Mads Mikkelsen és Anders Thomas Jensen ismét összeállt, de az eredmény nem olyan ütős

Anders Thomas Jensen és a megszokott szereplőgárda újra egy groteszk utazásra hív a családi és emberi kapcsolatok világába – valahol gyerekkor és az őrület határán.

Mads Mikkelsennel nem lehet megbukni – nem mintha a bukás közelében járna ez a produkció, de az tény, hogy az alkotók közös múltjának fényében nem a legjobb alkotással jelentkeztek. De a rajongók ki vannak éhezve egy újabb sötét utazásra, az új belépőknek pedig nincs összehasonlítási alapjuk és nekik úgyis minden vicc új, tehát aggodalomra semmi ok: mindenki jól fog szórakozni, csak van, aki egy kicsit jobban.

Mikkelsen a rendező „állandó repertoárjának” része, és ebben a filmben is azt a fajta árnyalt, visszafogott játékot hozza, amelyet a korábbi Jensen-filmekben is láthattunk – bár ez a közös munka most nem ad radikálisan új irányt ennek a művészi kapcsolódásnak, inkább csak megerősíti a megszokott hangvételt és stílust. Az állandó színészek mellett Anders Thomas Jensen a védjegyévé vált megoldásokat is visszahozza, de most mintha nem lenne tökéletes egyensúlyban a fekete komédia és a drámai súly, a sötét poénok és a megrendítő pillanatok váltakozása. Viszont a színészgárda a megszokott színvonalon teljesít, így a dramaturgiai pontatlanságok megbocsátható bakikká szelídülnek.

Mikkelsen és Jensen párosa legendás

Mikkelsen és a rendező együttműködése a dán filmművészet egyik legkülönlegesebb és legkövetkezetesebb párosává vált. Jensen szinte minden nagyjátékfilmjében szerepet ad a színésznek, és ez a hosszú távú alkotói kapcsolat olyan sajátos világot teremtett, amelyben a groteszk humor, a mély emberi dráma és a furcsa, mégis szerethető karakterek egyszerre vannak jelen. A közös munka még Jensen első rendezésével, a Gengszterek fogadójával kezdődött, ahol Mikkelsen ugyan még mellékszereplő volt, de már ekkor megmutatkozott az a különös összhang, amely később meghatározóvá vált.

A Zöld hentesek című fekete komédiában már főszereplőként tűnt fel, és neurotikus, bizarr hentese mára kultikus alak lett a dán filmrajongók körében. A páros ezt követően az Ádám almáiban érte el első igazán nagy nemzetközi sikerét: Mikkelsen vakbuzgó, már-már szentimentális papja egyszerre volt komikus és tragikus, tökéletesen illeszkedve Jensen groteszk parabolisztikus világához. A Férfiak és csirkék tovább vitte ezt a hagyományt, még bizarrabb, még elrajzoltabb karakterekkel, ahol Mikkelsen ismét vállalta, hogy a lehető legfurcsábban nézzen ki – Jensen szerint ez gyakran az ő saját kérése is.

A tudat alatt követett mintákról és önszeretetről szóló norvég dráma, amelynél aktuálisabbat aligha látsz: pszichológust kérdeztünk a Szerethetőről

Az igazság bajnokai már egy érettebb, árnyaltabb film volt: egyszerre akció, dráma és fekete humor, amelyben Mikkelsen egy megtört katonát alakított, aki bosszúból indul útnak, de végül egy különös, összetákolt „család” veszi körül. Legújabb közös filmjük, Az utolsó viking ismét Jensen jellegzetes világába vezet. Mikkelsen ezúttal egy identitászavarral küzdő férfit játszik,

aki meg van győződve arról, hogy ő egy valódi viking,

és egy elveszett kincs nyomába ered.

A film egyszerre abszurd és mélyen emberi, és tökéletesen illeszkedik abba a sorba, amelyet a páros az elmúlt két évtizedben felépített. Mikkelsen és Jensen együttműködésének ereje abban rejlik, hogy mindketten ugyanazt a különös tónust értik és érzik: a groteszk és a tragikus határán egyensúlyozó történeteket, amelyekben a legfurcsább figurák is mély emberi igazságokat hordoznak. Mikkelsen képes egyszerre komikus és megrendítő lenni, Jensen pedig olyan világot teremt számára, ahol ez a kettősség természetes. Ezért vált ez a páros a dán film egyik legmeghatározóbb alkotói duójává.

Skandináv tájak, zord elmegyógyintézetek és vidéki pajták

A film központi figurái egy testvérpár: Anker (Nikolaj Lie Kaas) most szabadul a börtönből, ahova egy fegyveres rablás miatt került. A zsákmány elrejtését mentális problémákkal küzdő öccsére, Manfredra bízta (Mikkelsen), de sajnos az ő állapota az évek alatt sokat romlott: többek között John Lennon-delúzióval küzd, és elvileg nem emlékszik, hova rejtette a pénzt, de lehet, hogy az egésszel valami más célja van...