„Itt nincs olyan, hogy meghátrálok, mert félek" - Pillants be az artista nők életébe!
Látványos, ám veszélyes hivatás az övék. A Vági Bence által létrehozott Recirquel társulat három női artistája, Horváth Zita, Wittmann Csilla és Yevheniia Obolonina nap mint nap dacol a fizika törvényeivel, testi és mentális határaikat feszegetve gyakorolják trükkjeiket, mindig újabb és újabb kihívás elé állítva önmagukat.
Horváth Zita egykor táncművészként csatlakozott az újcirkusz társulathoz. Az elmúlt években trénerek és társai segítségével képezte magát, sajátította el az akrobata és levegő számokhoz is szükséges készségeket. A társulat több darabjában gurtnizik, egyedül és partnerével, Zsíros Gáborral is. Mindenféle biztosítás nélkül, több méteres magasságban légibalettoznak, miközben alattuk csak a mélység van.
Biztosítás nélkül, mégis szabadon
„Amikor elkezdtem dolgozni a társulattal, még vékony, táncos alkatom volt, mára ez megváltozott, sokkal tónusosabb lett az izomzatom. Főleg a vállaimat kell erősítenem, mert az a legsérülékenyebb testrészem ennél a zsánernél. A technikai feladatok nagyobb kihívást jelentenek, mint az erőnlétiek. Mindent megtettem, és mai napig megteszek azért, hogy akár egy tizenkét perces levegő programot is végig tudjak csinálni.”
Zita még a próba előtt elmegy edzeni, a próbák után pedig, ha szükséges, tovább gyakorol. „Általában kora reggel saját testsúlyos, illetve súlyzós erőnléti edzést tartok, utána tíztől próbálok a társulattal. Emellett nagyon odafigyelek a táplálkozásra is. Glutén-, tej- és húsmentesen étkezem, de megadok minden szükséges tápanyagot a szervezetemnek, aminek alapja a tojás és a zöldségekben gazdag étrend" - mesél saját szabályrendszeréről Zita.
Ebben a szakmában az adott zsánertől függ, hogy ki milyen igénybevételnek van kitéve, és az is számít, ki milyen terhelést kapott gyerekkorában, amikor kialakult az alapizomzata. A mentális felkészültség is nagyon fontos, idősebb korban ez segít a legtöbbet még a testünk fejlesztésében is.” - magyarázza Zita.
Beszélgetés Mészáros Márta, Enyedi Ildikó és Bucsi Réka rendezőkkel
A bizalom elengedhetetlen
A partnerrel közös munkát már a táncból is jól ismerte, azonban a levegőben új értelmet nyert számára. A bizalom elengedhetetlen a gyakorlás folyamán. „A gurtni számban vannak olyan trükkök, amikor az életem Gábor kezében van. A bizalom szilárd közöttünk, de neki mentálisan kihívást jelent az, hogy míg ő általában be van kötve, tartja a gurtni, addig én teljesen rá vagyok utalva, engem csak ő tud megvédeni a zuhanástól.”
Zitában nincsen félelemérzet, elfogadta, hogy ez a hivatás veszélyes. Ugyanakkor korábban történt egy kisebb baleset, amely után segítségre volt szüksége ahhoz, hogy ne félelemmel álljon vissza a színpadra.
„Van egy dobószámunk, ahol a levegőben szaltózom, vagy épp négy méter magasan állok fél lábbal a társam fején. Egy fellépés előtti próbán az egyik partnerem elejtett, és fejre estem. Szerencsére nem lett bajom, utána is maximálisan megbíztam benne és a többiekben is, de az a trükk a mumusom lett. Minden segítséget megkaptam tőlük, volt, hogy hárman álltak a próbán körülöttem, ha bármerre dőlök, elkapjanak.
De igazából annak volt nehezebb, aki elejtett, mert másnap ugyanúgy oda kellett állnia, és meg kellet csinálni velem a trükköt. Nekem az volt a feladatom, hogy ne a félelemre koncentráljak, mert akkor a testem másképp működik. A túlzott óvatossággal is épp úgy árthatunk magunknak.”
Szövetség a magasban
Wittmann Csilla a Fővárosi Nagycirkuszban látott egy vizsgaelőadást, aminek a hatására jelentkezett az artistaképzőbe. Már a kezdetektől együtt gyakorolt jelenlegi partnerével, akivel szerelem is szövődött közöttük. Farkas Lászlóval két éve házasodtak össze. „Szeretek a férjemmel együtt dolgozni, büszke vagyok arra, amit elértünk. Azért persze nehéz is, mert folyamatosan javítani kell a hibákat a próbák alatt, és egymásra vagyunk utalva a trükköknél.”
Csilla is a sok gyakorlásra esküszik, mert így lehet a legjobban kiküszöbölni az esetleges hibákat. „Nagyon izgulós vagyok, sokszor remegek a dobószám elején, de ma már egész jól tudom kezelni. Minden problémát ki kell zárnunk, csak a próbára vagy az előadásra szabad koncentrálni" - osztja meg tapasztalatait Csilla, majd egy példával is alátámasztja mondanivalóját.
