előfizetésem
Hírlevél
Hat dolog, ami miatt mindenkinek ajánljuk Kajdi Csaba Cyla könyvét
Egy ideig csak celebnek tűnt, saját szavajárásával élve nem áll távol tőle a „púposkodás” a puccos rendezvényeken. Aztán valahol fordult a kocka. Ahogy Kajdi Csaba a mindennapi Insta-sztorijaiban, úgy legújabb könyvében, a Cyla-Terápiában is vállalja esetlenségét, jobb- és rosszabb döntéseit, de ezúttal tovább megy, mint a tőle megszokott, pengeéles önreflexió. Történeteivel egyéni- és társadalmi szembenézésre invitál, az ebből származó felismerések pedig valóban felérnek egy terápiával.
„Könnyen lehet, hogy az én történetem lesz a te terápiád” – kezdi a könyv bevezetőjében Kajdi Csaba, és nem állít valótlant. Második, önéletrajzi ihletésű könyvében 15 fejezeten keresztül enged betekintést a saját életébe, emlékeibe, tapasztalataiba, sőt, néhány ponton a szerettei is „szóhoz jutnak”. Közvetlen stílusának hála nemcsak őt ismerhetjük meg jobban; Csaba dilemmái ugyanis mindannyiunk sajátjai, így – ha van bennünk kellő nyitottság – az olvasással jóval többet nyerhetünk, mint néhány Cyla-sztori. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – összegyűjtöttem néhányat azok közül a felismerések közül, amik a könyv olvasás során értek és a legerősebb lenyomatot hagyták bennem.
1. Sok mindenre választ adhat, ha megismerjük a felmenőink történetét
„Gyerekkoromtól fogva mást sem akartam, csak megtudni, honnan származom,” – írja az első, Családterápia című fejezetben Csaba. Bár Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című kötete óta mindannyian tudjuk, hogy a felmenőink nemcsak genetikai értelemben határozták meg a sorsunkat; történeteik és tapasztalataik ugyanúgy ott lüktetnek bennünk, óriási bátorság és nagy adag kíváncsiság kell ahhoz, hogy a felkutassuk a felmenőink sorsát.
A Cyla-Terápia Csaba dédnagymamájának történetszálával indul, utat engedve nagymamája és édesanyja történeteinek. Ugyan Csaba egy-egy, tőle megszokott profán mondattal minősíti például azt, hogy dédanyja három lánya közül épp az ő nagymamáját hagyta itthon a Párizsba való kiköltözéskor (Csaba nagymamáját végső soron apácák nevelték, majd, amikor kisült zsidó származása, nevelőszülőkhöz adták), többször is hangsúlyozza; fontos, hogy egyénként tisztában legyünk a felmenőink „eredettörténeteivel”, hiszen ez nemcsak az ő-, hanem a saját identitásunkat is meghatározza. És itt kezdődik az igazi kaland.
A gyerekkori traumák nyomot hagynak, de csak rajtunk múlik, meddig cipeljük őket
Ahogy kibomlik előttünk nagymamája hányatott sorsa – amely végérvényesen összefonódott a II. világháborúval, a zsidóüldözéssel és annak minden borzalmával (számtalanszor kihajtják például őt a férjével a budakalászi téglagyárba, és csak azért nem vagonírozzák be, mert nem férnek fel a vonatra) –, majd édesanyja kísértetiesen hasonló élettörténete, hamar nyilvánvalóvá válik:
az egyéni traumák generációk életét képesek tönkre tenni, amíg valaki nem veszi a bátorságot ahhoz, hogy feltárja a családfa titkait.
2. A humor az egyik legcsodálatosabb túlélési stratégia
Noha Csaba családjának története alsó hangon „nem fenékig tejfel”, egy dolog állandó: a humor, mint megküzdési stratégia. Saját életigenlését Cyla egy – csaknem – halálos baleset eredményének tartja; tizenegy éves korában leesett a meggyfáról, ami miatt el kellett távolítani az egyik veséjét. „Elmondása” szerint ez keltette életre benne azt a jól ismert, „Cylás” életigenlést, amely kellő optimizmust, és – nem utolsó sorban – fűszeres humort eredményezett.
Csaba ezzel a humorral felvértezve lépeget végig a fájdalmas- és kevésbé fájdalmas életeseményeken: így például szülei válásán, amely – saját, édesanyja és bátyja véleménye szerint is – végérvényesen kettészakította a családot, de ugyanezzel az öniróniával szemléli eddigi párkapcsolatait, és von párhuzamot a két életesemény között. Csaba egy-egy, öniróniával átitatott, humoros mondata képes feloldani a történetekből áradó feszültséget, – ugyanúgy hat írásban, mint amit megszokhattunk tőle szóban –, egyúttal rávilágít arra az ősi igazságra, miszerint a legjobb humorú emberek elképesztő önismerettel rendelkeznek és – gyakran – végtelenül fájdalmas történeteket tudhatnak magukénak. A humor tehát nemcsak gyógyír, hanem csodás túlélési stratégia is lehet. Feltéve, ha kellő intelligenciával társul.
