Az ő arcát festette a Guernicára Picasso, majd jött egy nő, és többet szóra sem méltatta

Kevés olyan ikonikus műalkotás létezik a 20. századból, mint Picasso Guernicája. A fekete-fehér kavargásban eltorzult arcok, rémületbe merevedett szemek, síró anyák képei beégnek a retinánkba, mégis kevesen tudják, hogy a festmény központi alakját egy valódi arc ihlette. Dora Maar modellként és társként is ott állt Picasso mellett, a mester később mégis kitörölte az életéből és a vászonról is.

Dora Maar története sokáig láthatatlan maradt a művészettörténészek előtt. Míg Picasso múzsáit – Olga Koklovát, Marie-Thérèse Waltert vagy Françoise Gilot-t – rendre beemelték a festőgéniusz életrajzába, addig Dora alakja rejtve maradt, pedig sokkal több volt, mint egy múzsa a sok között. Tehetséges, úttörő fotóművész, szürrealista alkotó, aki saját jogán formálta a korszak vizuális kultúráját. De miért törölte le Picasso az arcát?

Nem akart egyszerű múzsa lenni

Dora Maar Henriette Theodora Markovitch néven született 1907-ben Párizsban. Festő édesapja, a horvát származású Josip Markovitch már fiatalon bevezette a művészet világába. Bár akkoriban már több női művészt is elismert a közönség, még mindig sokan kételkedtek abban, hogy egy nő kiléphet az anya és a háztartásvezetés szerepéből. De nem Dora apja. A lány neki köszönhette azt is, hogy gyermekkorát nagyrészt Argentínában töltötte, amikor is apja munkája miatt a családja Buenos Airesbe költözött.

Tehát korán megtapasztalta, hogy milyen egy művész közelében élni. Nem is okozott nagy meglepetést, amikor Argentínából hazatérve a Sorbonne-on tanult művészettörténetet, majd a független művészeti iskolákban festészetet. A tanulmányai befejeztével azonban a fényképezés felé fordult. Az akkoriban újdonságnak számító művészeti ág új lehetőséget kínált a fiatal női alkotónak, aki el akart szakadni a hagyományos festői szereptől. Sikerült neki.

Françoise Gilot tíz évig szerette Picassót, és ő volt az egyetlen nő, aki végül elhagyta

Huszonnégy éves volt, amikor saját fotóstúdiót nyitott Dora Maar néven. Reklámfotói, divatfelvételei és szürrealista montázsai miatt hamar a párizsi avantgárd körök figyelmének középpontjába került. Fényképei a női test tárgyiasításával és a psziché sötétebb rétegeivel játszottak. De nem egyszer provokatív és politikai munkákat készített, fotózta a nyomornegyedek lakóit és a háború előszelét hordozó párizsi utcákat.

„Azt akartam, hogy a képeim feszültséget keltsenek, hogy ne hagyjanak nyugton” – mondta, miután együtt dolgozott a szürrealisták több meghatározó alakjával, többek között Paul Éluard költővel vagy Georges Bataille filozófussal. Sikeres volt és provokatív, az a fajta ember, akire nők és férfiak is felfigyeltek.

Találkozás Picassóval

Dora még nem volt harminc éves, amikor egy kávéházban megismerte Picassót. A festő ekkor már világhírű művész volt, és mindenki tudta, hogy magánélete viharos időszakba lépett. Ekkor történt, hogy feleségével, Olga Koklovával eltávolodtak egymástól, miközben szenvedélyes viszonyt folytatott Marie-Thérèse Walterrel. Marie mellett pedig nyitott volt más hölgyek társaságára is. Amikor egy napon meglátta a fiatal, független és lelkes Dorat, magával ragadta a lány különös személyisége.

A legendás történet szerint Dora egy bicskával játszott az asztalnál, és megvágta az ujját, a vér fehér kesztyűjére csöppent. Picasso ettől a pillanattól kezdve megszállottan figyelte őt. Udvarolni kezdett neki, dacára, hogy 25 évvel idősebb volt nála. A kettőjük között kibontakozó kapcsolat leginkább egy bizarr alkotói együttműködés volt, átszőve erotikával és szerelemmel. Provokálták, inspirálták és szerették egymást, de legalább ennyire taszították is. Kortársaik visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy heves vitáikból születtek új ötletek. És volt, hogy egyszerűen, csendben alkottak egymás mellett, így volt ez a II. világháború előtti időszakban.