előfizetésem
Hírlevél
Te is hamarabb észleled, hogy valaki rosszat akar, mint hogy megszólalna?
Mások nem látják a veszélyt, de te igen. Te azonnal felismered a hazug vagy ártó embert. Miért? Gondolkodjunk el azon, mi az első dolog, ami a másik emberről eszünkbe jut. Az lesz a kulcs, amit testünk és tudatunk közölni szeretne velünk. Nem érdemes figyelmen kívül hagyni a figyelmeztető jeleket, mert sok mindentől megóvhat bennünket, ha mindig hallgatunk rájuk.
Egy kézmozdulat, egy hasonló külső vagy egy szemhunyorgás – a tudatalattink beazonosítja a jeleket, és figyelmeztet. Amikor azt érezzük, hogy valaki hasonlít egy régi, nem túl kedves ismerősre, az nem feltétlenül előítélet. Meg kell tanulnunk hallgatni a saját belső hangunkra, agyunk jelzéseire. Azt ismerjük fel, amit már láttunk és átéltünk. Az életünk során átélt traumáknak köszönhetően kiélesednek az érzékszerveink, és később már apró jelekből is felismerjük a veszélyes helyzeteket.
Dr. Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, mi játszódik le a szervezetben, amikor trauma ér bennünket, és agyunk hogyan raktározza el az információt, majd hogyan figyelmeztet bennünket egy hasonló helyzetben.
Mi játszódik le a szervezetben, amikor trauma ér bennünket?
Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nemcsak a lelkünk, hanem a testünk is megszenvedi a traumákat. Legyen szó fizikai vagy lelki fájdalomról: amit nehéz elfelejtenünk, azt valószínűleg testileg sem volt könnyű megemésztenünk. Amikor testünket valamilyen erős érzelmi vagy fizikai hatás éri, a szervezet egy rendkívül összetett, több szinten zajló reakciót indít be.
„Az amygdala reagál először a helyzetre: ő érzékeli a fenyegetést, és azonnal jelzést küld a hipotalamuszba, amely elindítja az úgynevezett harcolj vagy menekülj stresszreakciót. Ez az agy kifejezetten traumák feldolgozására specializálódott területének egyik kulcsfunkciója. Az, hogy az egyén melyik megoldást választja, attól függ, hogyan érzékeli a helyzet vagy az ellenfél erejét. Amennyiben kiegyenlítettnek látja az erőviszonyokat, harcolni fog; ha viszont érzelmi vagy fizikai túlerőt érzékel, inkább a menekülést választja” – kezdi Dr. Drelyó Ágnes pszichológus.
Túléltem egy mérgező kapcsolatot – de a trauma még mindig bennem él
A traumák hatására a mellékvese két hormon termelését indítja be: az adrenalint és a kortizolt. Az adrenalin felgyorsítja a szívverést, ezáltal nő a vérnyomás és fokozódik az izomreakció. Röviden: ez segít abban, hogy felfokozott erőnléti állapotba kerüljünk néhány perc erejéig, ha harcra kényszerülnénk. Ne feledjük, hogy testünk minden szempontból a túlélésért küzd – tehát amit tesz, azt értünk teszi. A másik fontos hormon a kortizol, amely a hosszabb távú stresszkezelésben segíti a szervezetet. Befolyásolja az immunrendszert, a vércukorszintet, gyulladásokat okozhat, hatással van az alvásra, valamint szerepet játszik a zsírraktározásban is.
„A trauma mértékétől függően akár az egész hormonháztartásunk is felborulhat hosszabb időre. Ha például egy gyerek folyamatos érzelmi stressznek van kitéve, mert bántalmazzák, akkor az idegrendszerét elárasztja ez a két hormon. Ennek következtében minden olyan inger, amely az érzelmi traumatizálódáshoz kapcsolódik, nagyon erősen megmarad az emlékezetében. Az agy azonban nem szeret emlékezni a rosszra – így egyik jótékony működési módja, hogy csak 'ködösen' idézzük fel a traumákat.”
Egy elhúzódó traumatizáció következményeként bármely inger, amely a trauma együtteshez kapcsolódott, képes kiváltani az említett stresszreakciót. Így mások számára teljesen normális, semleges helyzetek vagy személyek egy traumát átélt emberben azonnali vészjelzést válthatnak ki.
Vészjelzés
Sokszor az érintett személy maga sem tudja megfogalmazni, hogy pontosan mi az, ami egy másik emlékezteti – de a teste elkezd helyette „beszélni”. Egy másik ember nézése, mimikája, hanghordozása, sőt akár csak a kéztartása is benyomásokat kelt bennünk. Ismerősnek tűnik, és nem érezzük jól magunkat a társaságában, vagy megmagyarázhatatlan rossz érzésünk támad vele kapcsolatban.
