előfizetésem
Hírlevél
Utolsó tanítványának hála él tovább a legendás Szepes Mária hagyatéka
Egy véletlennek tűnő találkozás Szepes Mária írólegendával nemcsak egy fotós pályáját, de egy egész életutat fordított új irányba. A legendás írónő hagyatékának titkairól egyik fő gondozója, az alapítvány elnöke, kurátora, Almási J. Csaba fotóművész mesél.
A fotóművész egy magazinmegbízás révén került az írónő közelébe, a találkozás azonban hamar túlnőtt a szakmai kereteken. A kapcsolatból tanítás, közös alkotás és életre szóló elköteleződés született, amely nemcsak a fotós pályáját, hanem emberi útját is meghatározta. Nemcsak tanítványa lett a spirituális írónőnek, hanem évtizedeken át munkatársa, bizalmasa, mára pedig hagyatékának egyik fő gondozója is.
Sorsfordító találkozás
A kettejük találkozása sorsfordító pillanattá vált, amikor a Reform magazin felkérte Csabát fotózza le egy riporthoz az írónőt. Mária mindenkivel közvetlen volt. Nem tartotta a távolságot, ellenben a fotóművésszel, aki már az első látogatás alkalmával különleges fogadtatásban részesült: „Sokat nevettünk, és közben a Mária mindent kiszedett belőlem: ki vagyok, honnan jöttem.” - emlékszik vissza. Az írónő mesélt neki a saját életéről, képeket mutatott, kérdezett, figyelt, közben pedig világossá vált, hogy a két ember között különleges kapcsolat van születőben.
A fotózás végén Mária gépelt anyagokat adott neki: „ezt el kell olvasnod, mert neked ide kell járnod.” Ez a mondat új fejezetet nyitott Csaba életében. Néhány nappal később Mária már hívta is, hogy jöjjön vissza szombaton ebédre. „Innentől lettem a tanítványa, munkatársa, segítője, ez tizenöt évig tartott. Mindent beletettem ebbe a tizenöt évbe, amit csak lehetett.” Csaba számára csak később vált világossá, hogy tulajdonképpen ő volt az írónő utolsó tanítványa.
Schram András: „A fotózást nem lehet tanulni, vagy látod vagy nem”
Belső útkeresés
Mária testvérével Viktorral még 1947-ben indította el az úgynevezett „összefüggések iskoláját” – egy szellemi szabadegyetemet, ahol kis létszámú, hat-nyolc fős csoportokban zajlottak a találkozások. Beszélgettek, szabadon olvastak, tanultak, mindenféle kényszer vagy dogma nélkül. Bár a rendszer nem nézte jó szemmel az ilyen kezdeményezéseket, a fotós elmondása szerint őket mégis megtűrték, mert valójában nem igazán értették, mivel is foglalkoznak.
A tanítványok ajánlás, szűrés, egyfajta szellemi minőség alapján kerültek be a közösségbe. Mária karakterológiai és asztrológiai alapon is „felmérte” a jelentkezőket. „Az első találkozásunk alkalmával azonnal megkérdezte tőlem, hogy mikor születtem, milyen jegyű vagyok, és mindezt karakterológia, gesztus, íráselemzés alapján elemezte.” A Szepes Máriával töltött évek nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mélyen formálták a divatfotóst. A közös munka során nemcsak képeket készített, hanem egyfajta belső útra is lépett, ahol a tanító és a tanítvány egymást kiegészítve hoztak létre maradandót. Ahogy Mária mondta az első találkozásukkor:
nincsenek véletlenek, gyerekem. Neked ide kellett jönnöd.
Sokan fordultak hozzá
Csaba fotóskarrierje időközben új szintre lépett, bekerült a művészek, a magazinok és a divat világába, itthon elsőként kezdett el divatfotózással foglalkozni. „Minden fontosabb magazinnak dolgoztam, miközben párhuzamosan a stabil bázisomat Szepes Máriával kialakított kapcsolatom adta. Útkereső voltam, és leszek, időközben megismertem a közvetlen munkatársait is, akikkel ma is együtt dolgozom. Öten vagyunk Juli, Teri, Ica, Kristóf és én a kuratóriumban, együtt vezetjük a Szepes Mária Alapítványt.”- meséli.
Mária három-négy évvel halála előtt úgy rendelkezett, hogy műveit egy alapítvány gondozza majd, a korábbi munkatársainak és tanítványának szerette az volna átadni ezt a feladatot. „Élete utolsó éveiben is rendkívüli módon alkotott, minden könyve megjelent, folyamatosan jártak hozzá celebek, újságírók, külföldi hírességek. Sokan jöttek tanácsért, magánéleti problémákkal, miközben a könyveit rendezte, és velünk együtt készítette elő a kiadásukat. Mi jelentettük neki a biztos hátteret.”
