előfizetésem
Hírlevél
Biológiai oka van annak, hogy megváltozik a személyiséged, amikor anya lesz belőled
A szülés utáni hónapokban sok nő érzi azt, hogy máshogy gondolkodik, máshogy reagál, vagy hogy más lett a fontossági sorrendje. Ez normális, hiszen a baba az első. A kérdés csak az, hogy mindez így marad akkor is, ha csecsemőből kis-, majd nagy gyerek lesz? Az anyaság egy személyiségváltás, vagy egy átmeneti, biológiailag is jól körülírható adaptáció? Mi történik a személyiséggel szülés után, és mi az, ami tartósan beépül az identitásba?
„A szülővé válás a személyiségfejlődés egyik kulcspontja. A nagy elméletek szerint az érett felnőttkorban következik be, amit megelőz a kamaszkori identitáskeresés és az intimitás, elköteleződés időszaka” – magyarázza Bojti Andrea gyermekpszichológus, aki a Highlights of Hungary 2025-ös jelöltjeként is kiemelkedő szakmai figyelmet kapott. „Amikor ez lezajlik, az ember belép az érett felnőttkorba, ez az élet leghosszabb és legproduktívabb szakasza. Dolgozunk, családot alapítunk, gyermeket nevelünk, és közben újraéljük, újragondoljuk a saját gyerekkorunkat. Ez az, ami valóban formálja a személyiséget.”
A szülővé válás egy örökké zajló folyamat
A szülővé válás során az ember nem elveszíti önmagát, inkább kiegészíti. A folyamat pedig nem egy törés, hanem egy új fejezet. „Sokan azt érzik, mintha minden megváltozna bennük, pedig valójában a személyiség fejlődik tovább. Csak most nem belső önismereti munka, hanem a gyerekkel való kapcsolat hozza elő mindazt, ami addig rejtve maradt.” A kutatások is azt mutatják, hogy a szülés után a női agy finoman áthangolódik. Például az ilyenkor fokozottan termelődő oxitocin segíti a kötődést, miközben éberebbé, érzékenyebbé tesz a baba jelzéseire.
Ez biológiailag teljesen természetes alkalmazkodás, ami szükséges a gondozás sikeréhez és ahhoz, hogy az anya azonnal reagáljon a sírásra, a hangokra, a finom arckifejezésekre. Ugyanakkor ez az éberség sokszor kimerítő, és a hormonális ingadozásokkal együtt azt az érzést kelti, hogy az ember labilisabb, sebezhetőbb, mint korábban. Ehhez hozzátartozik, hogy a legtöbb kismama megkérdőjelezi magát. „A gyerek születésekor valóban előjönnek olyan mintázatok, amelyekkel addig talán nem is találkoztunk. Sok szülő, aki már komoly önismereti munkán van túl, megdöbben, hogy mennyi minden újra előkerül, amikor megszületik a gyermeke. Mintha újrakezdene mindent” – fogalmaz a pszichológus.
Szerinte ez azért van, mert a gyermeknevelés a múlt és a jelen metszéspontján zajlik, hiszen a saját gyerekkorunk élményei és a szülői szerep elvárásai egyszerre vannak jelen.
Kutatások igazolják: konkrétan megváltoztatja a férfiak agyát, ha jó apává válnak
Ha az anya feszült, a gyerek is feszült - vagy mégsem?
De mi történik, ha a szülő vívódik, ha tele van kételyekkel, ha azt érzi, nem tud elég jó lenni? Bojti Andrea óvatosságra int a leegyszerűsített magyarázatoktól. “Már szinte mindenhol halljuk, hogy ha az anya feszült, a gyerek is az lesz. Csakhogy ez egy plusz stresszfaktor az anyáknak. Ráadásul az állítás sem teljesen igaz, mert azért messze nem ilyen egyszerű ez az összefüggés.
A gyermek fejlődését rengeteg tényező befolyásolja, mint a veleszületett temperamentuma, a családi környezet, az apa jelenléte, a tágabb közeg, de még a külső események, betegségek, örömök is. Egyetlen dolog biztos: a kapcsolatban együtt fejlődünk” - mondja a szakember, ezzel pedig anyák tömegét nyugtatja meg. Mert a közösségi médiában felkapott tartalmak már-már kezdik elhitetni a friss szülőkkel, hogy bizony minden traumát fel kell dolgozni, minden lehetőséget elő kell teremteni, mielőtt gyereket vállalunk. De ez nem így van.
