Egy nyár Párizsban: vidéki lány a nagyváros kaotikus forgatagában

Egy igazi feel-good filmet hoztunk azoknak, akik sokszor elveszve érzik magukat a nagyvárosban, akik sokszor bakiznak, keverednek váratlan helyzetekbe, akik szeretik a mindennapok apró örömeit, akik nem élnek fényűző életet, de pontosan elégedettek vele. Azoknak, akik megnéznék a párizsi olimpia másik oldalát, és azoknak is, akik szeretnének kikapcsolódni bő egy órára.

Blandine (Blandine Madec) Normandiában, egy óceánparti kisvárosban él és ez az életforma elégedettséggel tölti el: úszik a tengerben, naponta 8 órát alszik, esküvőkön és temetési szertartásokon zongorázik és szereti az élet adta apró, hétköznapi örömöket. Bár most ért véget egy párkapcsolata, a volt párjára is békével gondol, bár emiatt egyedül utazik Párizsba, hogy ott ünnepelje a 30. születésnapját, megnézze az úszószámokat az olimpián és találkozzon féltestvérével, Julie-vel, akit 10 éve nem látott.

Blandine korábban egyszer járt Párizsban, azóta elhunyt apjával töltött itt egy napot – emiatt a kíváncsiság mellett a nosztalgia is erős motivációt jelent, hogy kölcsönösen befogadják egymást az olimpia lázában égő nagyvárossal. A lány vidéki egyszerűsége és óvatossága éles kontrasztot alkot a metropolisz kaotikus forgatagával, így személyisége a film során fokozatosan nyílik meg és fejlődik a váratlan események hatására.

Érkezése után rögtön az uszodához siet: kedvenc úszója, Béryl Gastaldello úszóversenyét szeretné látni, amire jó előre jegyet vásárolt – csakhogy úticsomagjával a hátán biztonsági okokból nem engedik be a verseny helyszínére. Az ifjúsági szálló, ahol ágyat foglalt, rémes, de a legrémesebb mégis az, hogy másnap, a 30. születésnapját követően kiköltöztetik, mert 30 év felettiként nem jogosult a kedvezményes szállásra. Így eredeti szándéka ellenére féltestvére, Julie kanapéján köt ki, ami a visszafogott, határozatlan lánynak több okból is kihívást jelent.

Bár minden kamasz megnézné ezt a filmet: a Jó reggelt, búbánat! üzenete örök

Julie (India Hair) egyedülálló anya egy nyolcéves kislánnyal. Életét a túlélés, a munkahelyi kihívások és magánéleti komplikációk határozzák meg. India Hair visszafogott, mégis erős jelenléttel kelti életre a karaktert, akinek újra felfedezett kapcsolatát Blandine-nel a fizikai távolság, a múltbéli sérelmek és a közös emlékek egyszerre terhelik és segítik.

Ha már a versenyt nem láthatta, Blandine éjjel visszamegy, hogy legalább az uszodát szemügyre vegye – itt találkozik Benjamin-nel (Arcadi Radeff), a biztonsági őrrel, aki a szövetségesévé válik a Párizsban töltött sorsfordító hét során – támaszt nyújt a kaotikus események közepette, segítve őt eligazodni a nagyváros utcáin és saját érzéseiben egyaránt.

Paul (Matthias Jacquin) Julie volt barátja, kislányának apja, aki egy akciócsoport tagjaként az olimpiaellenes tüntetések egyik szervezője, akik városszerte fellépnek a nemzetközi esemény miatt vidékre kitelepített hajléktalanok védelmében, felhívva a közvélemény figyelmét a kormányzati intézkedések álszentségére. Paul ellentmondásos személyisége, Blandine felbukkanására adott reakciója feltépi a régi sebeket, de új reményeket is hoz a testvérpár viszonyába.

Matthias Jacquin megtalálta a finom egyensúlyt a támogató és feszültségkeltő aspektusok között: jelenléte nemcsak a Julie–Blandine kapcsolatot árnyalja, de Blandine önismereti útját is előmozdítja a vele való konfliktusain keresztül.

Kreatívan, az olimpia forgatagában

A film atmoszféráját alapvetően a pezsgő olimpiai hangulat és a vidéki nyugalom közti kontraszt határozza meg. A rendezőnő, Valentine Cadic finom humorral és érzékenységgel ábrázolja a családi kötelékek újrafelfedezését, miközben az Olimpia, mint univerzális találkozóhely szolgál az emberi kapcsolatok kibontakoztatására. A hétköznapi szerencsétlenségek és az önmagára találás motívuma párhuzamban fut a látványos sporteseményekkel, így a film egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató élményt nyújt.