előfizetésem
Hírlevél
A történelem első világsztárja, Sarah Bernhardt több volt, mint egyszerű színésznő
Az isteni Sarah Bernhardt egy lenyűgöző, monumentális alkotás, mely megmutatja a sztárallűrök mögött rejtőző, sebezhető nőt is. Március végén került a magyar mozikba a Frankofón Filmnapok során bemutatott alkotás, mely az első igazi világsztár, Sarah Bernhardt életéről mesél a haldokló színésznő visszaemlékezésein keresztül.
A film látványvilága hűen reprezentálja Sarah Bernhardt fényűző, excentrikus világát, azt a magánuniverzumot, melybe csak a kiváltságosok nyerhettek bebocsátást. A díszletek, a ruhák megelevenítik a kort és azt is megmutatják, hogy építette fel azt az imázst, amibe az egész világ beleszeretett – miközben megismerjük a ragyogó álarc mögött lő, sebezhető nőt is. „Sarah Bernhardt igazi legenda, az első világszerte ismert sztár. Nemcsak saját korán hagyott kitörölhetetlen nyomot: neve a 20. században is fennmaradt, és ma is széles körben ismerik.
Mégis kevesen tudják, ki is volt valójában. Sarah varázslatos hanggal és ritka vonzerővel rendelkező, elragadó tragika volt, de egyben korát megelőző nő is. Testben és lélekben szabad asszony, aki elszántan kiállt saját meggyőződése mellett, gyakran a többség véleményével szemben is. Kalandornő volt, aki beutazta a világot, és mindenhol óriási tömegeket vonzott maga köré. Teljes életet élt, kiélvezve annak minden pillanatát – gyakran a tiltott dolgokat is.” – mondta róla egy interjúban Nathalie Leuthreau forgatókönyvíró, a film ötletgazdája.
„Elmerültem ebben a lenyűgöző élettörténetben, hogy megismerjem minden oldalát, és megismerjem magát Sarah-t is… Úgy döntöttem, hogy életének két kulcsfontosságú időszakára összpontosítok: a jubileum napja 1896-ban, amelyet a hozzá legközelebb állók szerveztek, és a lábának amputálása 1915-ben… Az isteni Sarah Bernhardt nem életrajzi film, hanem szabad kézzel megrajzolt, őszinte portré, amelyet Sarah Bernhardt élete ihletett.”
Nehéz kezdetek
Sarah Bernhardt egy holland zsidó kurtizán gyermeke volt, 1844-ben született Párizsban. Az apját nem ismerte, egész gyermekkorát, melyet dadákkal, majd bentlakásos iskolában töltött, az anyja szeretete iránti vágyakozás töltötte be: egyszer még az ablakon is kiugrott, hogy magára vonja a figyelmét, melyet végül akkor nyert el, mikor 14 éves lett és „eladható” korba került. Így hát pályáját ő is prostituáltként kezdte, de hamar magába szívta a színház világa és különleges egyénisége, lángoló tehetsége utat tört számára egy másik élet felé.
„Mindig is a punk anarchizmushoz vonzódtam, érdeklődöm a lázadó figurák iránt, akik szembe mennek az árral, akiknek senki sem parancsolhat. Sarah Bernhardt egyike ezeknek a vámpírszerű embereknek, akik jelenségükkel, követeléseikkel és ellentmondásaikkal, nagylelkűségükkel és mértéktelenségükkel képesek beszippantani az embert. Olyan nő, aki „túl sok”: túlságosan szeret, túlságosan erőszakos, túlságosan igazságtalan, túlságosan szerelmes az igazságba, túlságosan lázadó.
Mindezek egymással kéz a kézben járnak és egymásból táplálkoznak. Ebben az értelemben ez egy szemérmetlenül „romantikus” film, szerelmi történet, amelyben egy művész szenvedélye felülkerekedik az észérveken és az erkölcsön. Egyedülálló sors, amelyet a képzelet és az önátadás határozott meg.” – beszélt a filmhez való viszonyáról Guillaume Nicloux, a film rendezője.
A Barátnők története ott kezdődik, ahol a lányregények véget érnek
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Sarah Bernhardt: a sztárszínésznő valódi arca
A film leplezetlenül beszél Bernhardt személyiségének árnyoldalairól is, melyet Sandrine Kiberlain megdöbbentő hitelességgel jelenít meg: a gyerekkorából hozott szeretethiány, a lelki sérülések élete végéig kísérték és soha nem engedték, hogy megélje az igazi boldogságot. Birtokolni, irányítani akart, miközben fizikailag kínozta magát – az önvagdosás ma már ismert pszichológiai probléma, mely során az egyén fizikailag enyhíti lelki fájdalmait.
„Különösen a patriarchális kontroll alól való felszabadulása, amely egész életében megnyilvánult, szerelmei, a hatalommal való szembenállása, még akkor is, ha annak túlkapásait maga is gyakorolta, a férfiszerepek értelmezése... Továbbá politikai elkötelezettsége, biszexualitása, az egyedülálló anya szerepének vállalása, férj nélkül... ez nagyon felforgató dolog volt abban a korban. Színházat vezetett, gondoskodott a jelmezekről, a díszletekről, átírta a szöveget, ha az nem felelt meg neki.
Radikális és makacs volt. Tiszteletet parancsolt. Saját maga gazdálkodott a pénzével, szakított a jó modorral, ellentmondott önmagának, és ezt el is ismerte – de Sarah Bernhardt művészetében is avantgárd volt. Korát megelőzően alkalmazta a Sztanyiszlavszkij-módszert. Szerinte ahhoz, hogy egy színész fájdalmat játsszon a színpadon, fájdalmat kell éreznie; ahhoz, hogy az emberek sírjanak, valódi könnyeknek kell folynia.” – egészítette ki a rendezői koncepciót Guillaume Nicloux.
Megnéztük az Emilia Pérezt, a filmet, amiről az is beszél, aki nem is látta
Sarah Bernhardt megírta saját emlékiratait, megteremtette a saját legendáját; egy idő után már ő sem tudta megkülönböztetni, hogy mi hamis és mi igaz a saját életében. De ki ismeri valójában a részleteket, hogy pontosan mi is történt? Mennyire igaz mindez? Emléke beírta magát a történelembe, még mindig nyomot hagy hazája határain túl is – Latin-Amerikában néhány színház még mindig viseli a nevét.
Egy nagy államfőhöz méltó tisztelettel temették el. Hihetetlen, milyen hírnévre tett szert egy olyan korban, amelyben még nem létezett rádió vagy más tömegmédia. Csak azok beszélhettek róla, akik látták őt a színházban – ők osztották meg csodálatukat és elkötelezettségüket az „isteni” – ahogy ő magát nevezte – iránt. A film nemcsak pozitív kritikát kapott – bár vizuálisan maximálisan kielégíti a kritikusok elvárásait, Bernhardt személyiségének megközelítése annyira új és szokatlan, hogy azok, akik nem tudnak elszakadni a máig körülötte lengő mitikus ködtől, elégedetlenül nyilatkoztak. Nekem személy szerint nagyon tetszik és aki látni akarja a sztárkultusz mögött élő, sebezhető embert, minden bizonnyal élvezni fogja.
Az interjúkat, melyekből idézünk, a hazai forgalmazó CirkoFilm bocsátotta rendelkezésünkre.
