Csányi Sándor: Valamennyire minden művész szeretethiányos
Jászai Mari-díjas színész és érdemes művész. Segédszínészként kezdett a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a színművészeti elvégzése után a Krétakörhöz igazolt. Később a Radnóti Miklós Színház, majd a Thália Színház tagja lett, ez utóbbinak művészeti vezetője is volt. Országos ismertségét mégis a filmes alakításainak köszönheti: Csányi Sándor a Kontrollban nyújtott alakításával levett minket a lábunkról, de játszott többek közt a Csak szex és más semmi, az Állítsátok meg Terézanyut! és a Rokonok című filmekben is.
Az utóbbi időben inkább a színház felé fordult: feleségével, Tenki Rékával sikerrel játsszák közös darabjukat, A döntést, amelynek Sándor nemcsak szereplője, de rendezője és producere is. Hosszú kihagyás után azonban idén ismét láthatjuk őt a film vásznon: Herendi Gábor legújabb közönségfilmjében, a Futni mentem egyik főszerepében.
Gyerekkorodtól színésznek készültél, mert mint azt több helyen nyilatkoztad, szeretethiányosként adta magát ez a pálya. Azok közé tartozol, akiknek az átlagosnál több szeretetmennyiségre van szükségük.
Minden művész valamennyire szeretethiányos, keveseknek van tökéletes gyerek kora, és itt nem is a rossz családokra gondolok. Bennünk van eltolódva valami, amitől a kelleténél több figyelmet igénylünk. Sokat segít, ha korán megtaláljuk a szakmát, ami a legjobban passzol hozzánk. Jó volt nézni, ahogy a nagyfiam a barátom gyerekével focizott, mert a srácon háromévesen is látszott, hogy focista lesz, míg Misi fiamon az, hogy soha nem lesz övé a futball. De ő is megtalálta a neki valót: a zenét.
Bodrogi Gyuszival beszélgettem a minap arról, hogy ha igazán jó foglalkozást találtál magadnak, akkor azt kilencvenévesen is egy hároméves szenvedélyével csinálod. Lehet, hogy már nem tudsz felkelni a székből, de a játék iránti vágy benned marad.
Mazzag Izabella: A mentális betegség nem szégyen
Mikor döbbentél rá, hogy a színészet az utad? Hogyan indultál el a pályán?
Az iskolai táborban improvizálni kellett, utána a társaim megveregették a vállam, a csajok visszanéztek rám. Később viszont elérhetetlennek tűnt egy ilyen elitszakmának mondott pálya, mint a színészet, ezért épületgépésznek tanultam. Amikor Kaposvárra kerültem segédszínésznek, újból azt éreztem, hogy a helyemen vagyok. Jó iskola volt, Mohácsi Jánossal és Ascher Tamással dolgozhattam együtt.
A színművészetire kihívást jelentett bekerülni, de szerettem volna ott tanulni. Hívogatott a nagyobb játszótér, ráadásul a filmezéshez is közel kerülhettem. Negyedik próbálkozásra minden összejött, ráadásul abban az évben Marton László felvételiztetett, aki egy összetartó osztályt verbuvált.
A főiskolás évek a legfelhőtlenebb szakasza az életemnek.
Hiába lehetett csak éjfélig próbálni, sokszor hajnalig gyakoroltunk, és még azután is együtt maradtunk világot megváltani. Szakadt rólunk a víz, a fiúk atlétában jártak, és eszméletlenül vékonyak voltunk. A mai napig ezt a felszabadult örömöt keresem a színházban. A főiskola után három évig a Krétakörben dolgoztam, ahol folyton kísérleteztünk. Húszévesen érdekelt, hogy találjunk egy olyan nyelvet, ami még nem volt, de hamar rájöttem, hogy a kísérleti színház nem az én világom.
Pedig széles körű ismertségedet pont egy formabontó főszerepnek köszönheted, sokunk fiatalságának emblematikus lázadós filmjében, a Kontrollban. A forgatás alatt érezhető volt, hogy a rendező, Antal Nimród egy újfajta harangot kongat a hazai filmgyártás terén?