„Évekkel ezelőtt külföldön turnéztunk, ahol többen betegek lettünk az ottani ételtől. Az előadás előtt nagyon rosszul voltam, de mentálisan képes voltam csak a produkcióra koncentrálni, és a színpadon elmúlt minden problémám. Mentálisan is folyamatosan dolgoznunk kell a sikerért, nem elég csak a jó fizikum” - mondja Csilla. Ha pedig mégis hiba történik, megrázza magát, és újrakezdi. Itt nincs olyan, hogy meghátrálok, mert félek. Az a típus vagyok, aki azonnal visszaáll, és többször megcsinálja a problémás részt. Ettől nyugszom meg.
Egyénfüggő, ki mikor hagyja abba
„A próbák melletti edzéssel, például a futással karban tudom tartani az alakomat. Előadások előtt szoktam jobban ügyelni arra, mit mivel eszem, hogy legyen bőven energiám, ha pedig szükséges, egy kicsit diétázom. Nekem kicsit kötöttebb izomzatom van, mint a többieknek, ami egyrészt genetika is, másrészt a partnerakrobatikához folyamatos erősítés szükséges.
Sokáig kell tartani magamat, figyelnem kell arra, hogy egy mozdulatból ne billenjek ki. Erre vannak célzott erősítő gyakorlatok. Ugrásnál rajtam is múlik, hogyan érkezem a partnerem kezébe, próbálunk forgás közben korrigálni, tompítani az érkezéshez. Ehhez persze összmunka szükséges.” - magyarázza Csilla.
„Évekre volt szükség ahhoz, hogy a teljes csapat összeszokjon, kiépüljön a bizalom. Mindenki szokott hibázni, de együtt képesek vagyunk megoldani bármit. Érdekes, hogy bár tudom, veszélyes az, amit a próbateremben csinálunk, itt biztonságban érzem magam, mert mindenki azon dolgozik, hogy megvédjen, minden apró hibát kiküszöböljön. Ha kilépek az utcára, vagy vezetek, jobban félek, mert a valóságban másokra nincsen rálátásom, csak magamra vagyok utalva.”
Hogy meddig lehet űzni ezt a hivatást, Csilla szerint egyénfüggő. „Tizenegy éve vagyok artista. Egy ideje érzem, hogy a testemnek kezd egy kicsit sok lenni. Folyamatosan vannak kisebb sérüléseim, tudom, idővel ezek jobban fognak fájni, mint most. Nem lehet kiszámítani, mikor lesz vége. Függ attól, ki mennyire szereti csinálni a zsánereit, milyen sérülései voltak, a nőknél, hogy mikor szeretnének gyereket vállalni. A legfontosabb, hogy türelmesek legyünk önmagunkkal és a testünkkel.”
Sport és művészet
Yevheniia Obolonina, becenevén Zsenya, 2018-ban csatlakozott a társulathoz, azóta elsősorban a Recirquel My Land című produkciójában láthatja őt a közönség, amelyben ukrán artistaművészek szerepelnek. Édesanyja akrobatatréner, míg testvére sportakrobata, így ő is nagyon fiatalon, már négy és fél évesen elkezdett sportolni egy Donyec melletti kis városkában.
„Mai napig kedvencem a dobó akrobatika, ahol izgalmas trükköket, szaltókat mutathatok be, mellette a kézenállás még a zsánerem, amivel jelenleg is sokat foglakozom a Recirquel társulat tagjaként.” - meséli Zsenya. A sportakrobatikában akkori partnerével a mesterszintig jutottak, szinte minden versenyt megnyertek, majd jött a fordulat.
„Megismerkedtünk az akrobatika egy másik oldalával is. Lehetőségünk volt fellépni egy cirkuszi rendezvényen. Nagyon más világ volt, mint a sportversenyek! Itt nem csak a trükk, a művészet is fontos szerepet játszott, és ezt nagyon különlegesnek találtam.” Zsenya szerint életmód szempontjából sem mindegy, hogy valaki sportversenyeken, vagy cirkuszban foglalkozik akrobatikával.
„Gyerekkoromban, a sportban szigorúan meg volt adva, milyen súlyt kell tartanom, de artistaként ez már szerencsére nincs így. Nem szoktam mérni magamat, mert szerintem a mérleg egy felesleges stresszfaktor. Oda kell figyelni az ételek minőségére, mozogni kell, eleget pihenni és aludni. Ma már tudom, az utóbbiak legalább annyira fontosak a szervezetemnek, mint maga a táplálkozás vagy az edzés.”
Zsenya több mint tíz éve dolgozik együtt jelenlegi partnerével, Romannal. A Recirquel My Land című előadásában is van közös jelenetük. „Romannal még Ukrajnában kezdtem el gyakorolni. Csatlakozott a sportklubhoz, ahol édesanyám is tanított. Anya meglátta benne a tehetséget, és kért, hogy kezdjünk el közösen próbálni. Azóta dolgozunk együtt.”- mondja Zsenya.
A My Land című darabhoz a produkció rendezője, Vági Bence Ukrajnában keresett fiatal artistákat. Zsenya kapta meg a darab egyetlen női szerepét, akinek a karaktere az ő személyiségén alapul.
„A darab készítése során sokat beszélgettünk, hogy jobban megismerjük egymást. Színészet, persze, de valahogy mégis önmagamat adom a színpadon, és ez nagyon izgalmas kihívás számomra. Egy kicsit mindig másképp élem meg az előadásokat, attól függően, éppen milyen a lelkivilágom. A háború kitörése óta sokkal erősebb lett a darab mondanivalója, mert még inkább saját magunkat, az aktuális érzelmeinket visszük az előadásba.”