Eszter pszichológus elmondása szerint „a kapcsolatfüggő személyek egyedül, társ nélkül elveszettnek, céltalannak, bizonytalannak és kiüresedettnek érzik magukat, alacsony az önértékelésük és erősen igénylik mások támogatását és megerősítését. Soha nem lehet nekik elégszer mondani, hogy „szeretlek”, mert mindig várják a megerősítést. Folyamatosan igénylik a partnerük jelenlétét, figyelmüket teljes mértékben a kapcsolat köti le, mindennapjaikat, hobbijaikat pedig ehhez igazítják.
Testi-lelki jólétük a kapcsolattól függ, ezért hajlamosak elnyomni a saját érzéseiket is. Jellemző lehet rájuk az érzelmi hullámzás, a féltékenység és a negatív jelzésekre való érzékenység. Általában, ha nem kapnak elég figyelmet, dühössé és számonkérővé válhatnak, majd kétségbeesetten könyörögnek a megbocsátásért.” Mindez tökéletesen megfogalmazza, mi is a gond a kapcsolatfüggőséggel: nem az, hogy valaki szeret a társával lenni vagy olyan szerelmes, hogy nem tudja elképzelni a párja nélkül az életét.
Szoros barátság vagy társfüggőség? Így ismerheted fel a jeleket
A kapcsolatfüggőség olyan folytonos és túlzott kötődési igényt generál, ami alapjaiban változtatja meg a személyiségünket és a tulajdonságainkat – sokszor különböző személyiségzavarokkal is társítva ezeket. Nagyon fontos ezért, hogy felismerjük és minél előbb elkezdjünk magunkon dolgozni, ha észrevettük a jeleket. Ha te is ilyen vagy, nagy valószínűséggel már magadra is ismertél a szakértő gondolataiból, ez azonban csak egy kis lépés a gyógyulás felé. Ahhoz, hogy függetlenül, párkapcsolat nélkül is magabiztos, boldog nő legyél, hosszú utat kell még megtenned.
„Ehhez elengedhetetlen az önismereti munka. Minden gyógyulás önmagunk megismerésével és megértésével kezdődik. Mivel a kapcsolatfüggőség egy mélyen gyökerező probléma, mélyre kell ásni ahhoz, hogy megtaláljuk az eredőjét. Terápiás praxisomban mindig azt mondom a klienseimnek, hogy a gyógyulás és a változás az értéssel kezdődik. Ha megértjük, hogyan alakult ki bennünk annak az érzése, hogy önmagunkban nem tudjuk megállni a világban a helyünket, hogy folyamatosan kell egy személy, aki visszaigazolja értékességünket, és hogy magamat is akkor tudom csak igazán szeretni, ha előbb valaki szeret engem, akkor már kirajzolódhat előttünk a kép, hogy honnan indult el a szeretet iránti függőségünk, és milyen hiányokat szenvedtünk el ennek területén” – mondja a pszichológus.
Nem a partnertől kell várni a boldogságot
A kapcsolati függőségek esetén a cél tehát nem az, hogy soha ne legyenek párkapcsolataid. Sokkal inkább az, hogy magadat előre sorolva olyan harmóniában és egyensúlyban élj, amivel megtalálhatod a boldogság kulcsát. Az, hogy ez párkapcsolattal vagy éppen anélkül fog megtörténni, az már részletkérdés. A lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben és rájöjj: a boldogságot nem mástól kell várni, hanem saját magunknak kell megteremteni.
„Ismerd meg, hogy ki vagy te valójában! Hogy milyen érzelmi háttérből jöttél és mire van valójában szükséged. Tanuld meg az öngondoskodás művészetét: szerezz örömöt magadnak, legyen az a sport, nagy séták a természetben, háziállatod simogatása vagy időtöltés a barátokkal. Tanulj meg jól lenni önmagadban, kapcsolat nélkül is! Fedezd fel és jelöld ki saját határaidat: mi fér bele neked és mi nem. Ha mindezeket elkezdted gyakorolni, és úgy érzed, békében és szeretetben élsz saját magaddal, akkor egyelő módon fogsz tudni kapcsolódni a partneredhez, és meg tudsz gyógyulni a társfüggőségből is.”