Nimródnak van a legnagyobb szerepe a film sikerében, de a színészgárda is jól összeállt. Én egy héttel a forgatás előtt kerültem a projektbe, mégis a figura teljesen én voltam. A film jó időben és jó helyen született, akkoriban változott nagyot a magyar film: a művészkedésből elindult a közönségfilm felé. A Kontroll érdeme, hogy a művész és a közönségfilm határán mozog.
Feleségeddel, Tenki Rékával közös vállalkozásba fogtatok. A döntés című darab a saját produkciótok, ráadásul ennek köszönhető, hogy először álltok színpadon együtt. Mit jelent a kapcsolatotokban ez az együttes munka?
Ha valaki szeretne válni, az építkezzen vagy játsszon egy darabban a párjával. Amikor Rékával próbálunk, mindenbe beleszólok. Elindulunk dolgozni, mindketten ugyanoda, ott is beleszólok, hogy milyen hangsúllyal beszéljen, hova álljon és a többi, haza megyünk és folytatom. A döntés Dr. Edith Éva Eger regénye, amit én rendezek, Réka pedig játssza. A történet tanulsága fogott meg:
a veszteségeidre figyelsz, vagy inkább arra, ami megmaradt?
A projekt elején, amikor még könnyű dolgunk volt, széthúztunk, amikor azonban a helyzet nehézzé vált, összekovácsolódtunk.
Miért gondolják sokan, hogy a nők nem tudnak őszinte barátságokat kötni?
Legújabb dobásod – tizenegy év kihagyás után – egy új mozifilm szerep. Adja magát a kérdés, hogy miért pont most és miért pont a Futni mentem című filmet vállaltad be?
Herendi Gábor felkérésén sokat gondolkodtam, mondván, nem szeretnék megint egy romantikus vígjátékban szerepelni, mert kissé kiábrándultam a műfajból, annyira súlytalanná váltak a projektek. De Gábor nem adta fel, elküldte a forgatókönyvet, és beleszerettem a történetbe: az anyuka kitalálja, hogy három lányával lefutja váltóban a maratont. Három különböző generáció, három nagyon más élethelyzetben, Budapesten.
Forgatás előtt rengeteget ötleteltünk Divinyi Rékával, aki a forgató könyvet írta, és ugyanolyan szabadnak éreztem magam, mint az első munkáinkban, a Csak szex és más semmiben vagy a Szabadság, szerelemben.
Eltelt tizenegy év, azalatt sok minden változott, de a romantikus vígjátékok maradtak. Mennyiben más ez a vígjáték a korábbi filmjeidhez képest?
Gyorsabb volt a gyártási idő, ami viszont nem feltétlen új sajátosság. Nem államilag támogatott a produkció, viszonylag alacsony költségvetésből készült, ezért sietnünk kellett. Nagyban megkönnyítette a forgatást, hogy Gábor ide is állandó operatőrét, Szatmári Pétert szerződtette, akivel már korábban is rengeteget dolgoztak.
És bár fárasztó volt a munka, volt olyan éjszakai felvétel, ami után, másnap jeleztem Gábornak, hogy azon kicsit módosítanék, mire még egyszer felvettük a jelenetet. Hiába volt rövid az idő, a minőségből egyikünk sem engedett.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a forgatáson?
Hogy ne avatkozzam bele Réka játékába, pláne úgy, hogy a legtöbb párbeszéde velem van. Ugyanakkor
egészen mámorító érzés volt menet közben, hogy a feleségemmel szerelmespárt alakítunk.
UNICUM: Egy márka, ami a büszkeséget és a családot jelenti - interjú Zwack Sándorral
Te is szoktál futni?
Igen, lefutottam a félmaratont is, utána viszont fél évig lábra sem bírtam állni. Az úszás, biciklizés, tenisz és a jógázás közelebb állnak az alkatomhoz.
A futásban legjobban a magányt szerettem, és azt, hogy isteni érzés abbahagyni.
A sporton kívül még mi az, ami feltölt?
Javier Bardemet egyszer megkérdezték, hogy mi a hobbija, és azt mondta, amit szerintem a legtöbbünk felelne erre, csak senki nem meri bevállalni: a szex és az alkohol. Meg persze az olvasás és a világbéke.
Stylist: Pintér Judit
Smink és haj: Marencsák Zsófia