előfizetésem
Hírlevél
Posztok és lájkok teszik tönkre a világot – és észre sem vesszük
A világ felfedezése ma már nem(csak) személyes élmény, hanem egy végtelen tartalomforrás is – az utazós képek és a videók elárasztották közösségi oldalaink feedjeit. Ezek egyfelől inspirálóak, felhívják a figyelmet bizonyos fontos ügyekre, másfelől formálják a turisztikai trendeket, és – ami talán kevésbé nyilvánvaló – hatással vannak a bolygóra és a helyi közösségekre is.
De mikor válik a posztolás felelőtlen, sőt veszélyes aktussá? Milyen hatásai lehetnek az utazás közbeni nemtörődöm social mediázásnak?
A geotagging, vagyis a helymegosztás veszélyei
A geotagging, vagyis a pontos földrajzi helyszín megjelölése a posztokban és sztorikban mára rutinszerűvé vált a turisták körében. Sokan automatikusan hozzáadják az aktuális várost, nevezetességet, éttermet vagy természeti látványosságot a bejegyzésükhöz. Pedig már az okostelefonunk bekapcsolva hagyott GPS-e is veszélyes lehet, de a social mediára posztolásért még komolyabb árat fizethet a helyi állatvilág.
Afrikai szafarikon például – főként Tanzánia, Kenya vagy Botswana nemzeti parkjaiban – a geotag használata akár az állatok életébe is kerülhet. Elsőre talán nehéz párhuzamot vonni az „ártalmatlan” Instázás és az orvvadászat között, de sajnos több bűnöző is tettre készen figyeli a közösségi oldalakat. Ha egy turista posztja alapján sikerül beazonosítani például a feketepiacon igencsak kelendő orrszarvúk vagy elefántok pontos tartózkodási helyét, a trófeavadászok hamar lecsaphatnak rájuk.
Szex, Cipők, Chanel – Hogyan lett a Szex és New York a stílus bibliája?
A természetvédelmi szakemberek egyre több helyen kérik az azonnali, geotaggel ellátott posztolás mellőzését, sőt, egyes parkokban már tiltják is azt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a látogatók csak késleltetve oszthatják meg a képeket és videókat oldalaikon, hogy az állatok pontos helyét ne lehessen beazonosítani.
Social media = a túlturizmus digitális motorja
Az Instagramnak és más social platformoknak óriási szerepük van abban, hogy mely úti célok válnak menővé és látogatottá – egyetlen virális fotó vagy videó képes akár egy kevésbé ismert, törékeny ökoszisztémával rendelkező helyet is turistacélponttá tenni. Az is előfordul, hogy egy népszerű hely vagy természeti jelenség köré „kreálnak” új hot spotot a turisták a social media által.
Így járt a Fuji-hegy mellett fekvő, Fuji Kawaguchiko-ban lévő Lawson üzlet és környéke. Turisták tömegei érkeztek ehhez a valóban mesés kilátóhelyhez, de a viselkedésük miatt 2024 májusában a hatóság úgy döntött, hogy egy fekete fóliával takarja el a kilátást, hogy gátat szabjon a social media őrület további burjánzásának.
Az ilyen és ehhez hasonló tömegtrendek miatt egyesek veszélyeztetik a saját és mások testi épségét, miközben a természeti környezetre is káros hatással vannak. A közösségi média nyomán kialakuló és terjedő túlturizmus nem csupán zsúfolt desztinációkat, szeméthegyeket, leterhelt infrastruktúrát eredményez, de egy fontos etikai dilemmát is felvet. Egy utazó milyen mértékben felelős a digitális tettei nyomán kialakuló trendekért, és az abból fakadó károkért? Ki, miért és hogyan számoltatható el ilyen esetekben?
Ezt a filmet minden nőnek látnia kell, éljen bárhol is a világon
A helyiek mint biodíszletek
Nemigen találni visszataszítóbb utazós tartalmat annál, mint amikor a turisták kontextus nélkül, egzotikus háttérként, afféle biodíszletként jelenítik meg közösségi felületeiken a helyi lakosokat, szakrális helyekeket, szokásokat. A kulturális kisajátítás (cultural appropriation) nemcsak a divatban és művészetben, de a turizmusban is létezik, de sajnos kevés szó esik róla. Pedig ez nem más, mint az egyoldalú hatalmi dinamika tovább örökítése „autentikus utazási élményként” csomagolva.
