előfizetésem
Hírlevél
Felejtsd el a cowboyokat: a dél-amerikai gauchók világa egyszerűen hihetetlen
Egy tökéletesen megkomponált, poétikus dokumentumfilm egy letűnőben lévő kultúráról, melynek minden kockája egy műremek. Az összeszokott alkotópáros, Michael Dweck és Gregory Kershaw filmje lenyűgöző képekkel, lírai, kontemplatív stílusban mutatja be az argentin gauchók életét, különös hangsúlyt fektetve a hagyomány és a változások közötti feszültségre.
A Gaucho, gaucho címet viselő dokumentumfilm több gauchó – köztük fiatalok, muzsikusok és idősebb pásztorok – mindennapjait kíséri végig a dél-amerikai pampákon, ahol a vízhiány és a modern világ hatásai veszélyeztetik hagyományaikat. A film elkészítése több mint két évig tartott, míg a rendezők mélyreható kutatás során megismerték a gauchók hagyományos életmódját.
A fekete-fehér, celluloidra forgatott felvételeken átsejlik a pampák időtlen szépsége, a környezet hangjainak erőteljes kiemelése és a minimalista narráció pedig felerősíti ezt az atmoszférát, miközben hagyja mesélni a képeket, melyek alatt a modern és hagyományos argentin népzenei elemek keverékéből komponált zenei aláfestés teremti meg a tökéletes harmóniát.Öt fő szereplő történetén keresztül, az ő személyes szempontjaik alapján ismerjük meg a gauchók múltját, jelenét és jövőjét, miközben bejárjuk velük ezt a varázslatos vidéket. A központi szereplő Guada, egy tizenéves lány, akinek életcélja, hogy igazi gaucha legyen és a férfiak által dominált rodeókultúrában kíván érvényesülni
– még a családalapításról is hajlandó lemondani ennek érdekében.
Tati Gonza, Guada apja és kiképzője, aki egyfajta „suttogó”, lovak gyógyításával és szelíd betörésével foglalkozik, Jony Ávalos, egy helyi rádiós műsorvezető, aki a gauchó létről beszélget igazi pásztorokkal kezdetleges stúdiójában, a pampák közepén. Solano Ávalos, Jony rokona, aki gauchóként öregedett meg és most magányosan a halálra készül, valamint Lelo, a fiatal hegyi pásztor, aki kisfiát készíti fel a gauchó létre.
A gaucho múlt
A gauchók, a „pampák cowboyai” és a hozzájuk köthető tradíciók nem ismertek széles körben Magyarországon, bár a Magyar Zene Házában az elmúlt hónapokban találkozhattunk velük és egyedi zenei kultúrájukkal a Listen című kiállítás keretében). A 18. század közepétől jelentek meg a pampákon, amikor a Buenos Aires környéki elvadult lovak és marhák vadászata és a nyersbőr kereskedelem jövedelmezővé vált a brit, holland, francia és portugál kereskedők miatt.
Eredetileg jellemzően kevert (mesztic) származásúak voltak, de akadtak köztük tisztán európai vagy afrikai származásúak is. Fegyvereik közé tartozott a lasso (lasszó), a facón (nagy kés) és a boláz (három golyós lőfegyver), ruházatukban a széles „bombácha” nadrág, poncsó és bőrcsizma volt meghatározó. A pampák intenzívebb hasznosítása a 19. század során bekerített hatalmas „estanciák” létrejöttével indult meg és a korábbi szabad életmódot folytató gauchókat lassanként bérmunkássá (peon) változtatta.
A független lovas pásztorok a Río de la Plata függetlenségi harcaiban is jelentős szerepet játszottak, ahol gyakran a „montonera” alakulatok tagjaiként csaptak össze a központi hatalommal, így a hozzájuk fűződő kultusz egyfajta szabadságharcosként tartja számon őket.
A cowboyimidzs kulturális jelentései a Disney-hősöktől a Hadid-klánig
Kultúrájuk a 19. század során alakult ki, s máig Argentína és Uruguay nemzeti identitásának részei: ikonikus alakjuk, életmódjuk, irodalmuk és hagyományaik pedig a modern kori mezőgazdasági társadalmakban is élő örökséget képez: mesterei a lovak idomításának és a marhaterelésnek, rituáléik és versenyeik a mai napig élő hagyományok. A gauchesca irodalom csúcspontja José Hernández El gaucho Martín Fierro című eposza (1872), amely a függetlenségi háborúk után a gauchót, mint tragikus hőst állítja középpontba, dalaik a portugál fadóhoz hasonlíthatók:
szabadon énekelt, mélabús balladák.
A gaucho alakja, mint a romantikus irodalom hőse Jorge Luis Borges mágikus realista műveiben is felbukkan. A 20. század elején a gaucho-mítosz az argentin nemzeti identitás szimbólumává vált, irodalmi feldolgozásai és képzőművészeti ábrázolásai generációk számára közvetítették a pampák szabadságát és keménységét. Uruguayban évente megrendezik a Fiesta de la Patria Gaucha nevű fesztivált, amely a gaucho kultúra ünnepe: lovasversenyek, hagyományőrző bemutatók, kézműves vásárok és népzenei koncertek idézik fel a pampák életét és a régmúlt hagyományait.
Bár a modern mezőgazdaság gépesítése és a pampák bekerítése megszüntette a nomadizmust, a gauchók szelleme tovább él a turizmusban is: több argentin „estancian” ma is élménylovagló táborokat, hagyományos rodeókat és mate-kóstolókat szerveznek, megőrizve ezzel a szabadság, vendégszeretet és szakértelem hagyományát.
Michael Dweck és Gregory Kershaw filmje talán az utolsó lehetőség, hogy a gauchók közösségének tradicionálisan élő „magját” megismerhessük és a filmen keresztül kapcsolódhassunk létük líraiságához és filozófiájukhoz.
A film a művészmozik mellett a Cinego oldalán online is megtekinthető.