Nem szabad elkeseredni, ha már nem lesz
A szerző az utolsó éveiben részletesen előkészítette, hogy művei, gondolatai és tanításai méltó módon tovább élhessenek. Szepes Mária hagyatéka nem csupán könyveket jelent: fotók, hanganyagok, kéziratok, levelezések, regények is őrzik munkásságát. A Vörös Oroszlán Mária fő életműve, Almási J. Csaba életének is középpontjává vált, mind a mai napig újabb és újabb értelmezéseket és megfejtésekre bukkan a regénnyel kapcsolatban.
„Felkészített minket arra is, mi lesz az ő szavaival élve, ha ’leveti a szkafandert’ –, akkor se keseredjünk el.” A temetés részleteit is előre meghagyta: ne legyen szomorú, minden részlettel kapcsolatban a kuratóriumi tagokra bízta a döntést. „A legfontosabb kérése az volt, hogy foglalkozzunk a könyveivel, gondozzuk az örökségét. Tudtuk, de mégsem fogtuk fel igazán, mekkora feladatot jelent mindez. Máriának közel negyven-ötven könyve van, emellett színdarabok, fotók, hanganyagok, kéziratok és levelezések is őrzik a munkásságát, valamint a férje, az édesanyja és az édesapja hagyatéka is hozzátartozik az örökséghez, összesen több mint százévnyi anyag.”
A fény és vizualitás
Szepes Mária alkotói folyamataiban benne volt a személyes tragédiája is: „Azután kezdett el alkímia történeteivel foglalkozni, miután elveszítette TBC-ben a gyermekét.” A fotós külön kiemeli az írónő és a testvére közötti szoros köteléket: „A fivérével, Viktorral, aki írói nevén Wiktor Charonként ismerhetünk, szinte sziámi ikrek módjára éltek együtt.” A Szepes Mária életmű különleges nyelvezete a mai napig kihívást jelent a fordítóknak, de ennek ellenére mégis nagyon népszerű külföldön.
„Még mindig, amikor újraolvasunk egy könyvet, új színeket, új jelentéseket fedezünk fel. Ahogy Mária mondta: ‘a dolgoknak nincs kezdete, se vége’, és ez valóban így van.” A tanításai mély hatást gyakoroltak a fotós szakmai és személyes életére is: „tőle tanultam a karakterológiát, és azt is hogyan kell emberekkel dolgozni, hogyan kell közelíteni hozzájuk. Sokat segített a munkámban a személyiségelemzés, amit tőle kaptam.” A fény és a vizualitás is központi téma volt közöttük.
„Máriával 99 éves koráig beszélgettünk színekről, fényekről, színházról, filozófiáról. Mindig azt mondta, hogy a ‘tiszta fényt’ kell keresni, és én is a fénnyel dolgozom. A napfény számomra az élet szimbóluma, mintha ő ültette volna ezt belénk.”
A traumák feldolgozása időt, távolságot igényel – Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
Értékteremtő kincsek
Az utolsó években sok filmes megkeresés érkezett, a Vörös Oroszlán megfilmesítésével kapcsolatban. „Mária évtizedekkel előre megírta azokat a dolgokat, amik az internetről, a járványokról, a pszichológiai és spirituális folyamatokról szólnak. Nem akart Nostradamus lenni, de víziói voltak, kutatásaiban, tanulmányaiban ötvözte az ősi tudást és a modern tudományt.”
A forgatókönyv megírása is az ő nevéhez fűződik: „Mária vasárnapi passzióként írta meg barátnőjével a forgatókönyvet. Most átadtuk egy neves szakembernek, aki zseniálisnak találta, csupán némi frissítésre szorul. Több mint négyszáz évet ölel fel, így inkább egy sorozat vagy nagy költségvetésű film készülhet belőle.” Szepes Mária hagyatékának gondozása közel két évtizede folyik az általa inspirált magánalapítvány keretében, amely nemcsak irodalmi örökségét őrzi, hanem egy archívumot és emlékhelyet is működtet.
A digitalizálásnak köszönhetően a fotók, kéziratok, hanganyagok nagy része már a digitális formában is archiválva lett. A kurátorok célja a művek közkinccsé tétele és a hagyaték hiteles továbbadása itthon és külföldön. Az alapítvány nemcsak könyvkiadásban aktív, hanem olyan tudományos, muzeológiai és filmes partnerekkel is együttműködik, mint a Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Filmintézet. Emellett egyedülálló fotóanyaggal is rendelkeznek, például az első Pál utcai fiúk némafilm eredeti helyszíneiről.
