előfizetésem
Hírlevél
Férfiak kaptak Nobel-díjat az ő felfedezéséért, a történelem pedig majdnem elnyelte a nevét
A tudománytörténet tele van nevekkel, akik felfedezéseikkel megváltoztatták a világot. James Watson és Francis Crick nevét mindenki ismeri, vagy legalábbis mind találkoztunk már vele biológia órán. Ők publikálták először a DNS kettős spirál modelljét és ezzel megnyitották az utat a modern genetika előtt. Csakhogy a történet, amelyet a tankönyvekben olvasunk, hiányos. A felfedezés középpontjában ugyanis nem ketten, hanem hárman álltak, sőt, a döntő pillanatban egy nő kezében volt a kulcs, aki nélkül a kettős spirál talán sosem rajzolódott volna ki.
Rosalind Franklin volt az, aki lefotózta az élet szerkezetét. Pontosabban a DNS molekula röntgendiffrakciós képét, amelyből egyértelműen látszott, hogy az anyag spirális szerkezetű. Az a fotó, amely a világtörténelem egyik legnagyobb tudományos áttörését hozta el, a Photo 51 néven vált ismertté. A fotó készítőjének nevéhez mégsem az ő nevét írták. A tudósok ugyanis rettegtek attól, hogy mit szólnak az emberek, ha kiderül, hogy férfi kutató helyett egy nő hozta a nagy áttörést. Ez a történet jól mutatja, hogyan tűnt el egy nő a férfiak által írt történelem lapjairól, holott nélküle ma talán a genetika fogalmát sem ismernénk.
A tények érdekelték, nem a társaság
Rosalind Elsie Franklin 1920-ban született Londonban, egy jómódú, befolyásos zsidó családban. Édesapja, Ellis Franklin a londoni bankvilág ismert alakja volt, édesanyja, Muriel Franklin művelt, jótékonykodó nő, aki korának szellemében támogatta a lányok oktatását. Rosalind azonban sosem volt hajlandó megmaradni a határokon belül, és már kamaszkorában szenvedélyesen érdeklődött a férfiak által uralt tudományok, főleg a fizika és a kémia iránt.
Tanárai zseniálisnak tartották, kortársai viszont ridegnek és távolságtartónak. De ezzel ő mit sem foglalkozott, ugyanis minden erejével a tanulásra koncentrált, amelynek eredményeként a Cambridge Egyetemen 1941-ben szerzett diplomát kémiából, majd hamarosan doktori fokozatot is. Munkabírása, precizitása, tudományos maximalizmusa legendás volt. Miközben sok nő a laborban segédkezett vagy adatokat rögzített, ő saját kísérleteket tervezett és vezetett.
„Fontos számunkra, hogy a nők is példaképpé válhassanak”
Tökéletesen uralta a laboratóriumát, és nem engedte, hogy lekezeljék csak azért, mert nő. Ez azonban nem volt egyszerű. A tudományos világ akkoriban szinte kizárólag férfiakból állt, a női kutatókat mellékszereplőnek, „kísérő személyzetnek” tekintették. Franklin viszont nem volt hajlandó beállni a sorba. Megszállottan hitte, hogy a tudományban nem létezik férfi vagy nő, csak helyes vagy helytelen mérés.
Ő volt az egyetlen nő, és ezt éreztették vele
A háború után Franklin Párizsba költözött, ahol a Laboratoire Central des Services Chimiques de l'État intézetben dolgozott. Ott ismerkedett meg a röntgendiffrakciós módszerrel, amelynek segítségével kristályos anyagok szerkezete láthatóvá válik. Ez a technika még gyerekcipőben járt, de Rosalind azonnal meglátta benne a jövőt. A precíz mérés és a szigorú elemzés embere volt, ez a módszer tökéletesen illett hozzá. Miután 1951-ben hazatért Angliába, és a londoni King’s College laboratóriumában kezdett dolgozni a DNS szerkezetének kutatásán.
A labor légköre azonban korántsem volt barátságos, férfi kollégái között ő volt az egyetlen női kutató, és ezt nap mint nap éreztették vele. Volt, aki azt hitte, hogy Rosalind csupán azért van ott, mert majd valamelyik tudós asszisztense lesz. Csakhogy a nő nem volt hajlandó senki beosztottjaként dolgozni,
ő egyenrangú tudós volt, aki a saját kísérleteit vezette.
De a félreértések, a kommunikáció hiánya és a kor szexista tudományos közege hamar elmérgesítette a helyzetet. Rosalind ennek ellenére napról napra készítette a röntgendiffrakciós felvételeket, hónapokon át tökéletesítve a technikát, és lassen feltárta a DNS különleges, szálas szerkezetét. 1952-ben elkészítette a döntő felvételt, a Photo 51-et, amely minden kétséget kizáróan mutatta, hogy a DNS spirális szerkezetű.
Ellopták a felfedezését
Franklin soha nem tudta, hogy ez a felvétel a tudománytörténet egyik legnagyobb vitáját indítja el. A fotóhoz ugyanis – az ő tudta és engedélye nélkül – hozzáfért egy férfi kollégája, aki megmutatta azt James Watsonnak, a Cambridge-i Egyetem fiatal kutatójának. Watson és társa, Francis Crick épp a DNS modelljén dolgoztak, de eddig csak találgatások szintjén, és amikor meglátták Franklin felvételét, azonnal világossá vált számukra, hogy a molekula kettős spirál alakú.
Marie Curie elfeledett lánya forradalmasította az orvosdiagnosztikát és szüleihez hasonlóan meg sem állt a Nobel-díjig
Ez volt az a hiányzó bizonyíték, amelyre vártak. A két férfi gyorsan megalkotta a modelljét, majd 1953-ban közölte a híres cikket a Nature tudományos folyóiratban. A cikk rövid volt, elegáns és forradalmi. Alig három oldalon át, de örökre megváltoztatta a biológiát. A közvélemény a két fiatal férfit ünnepelte zseniként, akik megfejtették az élet titkát. A lapszámban Rosalind tanulmánya is megjelent, de csak kiegészítésként, mintha a férfiak elméletét támasztaná alá. A sorrend és a szerkesztés azt sugallta, hogy Rosalind adatai a Watson–Crick-modell megerősítését szolgálják, nem annak forrását. Pedig a valóság az ellenkezője volt.
A helyzetet tetézte, hogy Watson később, a The Double Helix című könyvében lekicsinylően írt róla, „Rosy”-nak nevezve, holott a nő gyűlölte ezt a becenevet, és sosem engedte, hogy így szólítsák. Ezek után Rosalind elhagyta a King’s College-ot, és a Birkbeck College-ban kezdett új projektbe. A vírusok szerkezetét kezdte kutatni, és legnagyobb meglepetésére itt végre megbecsülést kapott. De nem sokáig élvezte a sikert, 1956-ban ugyanis súlyosan megbetegedett, petefészekrákot diagnosztizáltak nála, amit valószínűleg a hosszan tartó röntgensugárzás okozott.
Azonban még ez sem tántorította el a munkától, még betegen is dolgozott, az utolsó hónapjaiban is publikált, előadásokat tartott, és csak akkor hagyta abba a munkát, amikor már fizikailag képtelen volt bejárni a laborba. Majd 1958-ban, mindössze 37 évesen halt meg. Már nem élhette meg, hogy a DNS-szerkezetének felfedezését az ő nevéhez köti a világ. Ugyanakkor azt sem élte meg, hogy 1962-ben Watson, Crick és Wilkins kapták meg a Nobel-díjat a felfedezésért.
