előfizetésem
Hírlevél
A magyar iparművész, aki japán fababák faragásával lett nemzetközi szinten híres
Egy japán fafigura – első pillantásra csupán egy kedves szuvenír, valójában azonban egy új élet kezdete. A kokeshi babák letisztult formái és mély szimbolikája inspirálták Tóth-Vásárhelyi Réka alkotót, aki ma már a tradicionális kézművesség és a kortárs iparművészet között teremt egyensúlyt – miközben minden babájában a fa lelke lakik.
Tóth-Vásárhelyi Réka kokeshi-készítő iparművész mára nemzetközi hírnévre tett szert, pályája kezdetén Magyarországon rajztanárként dolgozott, majd egy japán cserediáktól kapott kokeshi baba megváltoztatta az életét. A Shiroishi városában minden évben megrendezett Japán Országos Kokeshi Verseny első külföldi fődíjasa volt 2015-ben, majd egy évvel később a fődíjat is elnyerte.
Hogyan ismerkedtél meg a japán kultúrával?
Gyerekkoromban egy budai lakótelepen laktunk, ahol a játszótéri homokozóban sokszor két japán kisgyerekkel játszottunk együtt. Haza is hívtuk őket, így a szülők is megismerkedtek, később pedig a szomszédba költöztek. Nagyon jó volt velük a kapcsolatunk, sok éven át, amíg ott laktak, rengeteg időt töltöttünk együtt.
Mi ragadott meg a kultúrájukban?
Az első tapasztalataimat gyermekként éltem meg, egy teljesen más, egzotikus világnak láttam az övéket. Az otthonukban mások voltak az illatok, az ízek, a ruházatuk, de még a papír-írószereik is. Teljesen lenyűgözött, hogy milyen filctollakat és papírokat használtak. Hihetetlenül kedves, tisztelettudó, ugyanakkor nyitott emberek a japánok. Talán az esztétikára való törekvésük ragadott meg leginkább, később a művészeti pályámon is ezt kutattam. Sokáig kerestem a lehetőségeket, hogy kijuthassak Japánba tanulni, de a családom nem tudta finanszírozni.
Muraszaki Shikibu – a japán udvarhölgy, aki megírta a világirodalom első regényét
Mikor találkoztál először a kokeshi babákkal?
Végül huszonhét évesen tudtam kiutazni kutatási ösztöndíjjal, nekem kellett fogadótanárt és egyetemet keresnem. Találtam egy professzort, Suzuki Mikiót, aki nyitott volt a fogadásomra, mert nagyon kedvelte az európai Bauhaus korszakot, ennek köszönhetően mehettem ki, és két évig kutathattam a japán művészeti nevelést a Kobe Egyetemen. Még kiutazásom előtt kaptam az első kokeshi babámat egy japán cserediáktól. Nagyon örültem neki, szépnek és bájosnak találtam, megnyugtató volt kézbe venni.
Az egyetem alatt sok bolhapiacra jártam, ott ugyanis rengeteg különleges dolgot lehet találni. Egy alkalommal egy idős néni adott nekem egy hatalmas doboz kokeshi babát, és azt mondta, nem kér érte pénzt, vigyem el nyugodtan, ha tetszik. Kiraktam a babákat a kollégiumi polcomra, és minden nap nézegettem őket.
Hogy lett ebből babakészítés?
Amikor hazaköltöztem, magammal hoztam a babagyűjteményemet. A kislányom születése után kerestem történeteket ilyen babákról, amelyeket olvashatok neki, de nem találtam, ezért elkezdtem írni egy mesét egy kokeshiről, amin keresztül bemutathattam neki a japán kultúrát. Ez lett A csodálatos fababa meséje, amely kétnyelvű könyv és tavaly már a második része is megjelent. Fontos volt számomra, hogy a magyar gyerekek is láthassák, mennyire különbözik a japán írott nyelv a miénktől, már küllemében is.
A könyv megjelenését a Japán Alapítvány is támogatta. Népszerű lett a kokeshi mesém és sokan kérdezték, hol lehet ilyen babákat kapni, hiszen akkor még egyáltalán nem voltak itthon elérhetőek. Emiatt próbáltam meg elkészíteni néhány figurát.
Iparművészként már volt tapasztalatod ebben?