Van egy pszichológiai módszer arra, hogy időben észrevedd, mikor fog elönteni a szorongás
„Egyszerűen emlékeztethet bennünket egy másik ember valakire a múltunkból, aki miatt sokat szenvedtünk. Egy gyermek például nem tud könnyen elmenekülni a családjától, ezért ilyen helyzetben disszociáció alakulhat ki. Ilyenkor a túl intenzív félelem vagy fájdalom hatására az agy leválasztja az élmény tudatos részét, és a tudattalanba helyezi át. Ennek egyik következménye lehet például memóriahiány. A test azonban emlékezik. A jó élményeket az agy folyamatosan keresi, hogy újra átélhesse őket, a rosszakat pedig igyekszik elkerülni.”
A rossz élmények hatása akkor is kiváltható, ha olyan ingerekkel találkozunk, amelyek az eredeti traumánkra emlékeztetnek bennünket. Ezért fordulhat elő, hogy bizonyos helyzeteket vagy embertípusokat egyesek azonnal felismernek, míg mások nem – hiszen utóbbiak még nem éltek át hasonlót. „Vannak bizonyos jelek, amelyek akár arra is utalhatnak, ha valaki hazudik: például nem néz a szemünkbe, vagy hunyorítva, elgondolkodva válaszol. Ne söpörjük félre ezeket a megérzéseket, hanem higgyünk a saját szemünknek. Ha valakit sokszor becsaptak, annak kiélesednek az érzékei erre.
Ezek a jelek igazolhatják, hogy valaki nem őszinte – és nem érdemes benne megbízni. Az az érzés, amit megérzésként élünk meg, akár abból is fakadhat, hogy az illető más feromonokat bocsát ki magából – hiszen ő maga is tudja, hogy hazudik –, amit a szaglószervünk azonnal érzékel. Hallgassunk a jelzőrendszerünkre, hiszen ez azért van, hogy segítsen bennünket.”
„Flight or fight” – Menekülj vagy harcolj?
Dolgunk van velük, vagy hallgassunk testünkre és agyunkra, és kerüljük el őket? A legtöbb esetben nincs választási lehetőségünk. Amikor viszont van, nem kell feltétlenül minden helyzetben felvennünk a kesztyűt. „A bántalmazó emberek mindig valamilyen éretlen személyiségszerveződési szinten működnek – nárcisztikusak. Nem szoktak megváltozni, mert nincs belátásuk a saját működésükre. Kialakítanak egy olyan speciális működési elvet, amely miatt csupán a környezetük életét keserítik meg, miközben a saját életük akár egészen jól működik, mivel a saját szabályaik szerint viszonyulnak másokhoz. Akinek nincs belátása, az nem fogja érteni, hogy mi a gond” – mondja Drelyó Ágnes.
A krónikus stressz szó szerint „megfekszi a gyomrunkat”: ilyen következményekkel járhat
Mivel a bántalmazó emberek egyszerűen nem értik, mit tettek, hárítanak minden visszajelzést. Még rosszabb, ha zavarukban épp a sértettet kezdik hibáztatni. Ezért ha valaki olyan szerencsés, hogy időben észreveszi a jeleket, akkor nincs az a helyzet vagy ember, ami megérné, hogy veszélyes személy közelébe kerüljön. „Aki szorongást, félelmet vagy kétséget vált ki belőlünk, azzal kapcsolatban örüljünk, ha már sikerült kimenekülnünk az 'oroszlán barlangjából' élve. Nem kéne újra megpróbálkoznunk vele.
Ezek az emberek nem tanulnak, mivel belátási képességük olyan alacsony szinten van, hogy pszichés világukba nem jut be az önreflexió. Az agresszorok gyenge énnel rendelkeznek, amit igyekeznek megóvni a külső hatásoktól. Az ellentétes impulzusokat nem tudják kezelni – ezért kerülik azokat.” Detektálásaink nagy része tudattalan észlelési forma. Testünk beazonosító folyamataiban gyakran jobban megbízhatunk, mint mások szavaiban. Ha úgy érezzük, valami nincs rendben, figyeljünk a tudatalattink üzeneteire.
„Ha egy kicsit óvatosabban közelítünk másokhoz, abból baj nem lehet. Érezzük, ha valami nincs rendben – akkor is, ha nem tudjuk azonnal megfogalmazni az okát. Ilyenkor érdemes időt adnunk magunknak. Gondolkodjunk el: mi az első dolog, ami arról az emberről eszünkbe jut? Az lesz a kulcs – amit testünk és tudatunk közölni szeretne.”