„Nem tudunk minden könyvet a nagyközönség elé vinni, rengeteg hanganyag van, belső beszélgetések, tanítások, de tudjuk, hogy aki valóban keres, az úgyis ránk talál.”
Elkötelezett közösségek
Tény, hogy nem mindenki számára lehet könnyen befogadható, amit Szepes Mária képviselt, de azok, akik kapcsolódni szeretnének, ma is megtehetik, és egyben segíthetnek is nekik. Létrejöttek kisebb, de mélyen elkötelezett közösségek, amelyek a tanításaiból merítenek. Ilyen például a Szintézis Szabadegyetem, amelyet még életében alapított László Ervin professzorral. Azóta is működik, gondolkodók, útkeresők, spirituális érdeklődésű emberek számára tartanak előadásokat, irodalmi esteket, közös emlékezéseket Paulinyi Tamás vezetésével.
Emellett elindították a Szepes Mária Akadémiát, amely időnként online, máskor személyes jelenléttel működik, és ahol az egykori „összefüggések iskolájának” szellemében adják át a tananyagot. Ezek kis létszámú, zárt csoportok, de nagyon komoly résztvevőkkel, Csaba elmondása szerint a visszajelzések alapján ennek a formának is megvan a létjogosultsága. Vidéken is aktív a mozgalom: például működik a Csillagpor Olvasókör, amely Mária egyik verseskötetének címét viseli. Országszerte vannak tagjai, a folyamatos kapcsolattartás mellett, közös programokat, beszélgetéseket szerveznek.
Több, mint egy egyszerű szellemi munka
A hagyaték gondozása összetett munka: nemcsak szellemi, hanem szerkesztői és vizuális szinten is figyelmet igényel. Szoros az együttműködés a kiadóval – a könyvborítók, fotók, az arculat kérdéseit közösen felügyelik. „Jelenleg is dolgozunk egy újrakiadáson, Raguel hét tanítványa című regényén, amelyet Szepes Mária fő művének tartott. Ezt harminc év különbséggel írta meg, és a hét bolygó szimbolikájára épít – hét különböző sorsot, karaktert mutat be, amelyek végül egy rejtélyes svájci várban találkoznak össze.
Ez egy nehéz, hosszú, mély karakterológiai munka, és most a borítón, a kiadás részletein dolgozunk. A Vörös Oroszlán köré is újabb rétegek épültek, ősszel új köntöst kapott a borító, és limitált diszcsomagolásban is elérhető lesz. Ezenkívül elindítunk egy egyéves kurzust, amelyben minden napra jut egy idézet a regényből, magyarázattal, és ehhez kapcsolódó tartalmakkal. Ez egy zárt csoportnak szól, akik rendszeresen találkoznak és együtt szeretnék elmélyíteni a sorok közti mondanivalót. Cél a múlt, a jelen, és a jövő összekapcsolása a spiritualitás által.”
Nincs itthon 19-20. századi múzeumi tárlat, amelyben ne lenne ott a műkereskedőnő keze
Megfejteni a saját személyiségünket
A Vörös Oroszlán időközben többé vált, mint egy regény – önálló szellemi erővé nőtte ki magát, amely színházban, filmen, könyvként és tanításként is tovább él. Ez azonban külön gondozást igényel. „Nemcsak egy összművészeti produktum, hanem önálló entitás. Napi szintű feladat, hogy koordináljuk az anyagokat, előkeressük az eredeti forrásokat, és úgy adjuk át, ahogy azt Mária képviselte.” Szerencsére az eredeti tanítványi láncolat még él, így az átadás valódi folyamat lehet.
„A mi dolgunk nem az, hogy bálványt emeljünk, hanem az, hogy továbbadjuk a tudást, hiszen a rajongás és a megértés között hatalmas különbség van. Tízből hét-nyolc ember ma már tudja, ki volt Szepes Mária, ami óriási dolog, de nem mindegy, milyen mélységben.” A Szepes-életmű gondozása nemcsak kulturális vagy oktatási feladat, hanem személyes önismereti út is, közös missziónk.
A fotós ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: „Az önismeret azt jelenti, hogy tudod, ki vagy, hol tartasz, és képes vagy integrálódni másokkal – legyen az párkapcsolat, társaság vagy akár egyéni meditatív út.” Szerinte az olvasás, a különböző meditációk és a helyes értelmezés segít megfejteni saját lényünket. Ezt az a szemlélet szeretnék átadni a Szepes Mária hagyatéka köré szerveződő közösségnek is.
Stylist: Pintér Judit
Smink és haj: Somogyvári Dóra