Értettem az faanyagokhoz, mert Japánban az egyetemen tanultam szobrászatot is. Az első nyolc baba kísérleti darab volt, hiszen nem tudtam, milyen festéket és fát használjak, vagy hogyan égessem bele a mintákat, és lakkozzam. Czeglédi Zoltán esztergályos mestert akkor interneten az találtam, tőle kértem segítséget és a mai napig vele dolgozom. Abban az évben elvittem a babákat egy WAMP vásárra, ahol mind elkeltek, és karácsonyig 190 babát adtam el. Az első évben összesen 1500 babát készítettem, akkor gondolkoztam el azon, hogy már csak ezzel foglalkozzam és megszületett bennem az igény, hogy kialakítsam a saját stílusomat. Visszamentem Japánba, hogy felkeressek mestereket és tanulhassak tőlük.
Kitől tanultál?
Az 1700-as évektől hagyományosan kokeshi babákat összesen tizenegy japán család készít, náluk apáról fiúra öröklődik a technika. Az 1960-as évektől azonban megjelentek az úgynevezett „kreatív kokeshi” babák, én is ilyen típusú babákat készítek. Aoki Ryoka volt az első női kokeshi-készítő mester, ő ma már 95 éves, és császári érdemrenddel kitüntetett művész. Vele találkoztam 2016-ban egy kiállításon, majd annyira elmélyült a kapcsolatunk, hogy rám bízta a félbehagyott alkotásainak befejezését, mivel egészségi állapota miatt már nem tud dolgozni. Sokszor bőröndszámra hoztam haza a tőle átvett fa alapanyagokat.
2015-ben indultál először versenyen Japánban, később első külföldiként megnyerted az Országos Kokeshi Versenyt.
Valóban, az utóbbi tíz évben minden évben részt vettem ezen a versenyen. Az első évben, mint minden idők első külföldi díjazottja kaptam helyezést, majd rá egy évre a fődíjat is elnyertem: a Japán Kereskedelmi és Gazdasági Miniszter díját. Azóta is minden évben díjjal jutalmaztak. Azt gondolom, hogy ezek az elismerések nagyon nagy felelősséggel járnak, hiszen egy másik kultúra tradíciójába idegenként belenyúlni rendkívül alapos ismereteket igényel, és hitelesnek kell maradni, hogy ne sérüljön az alkotás és a hagyomány.
Kichijōji – Tokió bohém negyede, ahol virágzik a vintage kultúra
Mennyit dolgozol a babákon?
Eddig összesen 35–40 ezer babát készítettem. Van olyan baba, amely két óra alatt elkészül, de van, amin hónapokig dolgozom. A tervezési és kutatási folyamat azonban sokszor még ennél is hosszabb. Ma már nem nagyon dolgozom megrendelésre, mert szeretem a belső inspirációk által született alkotásokat. Minden babának lelke van, hiszen fából készülnek, és a fa szelleme is belekerül a kokeshi babákba.
Mi volt az eredendő célja a kokeshi babáknak?
Tudni kell, hogy a japán kultúrában több mint 250 féle baba létezik. Mindegyikhez kapcsolódik valamilyen spirituális cél, nem pusztán gyönyörködtetésre szolgálnak. A kokeshi babákat a gyerekeknek adták, hogy óvják őket, amíg a lelkük „megérkezik” a testükbe. A középkorban Japánban ugyanis azt gondolták, hogy a magas gyermekhalandóság oka, hogy a test és a lélek külön van egymástól. Amíg a kettő egyesül, egy kokeshi baba őrizte a gyerek lelkét, majd felnőttkorban máglyán elégették a babát, miután megköszönték neki a szolgálatát. Az elengedés egyébként nagyon fontos része a japán kultúrának.
Buddhista hited kiegészíti a művészeti munkád?
Amikor elkezdtem kokeshi babákat készíteni, elmentem egy Shingon Buddhista zarándokútra Shikoku-szigetére. Az utam végén Koyasan szent hegyén is hosszabb időt töltöttem. Tudni kell, hogy Japánban Kobo Daishi innen indította el még 819-ben a Buddhizmust. Ma már nők is beléphetnek e szent helyre, azonban sokáig erre nem volt lehetőség. A fantasztikus élmény hatására többször is visszatértem oda.
A hitrendszerem sokat hozzátesz az életemhez – minden évben fohászkodom a sikerekért, és utána meg is köszönöm őket. A mélyebb hitvilághoz való kapcsolódás sokat segített abban, hogy hitelesen tudjam közvetíteni a japán kultúrát.
Mi számodra a következő lépés?
A karácsonyi művészeti vásárok után szeretném az egy éve készülő kiállítási anyagomat bemutatni a közönségnek. A téma az ősi női tudás aspektusait hivatott bemutatni, természetesen fa babákon, egy teljesen új formában.
