előfizetésem
Hírlevél
Beethoven, aki nem törődött a konvenciókkal, divatot teremtett, miközben a szerelemben kudarcot vallott
Beethoven neve és munkássága minden korosztályt megszólít. Az Egmont-nyitány az ’56-os forradalom jelképévé vált, 1992-ben egy generációnyi gyerek ismerte meg az V. szimfóniát a róla elnevezett családi filmből, a magyarországi kaputelefonok pedig évtizedeken keresztül játszották a Für Elise-t. Beethoven művei akkor is itt vannak körülöttünk, ha a klasszikus zene kívül esik az érdeklődési köreinken. De ki volt ez a német zseni, akinek a művei évszázadok alatt sem halványultak?
Bősze Ádám zenetörténész segít megismerni a zeneszerző magánéletét, miközben arra is kitér, hogyan viszonyult a divathoz a 18–19. század meghatározó komponistája.
Beethoven szerelmi élete nem igazán mondható sikeresnek. Mely műveket köszönhetjük egy-egy szerelemnek vagy épp csalódásnak?
A zenetörténetben nem olyan értelemben voltak jelen a múzsák, mint például az irodalomban, ahol pontosan tudjuk, hogy Juhász Gyula Anna-versei kinek íródtak, bár kétségkívül vannak olyan művek, amelyeket Beethoven egy-egy konkrét személynek dedikált. Ilyen például a Holdfény szonáta vagy a Für Elise. A forrásokból kiderül, hogy nagyon gyorsan és nagyon intenzíven esett szerelembe. Ezek a fellángolások rendszerint sikertelenségre voltak ítélve.
Giuliette Gucciardi és a magyar származású Brunszvik Jozefin például férjezettek voltak, ráadásul a társadalmi rangjuk miatt is szakadék választotta el őket. Aki státuszát tekintve elérhető lett volna, azt nem sikerült meghódítania. Akinek ő tetszett, az nem felelt meg az ízlésének. A sok sikertelenség és a hallása elvesztése miatt végtelenül magányosan fejezte be az életét.
Hány évesen szembesült a hallásromlással?
Viszonylag korán, húszas évei elején. Már ekkor rá kellett ébrednie arra, hogy bármennyire is szeretne társasági életet élni, illetve egy asszonyt maga mellé, a romló hallása nagyon elidegenítette őt az emberektől. Ez egy végtelen tragédia.
A magyar írónő, akinek még a Buckingham palotába is eljutottak a regényei
Beethoven soha nem házasodott meg. Mennyire volt kirívó a 18. században az agglegényélet?
Nem igazán volt gyakori a zeneszerzőknél, hogy valaki egyedül öregedjen meg. A társadalmi elvárások rájuk is vonatkoztak, nemcsak a hölgyekre: fiatalon kellett házasodniuk. Beethoven szeretett volna családot alapítani. Therese Malfattiért például mindent megtett volna, hogy feleségül vehesse, írt haza, Bonnba, hogy küldjék el neki a születési anyakönyvi kivonatát, amely a házasságkötéshez lett volna szükséges. Végül meghiúsult a terv, Theresének ugyanis nem kellett a zeneszerző. Ennek ellenére
Beethoven vágyott a szerető családra.
Még arra is hajlandó lett volna, hogy ő nevelje fel az unokatestvére gyermekét, a vér szerinti szülő azonban igyekezett keresztbe tenni neki. A jogi huzavona mély sebeket ejtett a gyermek lelkén, aki öngyilkosságot is megkísérelt. Beethovennek ez a próbálkozása sem járt sikerrel.
Brunszvik Jozefinhez gyengéd szálak fűzték. Miért kap kiemelt figyelmet a zeneirodalomban a magyar grófnőhöz fűződő kapcsolata?
Nagyon fontos volt Beethoven és Jozefin szerelme, amelynek emléke tizenhárom szerelmes levélben maradt fenn. A zeneirodalom leghíresebb levele, az ún. Levél a halhatatlan kedveshez valószínűleg kapcsolatba hozható Jozefinnel, arról viszont csak feltételezések születtek, hogy ki a valódi címzett, a levelet ugyanis soha nem adták postára, Beethoven íróasztalának fiókjában találták meg.
A levél tartalma és a keltezési adatok alapján a történészek megpróbáltak utánajárni, hogy ki lehetett a címzett. Valószínűsíthető, hogy 1812 júliusában Teplitzben írták. Szerepel benne egy K megjelölésű hely, amely valószínűleg Karlsbadra utal, de jelölheti a Brunszvikok székhelyét is, Korompát. A levelek címzettje Antonie Brentano ugyanúgy lehet, mint Brunszvik Jozefin.
Mi teszi különlegessé ezt a levelet?
Az, hogy gyönyörűen, intenzíven fogalmaz benne a szerelemről, miközben érezhetjük a sorokban Beethoven vívódását, ugyanis olyan személynek írta, aki valószínűleg férjezett volt, és akadályok álltak a szerelmük előtt. Gyönyörű a vége, amikor azt írja:
Örökké tiéd. Örökké enyém. Örökké miénk.
Nagyon megható zárása ez a levélnek. Egészen különleges alkotás. Az egyedi stílus végigkísérte a levelek hangnemét, illetve Beethoven műveit.
A külső megjelenését is tekinthetjük ilyen különlegesnek?
A visszaemlékezésekből és Waldmüller 1823-as portréja alapján is az derül ki, hogy nem bírt adoniszian vonásokkal, és különösebb igénye nem is volt arra, hogy jól nézzen ki. Bár a saját külsejéről nem volt túl jó véleménnyel, mindenképpen szép nőt szeretett volna maga mellé. Amikor egy hölgyet szeretett volna behálózni, megbízta a barátját, hogy vegyen neki kalapot meg kabátot, de a mindennapokban egyáltalán nem figyelt a megjelenésre. Előfordult olyan eset is, hogy az egyik barátjának, a csellóművész Ignaz von Gleichensteinnek kiadta az utasítást, hogy szerezzen neki barátnőt.
A nők szabadságától a modern önmegvalósításig, Virginia Woolf üzenete ma erősebben szól mint valaha
„Kiadta”? Tehát goromba és nyers természete volt?
Nem volt túlságosan kedves az emberekkel. Az írófejedelemről, Goethéről sem volt jó véleménnyel: tányérnyalónak és megalkuvónak tartotta. Ha szerelmi érdeke fűződött hozzá, lelkes tudott lenni, de ha valaki azért kereste fel, hogy zeneórákat adjon neki, azt inkább elküldte más tanárhoz. Sokszor volt szigorú és pokróc másokkal. Nem túlságosan érdekelték a külsőségek, sem az, hogy ki mit gondol róla. Egyáltalán nem volt igényes sem önmagára, sem a környezetére.
Mondhatjuk, hogy egy vérbeli lázadó volt?
Abban az értelemben igen, hogy
ő volt az első, aki meztelenül mutatkozott a nyilvánosság előtt.
Ez hogy történt?
Az egyik tanítványa írta le, hogy amikor egy alkalommal a reggeli órákban felkereste Beethovent, a zeneszerző épp akkor kelt ki az ágyból, és a legelső gondolata már a születő mű körül forgott. Felkapott egy kéziratot, és magyarázni kezdett róla, viszont nem volt elég fény, ezért odament az ablakhoz, hogy jobban lássanak. Az utcán játszó gyerekek jót nevettek, mert nem volt rajta hálóing. Az alkotás hevében teljesen megfeledkezett olyan konvencionális reggeli rutinokról, mint az öltözködés. Nagyon nem csodálkozhatunk ezen. Ízig-vérig zenész volt.