Ahogyan a GoAbroad is hangsúlyozza, a kulturális érzékenység nem azt jelenti, hogy mindent le lehet/kell fotózni, amit látunk, mert ezzel valójában „segítünk” a helyieknek. Az érzékeny jelenlét azt jelenti, hogy nemcsak vizuálisan, de emberileg is kapcsolódunk ahhoz a helyhez, ahol épp vagyunk. Ennek része az, hogy nem használunk más kultúrákat saját önkifejezésünk eszközeként anélkül, hogy elmerülnénk azok mélyebb rétegeiben.
Természetesen nem azzal van a baj, ha barátkozunk, támogatjuk a helyieket, közben közös fotót készítünk velük/róluk az engedélyükkel, hiszen ez még építő jellegű is lehet – hanem azzal, ha öncélúan, a személyes tereiket megsértve, bárminemű kontaktus nélkül próbálunk kifelé „érzékenyíteni” a tartalmainkkal, vagy csupán „hiteles” hátteret adnánk azoknak velük.
Tényleg előnyt élveznek azok a nők, akik sminkelnek? A tudomány szerint határozottan
Jógyakorlatok a felelősségteljes tartalomgyártásra
Jelen cikk szerzője sem feddhetetlen, ha az etikus utazásról van szó – mindannyian követünk el hibákat. Ahhoz, hogy a közösségi média egy pozitív, előremutató és támogató eszköz lehessen a jövőben, amelyen kizsákmányolás nélkül szórakozhatunk és szórakoztathatunk, érdemes tudatosabb gyakorlatokat követnünk.
Ne posztoljunk valós időben! Egy szafari vagy más, élővilágban gazdag helyszín meglátogatása esetében halasszuk el a látnivalók megosztását! Posztoljunk inkább napokkal később, és akkor is mellőzzük a pontos helymegjelölést, a geotagginget! A vadrezervátumok, eldugott helyek vagy zárt közösségek esetében inkább általános földrajzi megjelölést használjunk (például „Dél-Afrika” a „Sabi Sands Game Reserve” helyett).
Legyünk tisztelettudóak a helyi emberekkel, szokásokkal kapcsolatban! Kérjünk engedélyt fényképezés és videózás előtt, gyerekekről pedig ne készítsünk tartalmat, vagy ha mégis, takarjuk ki az arcukat! Utazás közben ne zavarjuk meg a vallási szertartásokat, a kulturális eseményeket vagy a magánszférát – gondoljunk bele, hogy nekünk hogyan esne mindez, mi mit reagálnánk fordított esetben?
Készüljünk fel jól, járjunk utána, aminek csak lehet! Egy utazásra felkészülni nem csak azt jelenti, hogy szállást foglalunk, útitervet készítünk és megvesszük a belépőket! Mielőtt útnak indulunk, olvassunk utána, hogy milyen szabályok és szokások élnek a meglátogatni kívánt városban, országban! Például hol tilos fotózni, hol milyen öltözködés az elfogadott, mit tekintenek tiszteletlenségnek a helyiek stb. Ha van rá lehetőségünk, tanuljunk meg pár szót a meglátogatott országban beszélt nyelvből, hogy könnyebben kapcsolatot teremthessünk a lakosokkal.
Edukáljunk másokat a tudatosságra! És ha már social media: használjuk a platformokat arra, hogy edukáljunk másokat a felelős utazásról, természetvédelemről, helyi hagyományokról stb. Mutassuk meg, hogy a lassabb, átgondoltabb utazás és az etikus felfedezés sokkal teljesebb élményt adhat, mint a turnusos, Insta-spotokkal tarkított, tömegtrendekre építő üdültetés.
Kapcsoljuk ki a telefont és/vagy adjuk át magunkat az adott hely vagy tevékenység varázsának! A digitális detox nemcsak a mentális egészségnek tesz jót, de a környezet és a helyi közösségek védelmét is szolgálhatja: ha kevesebben posztolnak ugyanarról a titkos oázisról, kisebb az esélye annak, hogy tömeg alakul ki ott, és így kizökken az ökoszisztéma az egyensúlyából.
Másfelől nem minden esetben az a lényeg, hogy hol készül a kép, hanem az, hogy mit éltünk át, mit tanultunk, mit éreztünk, hogyan változtunk, míg ott jártunk.
Összességében a közösségi média önmagában nem káros, de fontos, hogy figyelmesebben és etikusabban dokumentáljuk életünk nagy kalandjait, hogy annak valódi árát ne a helyi élővilág és lakosság fizesse meg.