3. Nem minden konfliktust kell elsimítani
Szülei már emlegetett válása, és az édesapjától való eltávolodás, majd a vele való kapcsolat végérvényes megszakítása a Cyla-Terápia talán legfájdalmasabb pontja. Noha a megbocsátás témája nagyjából a Bibila megjelenése óta jelen van a közbeszédben, és kerülünk szembe vele nap mint nap, Cyla családtörténeteiből kitűnik; a „meg kell bocsátani” -filozófia miatti önostorozás rend szerint nagyobb ártalmat okoz, mint hasznot. Csaba döntése erőteljes üzenet, miszerint saját érzéseink felvállalása olykor komoly, belső (és persze külső) konfliktusokkal jár, mégis ez lehet a gerincesség nyitja. Már ha valaha még tükörbe akarunk nézni.
4. A véleményed nem attól értékes, hogy mindenki egyetért veled
Ha egy szóban kellene jellemezni Cylát, valószínűleg a „szabadszájú” kifejezés jutna sokak eszébe –, nem ok nélkül. Kajdi Csabának ugyanis megvan a véleménye – tulajdonképpen mindenről – legyen szó mindennapi politikáról, szexualitásról- és párkapcsolatról, vagy épp saját magáról.
Bár véleménye nem mindig egyezik az olvasóéval (vagy a követő- rajongóéval) Cyla ezt bátran vállalja, aláhúzva: nem attól értékes egy nézőpont, hogy mindenki egyetért veled. A Szépségterápia fejezetben például hosszan értekezik a szépség erejéről, amely – erős ellentétben áll a 2026-os „szeresd magad” -felfogással. Cyla szerint ugyanis a szépség hatalom: a szép emberekhez általában könnyebben közelednek, hamarabb szavaznak nekik bizalmat...
„A szépség az, ami első blikkre bevonz. Ne tagadd, téged is! De nem a szépség, hanem a külső tart ott egy ember mellett. Ahhoz több kell,” – írja, majd a következő bekezdésben kifejti a szépség illúziójának keserédes árát is. „Ha nem tudod a szépséget tudással, tapasztalattal, bölcsességgel pótolni, akkor nehéz öregkorra számíthasz. Az öregedést egyébként is nehéz elfogadni. Nehéz lemondani a fiatalságról.” A body-positivity-érában lehet vele nem egyetérteni, attól a kommunikációja még az, ami. Autentikus, ezzel együtt felszabadító.
5. A siker mögött kemény munka van, és pont
A közösségi média szépen megkomponált világában hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a sikert nem adják ingyen. Rengeteg idő-, és energiabefektetés, mire megtérülnek az erőfeszítéseink, és azzá válunk, akikké megálmodtuk magunkat.
Cyla munkaügyben sem árul zsákbamacskát: a Munkaterápia c. fejezetben részletesen mesél a Visage modellügynökség létrehozásának körülményeiről (elmeséli például, hogy felvilágosult, liberális nagymamája, Judit néni milyen lelkesen támogatta az elképzelését, miszerint gyönyörű, magyar lányokat közvetít ki külföldre modellügynökként), alapmotivációjáról („A pénz nem motivált soha. Engem a siker motivál,” – írja egy helyen), majd arról a felismerésről, ami ahhoz vezetett, hogy átadja a stafétát a fiatalabb generációnak. A divatvilág és saját tapasztalatai apropóján is vallja; a siker záloga a megújulás, és – olykor az elengedés. „Ha egóból döntesz, életed legrosszabb döntéseit fogod meghozni,” – írja a karrierváltással kapcsolatban egy ponton.
A magyar írónő, akinek még a Buckingham palotába is eljutottak a regényei
6. A saját történetedet te alakítod és meséled el
A Cyla-Terápia könyv egyik legfontosabb üzenete a felelősségvállaláshoz kapcsolódik. Kajdi Csaba minden olvasót arra sarkall, hogy kutassa fel és bontsa ki a saját történeteit, vállalva ezzel azt a fájdalmat, ami az őszinte szembesülések sajátja. Cyla példája bizonyítja: hiába szabdalják az életünket fájdalmas, olykor tragikus események, mi vagyunk a felelősek azért, ahogyan azokat keretezzük a saját fejünkben, és – persze, a rólunk szóló történetekben. Lehet, hogy a történet korántsem lesz olyan rózsaszín, mint a Cyla-Terápia borítója, annál inkább igazabb lesz és lehetővé teszi a továbblépést, fejlődést.
És talán ez a Cyla-Terápia legnagyobb tanulsága. Néha a legjobb életstratégia az, ha végre nem próbálunk mindenáron szerethetőek, szerethetőbbek lenni. Bőven elég, ha önazonosak vagyunk.
