Kit érdekel Cannes: a nyár vígjátéka lehet az Avignoni szerelmesek

Stéphane (Rudy Milstein) tehetséges, fiatal színész, de a pályája éppen lejtmenetben van: összeveszett a társulat vezetőjével, akikkel dolgozott, a vele közösen írt komédiában a saját magának megalkotott szerepét más vette át, ő pedig egy gyerekszínházban lép fel, hogy a megélhetését úgy-ahogy biztosítsa. Az egyik előadás után barátja és volt kolléganője (régi társulatának tagja, a főrendező barátnője) megkeresi és rábeszéli, hogy térjen vissza és tartson velük Avignonba, hogy együtt újra sikeressé tegyék a darabot és a társulatot.

Stéphane fenntartásokkal bár, de elfogadja az ajánlatot, de már az induláskor minden rémálma beigazolódni látszik: neki kell benzint vennie a mikrobuszba, amit aztán egyedül vezet 900 kilométerem keresztül, szállásuk egy lestrapált kollégium és a város legkisebb színházában játszanak. Ha pedig ez nem volna elég, egész nap szórólapokat kell osztogatniuk a belvárosban és plakátokkal népszerűsíteni a darabot, hogy legyen nézőjük és bevételük.

Jane Austen tette tönkre az életemet: egy film azoknak, akik imádták a Büszkeség és balítéletet

Stéphane nem áll bele teljes mellszélességgel a szituációba, szégyelli a társulatot, a darabot és vonakodva vállal közösséget a társaival. Súlyosbítja a problémát, mikor megismerkedik Fannyval (Alison Wheeler), a kezdő színésznővel, akit a fesztivál egyik csillagaként és a jövő nagy reménységeként tartanak számon. Véletlen találkozásuk során első látásra vonzalom alakul ki köztük, de a lány egy árulkodó gesztusa (undorodva dob el egy vígjátékot népszerűsítő szórólapot) miatt Stéphane nem árulja el neki, melyik darabban játszik.

Ráadásul egy félreértés miatt Fanny azt hiszi, hogy ő a fesztivál egyik legjobban várt programjának, a Le Cid kortárs feldolgozásának főszereplője (A Le Cid című tragikomédiát a francia klasszicista drámaíró, Pierre Corneille írta 1636-ban, a francia színház egyik alapműve). Mivel nem hátrál ki időben a szituációból, Stéphane beleragad egy hazugságba, melyből csak egy kiábrándult szakítás és teljes szakmai megszégyenülés árán tud majd kiszabadulni.

Egy dologra azonban mégis jó ez a lecke: önreflexióra kényszeríti. Szembesíti valós élethelyzetével és alapvető érdekeivel, ami az, hogy azt a darabot segítsen sikerre vinni, amiért ide érkezett. Így végre elkezdi élni az igazi életet: plakátokat ragaszt, szórólapot osztogat, bemutató show-kat tartanak városszerte és a fesztivál végére az egyik legnagyobb siker az ő darabjuk lesz: kőszínházi szerződést kapnak Párizsban

és az őszi esők meghozzák hőseink számára a happy endet is.

Vicces, és még fenntarthatóan is készült

A film forgatása nem pusztán díszletek között zajlott: a stáb valós környezetben, a 2024-es Avignoni Fesztivál nyüzsgő utcáin rögzítette a jeleneteket, hogy a film bőven merítsen a helyszín autentikus atmoszférájából. A tavaly júliusi hőségben, 40 °C fölötti utcákon forgattak, és a természetes hőmérsékleti viszonyokat beépítették a film hangulatába. A rendező, Johann Dionnet egy spontán utcai táncjelenetet is felvett, ahol egy profi táncművész lépett elő egy pillanatra a fesztivál forgatagából, a háttérben helyi művészek, kézműves árusok és amatőr színészek működtek közre, így a fesztivál forgatókönyv szerinti és valós eseményei szerves egységbe olvadtak.

Kilenc évig kutatott gyermeke után a taxis, a lány egyszer csak beszállt a kocsijába

Mostanában egyre több filmben figyelhető meg ez a fajta megoldás, ami az autentikus hatás mellett egyfajta fenntarthatósági törekvés is a filmesek részéről: egyrészt csökkenti a költségeket, másrészt sokkal kevesebb szemetet, mellékterméket termel. Nézőként ritkán gondolunk ebbe bele, de a forgatásokhoz legyártott díszletek, kellékek egy része nem újrahasznosítható és komoly környezeti terhelést jelent.

Az Avignoni szerelmesek pozitív visszhangja új lehetőségeket nyitott a főszereplők előtt: Rudy Milstein iránt Stéphane karakterének megformálása miatt felerősödött az érdeklődés az európai filmfesztiválokon. Alison Wheeler alakítása Fannyként komoly rajongótábor-építő momentumnak bizonyult és szerepe új romantikus vígjátékok felkéréseit hozta számára. A mellékszereplők közül néhány színészt a „díjszezonon belül” több meghallgatásra hívtak, így a film a való életben is hasonló funkciót töltött be, mint az elmesélt történet, amely egyébként pezsdítő, igazi nyári szórakozást nyújt.