előfizetésem
Hírlevél
Te ismered az indián álomfogó legendáját, vagy csak hozzáad a hálószobád esztétikájához?
Természetesen egy hangulatosan berendezett hálószoba esztétikájának varázslatos eleme lehet az álomfogó, ez a mágikus tárgy azonban sokkal több, mint egzotikus dekoráció – mielőtt még beszereznénk, ismerkedjünk meg a gyökereivel, megadva a kellő tiszteletet ennek a számunkra távoli, ősi hagyománynak.
Az álomfogó vagy álomcsapda kézzel készült védelmező talizmán az észak-amerikai őslakos indián kultúrában, amely segít távol tartani a rossz energiákat, legfőképp a negatív gondolatokat és a rémálmokat. Cikkünkben arról olvashatsz, honnan ered az álomfogó szövésének rituáléja, hogyan tartja távol a rossz álmokat, és hogy egyáltalán szabad-e alkalmazni, ha nem vagyunk őslakosok?
Rövid története
Az álomfogó az anishinaabe kultúrából, azon belül az ojibwe törzsből származik, ojibwe nyelven asabikeshiinh a neve, ami pókot, kis hálókészítőt jelent. Nemcsak ágy felett szokás elhelyezni, otthonok bejáratánál, esetleg autóban, sőt még ékszer formájában is találkozhatunk vele. Tradicionálisan fűzfa keretből készül, amelyre állati vagy növényi fonalból hálót szőnek, majd tollakkal és gyöngyökkel díszítik, azzal a céllal, hogy megóvja az embereket, különösen a gyerekeket a rémálmoktól.
Az ojibwe törzs szokását az 1960-70-es évek pánindián mozgalmai során az észak-amerikai őslakosok több népcsoportja is átvette az indián törzsek egységének szimbólumaként. Az 1970-80-as évek során a spirituális érdeklődésű New Age csoportok megjelenésével párhuzamosan született meg az álomfogó (dreamcatcher) kifejezés, míg az 1990-es évekre a védelmező talizmán már a legnépszerűbb őslakos kézműves cikként vált ismertté, és egyre inkább kommercializálttá vált a gyártása.
Az angyali számok reményt, szerencsét és egyensúlyt hoznak – Mutatjuk, mit üzennek
Mágikus működése
Az észak- amerikai indiánok hitvilága szerint a jó és a rossz álmok körülöttünk keringenek, betöltik a teret éjszakánként. Az álomfogó pókhálóként ejti csapdába a rossz álmokat és látomásokat, amelyek hajnalban elvesznek a fényben, a jókat viszont átengedi a közepén elhelyezkedő lyukon át. Egyes indián törzsek eltérően, épphogy fordítva értelmezik az álomfogó működését, szerintük a különleges tárgy a jó álmokat fogja meg, és a rosszak haladnak át a lyukon, örökre eltűnve a semmiben.
A kör alak jelképezi a Nap és a Hold útját az égen, a háló a pókhálót mintázza, míg a tollaknak több lehetséges értelmezése van, az egyik ezek közül, hogy a jó álmok rajtuk keresztül áramlanak az álmodó elméjébe, míg a rossz álmok az első napsugarakkal megszűnnek létezni. Egy gyöngy a pókot jelképezi, több pedig a csapdába esett rémálmokat. A természetes alapanyagok szintén jelentős szerepet játszanak, az álomcsapda fa szerkezete miatt ugyanis nem él örökké, sőt kiszáradásával jelzi, hogy az általa védelmezett gyermek immár felnőttkorba lépett.
Az ősi legenda
Az ojibwe legenda szerint Asibikaashi, vagyis a Pókasszony gondoskodott az emberekről, a törzs észak-amerikai terjeszkedését követően azonban egyre nehezebben ért el mindenkihez, a feladat hatalmassá vált ahhoz, hogy egyedül teljesítse. Az anyukákat, nagymamákat és a női rokonokat bízta meg a védelmező pókháló szövésével a gyermekek számára, akik kör vagy könnycsepp alakú fűzfa keret köré állati inakból, növényi fonalakból készítették el az első álomfogókat.
Egy másik verzió szerint egy nagymama minden nap türelmesen figyelte, amint egy pók szövi a hálóját az alvóhelye felett, míg egy nap az unokája észrevette a pókot, és megpróbálta megölni. A nagymama megkérte az unokáját, hogy ne bántsa a pókot, aki megköszönte az asszonynak, hogy megmentette az életét, és hálából elkezdett hálót szőni közte és a hold között, hogy az álmában csapdába ejtse a rossz gondolatokat. A nagymama ekkor mosolyogva figyelte tovább a pók munkálkodását.
Keresd azt, ami beragyogja a napod - mik azok a glimmerek és hogy segíthetnek?
Az álomfogó megbecsülése
Elengedhetetlen, hogy amikor egy a miénktől eltérő kultúrából származó rituálét követünk, azt a lehető legnagyobb tisztelettel tegyük, ellenkező esetben ugyanis a kulturális kisajátítás jelenségét kockáztatjuk, amely sok esetben sztereotípiává, trenddé, popkulturális elemmé alacsonyítja az adott gyakorlatot. Mallory Rose, a Tribal Trade kreatív igazgatója és az őslakosok kulturális tudatosságának szakértője szerint a kulturális megbecsülés érdekében érdemes választ találnunk pár kérdésre.
Egyrészt, hogyan használjuk az álomcsapdát: divatos kiegészítőként tekintünk rá, vagy szent védelemként? „Bárki – őslakos vagy nem őslakos – értékelheti az őslakos kultúrát. Nem számít, hogy őslakos vagy-e vagy sem, amíg tiszteletben tartod a kultúrájukat és az álomcsapda szent célját.” – véli az ojibwe származású üzletasszony. Másrészt, az álomfogónkat indián őslakos készítette, vagy sem?
Az igazán autentikus álomfogót őslakosok készítik, mivel ez egy őslakos hagyomány.
Európában talán kevesebb lehetőségünk adódik, hogy őslakos vállalkozástól vásároljunk, de ha szeretnénk, akár magunknak is elkészíthetjük ezt a mágikus tárgyat, arra figyeljünk csupán, hogy tisztelettel, és megfelelő szándékkal vágjunk neki a kézműveskedésnek: az álomfogó szövéséhez tiszta elmére és békés lélekre van szükség, hiszen amilyen energiákkal készül, olyanok uralkodnak majd benne.
