A ló plüss, a küzdelem valós – így lett TikTok-trendből versenysport a hobbilovaglás

Van valami időtlen varázs abban, ahogy ló és ember egymásra talál. Ez a kapcsolat több ezer éve fonódik össze, a lovak ereje, kecsessége és érzékenysége mindig is lenyűgözte az embert. A modern korban azonban már nem csupán közlekedési eszközök vagy munkatársak – sokkal inkább a szabadidő, a sport és a lelki feltöltődés különleges társai. És bár a valódi lovaglás sokak számára elérhetetlen álom, most egy egészen különleges sport kínál lehetőséget arra, hogy bárki átélje a lovassport izgalmát – akár valódi ló nélkül is.

Ez a sport nem más, mint a hobbilovaglás, vagy nemzetközi nevén hobby horsing. Elsőre talán furcsán hangzik: egy plüss lófej egy rúd végén, amit a lábunk közé szorítunk, miközben ugrunk át az akadályokon, vagy hajtunk végre díjlovas mozdulatsorokat. De minél többet látunk belőle, annál nyilvánvalóbb, hogy ez nem gyerekjáték – hanem egy kreatív, intenzív, és rendkívül látványos mozgásforma, amely nemcsak a testet edzi, hanem a lelket is táplálja.

A hobbilovaglás eredete

A hobbilovaglás története egészen a 2000-es évek elejére vezethető vissza, amikor néhány finn tinilány – akik imádták a lovakat, de nem volt lehetőségük valódi lóval foglalkozni – új formát találtak a szenvedélyüknek. Saját készítésű, plüssből és fából készült „lovakon” kezdtek el ugratni, kitalált mozdulatsorokat gyakoroltak, és internetes fórumokon osztották meg egymással a tapasztalataikat. Eleinte sokan csak mosolyogtak rajtuk, de ők nem adták fel.

„A lovaglás által megtanulsz gondoskodni egy másik élőlényről” - interjú Suták Csenge női zsokéval

A mozgalom nőtt, és pár év alatt közösségekké szerveződtek, találkozókat és versenyeket rendeztek. A valódi áttörést 2017 hozta, amikor a finn média felfigyelt rájuk, és sorra jelentek meg a riportok, dokumentumfilmek, majd a TikTok és Instagram platformoknak köszönhetően világszerte is egyre népszerűbbé váltak.

Ma már külön boltok készítenek egyedi hobby horse-okat, amelyekért több száz eurót is elkérnek, sőt világbajnokságot is rendeznek, ahol a profi szintű mozgáskultúra, a kreatív koreográfia és a technika mérkőzik meg egymással. Ez a sport már nem a szoba sarkában ugrándozó tiniké, hanem komoly fizikai és mentális kihívást ötvöző sportág, amelyet egyre többen választanak maguknak – főként a fiatal lányok körében.

Egyensúlyt a testnek, békét a léleknek

A hobbilovaglás egyik legnagyobb ereje éppen abban rejlik, hogy egyesíti az intenzív mozgást a technikát, miközben mentálisan is komoly kihívást jelent. Az edzések alatt a sportolók a saját testükre és mozgásukra figyelnek, így fokozódik a koncentrációjuk, erősödik a testtudatuk, és javul az önbizalmuk. A sikerélmény nem csupán a pontszámokban vagy trófeákban mérhető, hanem abban az érzésben is, hogy valaki képes volt végigcsinálni egy bonyolult koreográfiát, legyőzni saját fáradtságát vagy akár egy korábbi kudarcot.

A koreográfiák tervezése, a mozgások megkomponálása ráadásul lehetőséget ad az önkifejezésre is – akár művészi szinten. Ez különösen fontos kamaszkorban, amikor sok fiatal keresi a helyét a világban. A hobbilovaglás lehetőséget nyújt a csendes, érzékeny, kreatív gyerekeknek is arra, hogy kibontakozzanak, hogy megmutassák magukat – egy olyan közegben, ahol nincs testi kontaktus, nincs konfrontáció, csak az önmagukkal és a mozgással való harmónia, miközben erős közösséget kovácsol a sport iránt elkötelezett fiatal lányok között.

Az eszköz játékos, de a teljesítmény mögött fegyelem, izomerő és kreativitás áll. Nézd meg, hogyan vált a hobbilovaglás egy TikTok-trendből igazi versenysporttá:

Magyar siker

Bár kívülről sokak számára játékosnak tűnik, a hobbilovaglás valójában kemény fizikai munka. A díjugrató számokban a versenyzők több mint egy méter magas akadályokat ugornak át – minden külső segítség nélkül. Ehhez robbanékonyság, erős comb- és törzsizomzat, valamint kiváló koordináció szükséges. A díjlovagló koreográfiák esetében szinte táncművészi pontosságra van szükség, hiszen a mozdulatok precizitása, az egyensúly megtartása és a zene ritmusára történő mozgás nem enged hibát.

Versenysport gyermekkorban: megpróbálja, de meg is erősíti a gyerekeket és a családot a profi szintű versengés

A komolyabb versenyzők gyakran kiegészítő edzéseket is végeznek – ugróköteleznek, táncolnak, futnak, erősítő gyakorlatokat végeznek. A felkészülés hónapokon át tart, és a versenyek előtti időszakban strukturált, napi szintű gyakorlás is nélkülözhetetlen. Hazánkban a hobbilovaglás 2020 körül kezdett elterjedni, és mára már több klub, közösség és versenysorozat is működik. Van valaki, aki megmutatta, milyen magasra lehet jutni, ha szívvel-lélekkel űzi valaki ezt a sportot: a 15 éves Négyes Míra. A pécsi sportoló tartja a magyar magassági ugrás rekordját hobby horse-szal, 2024 őszén egy versenyen 133 centiméteres ugrással írta be magát a hazai sportág történetébe.

A számok mögött egy rendkívül elhivatott, céltudatos és inspiráló fiatal lányt ismerhetünk meg, akit ma már több százan követnek a közösségi médiában. Edzésmunkája példás: heti több alkalommal gyakorol, fizikai erősítéseket végez – és mindezt úgy, hogy közben egy budapesti középiskolában tanul. Míra már egészen fiatalon, 7-8 éves kora körül kezdett el lovagolni, a sport iránti vonzalmát pedig a nővérenek köszönheti, aki korábban maga is sok időt töltött a nyeregben. A lovak iránti szeretet azóta is meghatározó része az életének, és bár az utóbbi időben az iskolai tanulmányaira koncentrál, a jövőjét is ebben a világban képzeli el – akár állatorvosként, akár edzőként.

A hagyományos lovaglás mellett néhány éve egy különleges irány is felkeltette az érdeklődését: a hobby horsing. A sportággal először YouTube-videókon keresztül találkozott, és azonnal magával ragadta annak kreativitása és dinamizmusa. Míra elmondása szerint a hobby horsing sokkal több egyszerű játéknál – komoly fizikai erőnlétet, kitartást és szorgalmat igényel, és ugyanúgy versenysportként él benne, mint a klasszikus lovaglás.