Családban is lehet gyógyulni. A gondolat pedig, miszerint a gyerekkel együtt fejlődünk, sok anyának ad feloldozást. “A mindent tökéletesen csinálni illúziója helyett a jó szándék és a jelenlét számít. Ha egy család szeretettel, odafigyeléssel és jó szándékkal áll a gyerekhez, onnan nagyon nehéz igazán rossz irányba menni. Mindenki követ el hibákat, és ez nem baj, mert azokból tanulunk, és fejlődünk. A gyereknek is végső soron az marad meg, hogy szerették-e, biztonságban érezte-e magát, megértették-e. Nem az, hogy minden tökéletes volt-e” – mondja Bojti Andrea.
A kormányos, a kertész és a kalauz
A személyiségváltozás azonban nem áll meg a babakor után. A pszichológus szerint a szülői szerep is folyamatosan formálja az embert, ahogy a gyerek növekszik. „Kim John Payne elmélete szerint kezdetben a szülő a kormányos, aki irányt szab, rendszert tart, kereteket ad. Körülbelül nyolc-kilenc éves korig ez a fő szülői szerep. Később jön a kertész korszak, amikor már teret adunk a gyereknek, hogy kifejezze a véleményét, érveljen, és egyre több döntésbe bevonjuk. A kamaszkorban pedig már inkább kalauzok vagyunk, ilyenkor képviseljük az értékrendünket, de elfogadjuk, hogy a gyereknek is megvannak a saját gondolatai és döntései.”
Ezeknek a szerepeknek a tiszteletben tartása sokat tehet az egészséges szülő-gyermek kapcsolatért, csakhogy a gyakorlatban sem mindig könnyű betartani. „Sok elakadás ott van, amikor a szülő nem tud kilépni a kormányos szerepből, és kamaszkorban is irányítani akar. Pedig a kapcsolat minősége és a gyermek önállósága szempontjából kulcsfontosságú, hogy a szülő is tudjon változni” – teszi hozzá Andrea. Az anyaság tehát nemcsak a gyerekről, hanem a szülő önismeretéről is szól.
Bátran tanuljunk róla
Mindezek után jogos a kérdés, hogy meddig tart ez a formálódás. A válasz egyszerű: gyakorlatilag ameddig élünk. „A szülői szerepnek van egy szakasza (a nevelés nagyjából tizenkét éves korig tart, utána már inkább kísérőként vagyunk jelen), de a személyiségfejlődés maga nem áll meg. Idősebb korban újra önálló felnőtté válunk, és lehet, hogy már nekünk kell a saját szüleinkről gondoskodnunk. Aztán jön az unokák időszaka, a nagyszülői szerep, ami megint új tapasztalat, más minőség. Ezek mind a személyiségünk további rétegei.”
Sárban játszás, egy ágyban alvás: ezek a legmegosztóbb nevelési kérdések?
A gyereknevelés tehát egy olyan terület, ahol rengeteget lehet tanulni önmagunkról, és amelyről mindig tanulhatunk valamit. Bojti Andrea is arra bátorít, hogy fejlesszük magunkat ezen a téren, akár olvasással, tréningekkel, podcastokkal, megfigyeléssel, minthogy az első bizonytalanságnál pszichológushoz forduljunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy néhány jó szakkönyv után már sosem lesz szükség szakemberre.
“A pszichológushoz fordulás inkább egy folyamat vége, amikor már nem tudunk egyedül megküzdeni a helyzettel” – mondja Andrea, aki szerint sok helyzet – mint a hiszti, a testvérféltékenység vagy a napirendi problémák – természetes velejárója a fejlődésnek, és először nem a gyerekkel, hanem a szülővel érdemes dolgozni rajtuk. „Ha a szülő megérti a folyamatot, és megtanul megfigyelőként jelen lenni, sok minden magától rendeződik. Csak ha ez sem segít, akkor kerül sor arra, hogy a gyerekkel is dolgozzon a pszichológus.”
Segítség, hogy magabiztos szülők legyünk
Az anyaság tehát nem új személyiség, inkább a meglévő én kibővülése.
A hormonális, lelki és kapcsolati átalakulás természetes, és inkább bővít, mint elvesz. „A szülői személyiség soha nincs teljesen kész. Ahogy a gyerek nő, úgy mi is alakulunk vele együtt. Ez nem gyengeség, ez az élet természetes ritmusa” - mondja a pszichológus, aki a Magabiztos szülők című podcast sorozatában gyakran beszél erről a folyamatról, sokszor saját tapasztalatokat is megosztva. Ezzel is csak azt igazolja, hogy az anyaság nem csupán biológiai esemény, hanem élethosszig tartó tanulási folyamat – amelynek minden fázisa újraírja, és nem felülírja azt, akik vagyunk.
A Highlights of Hungary kezdeményezés célja, hogy rávilágítson a kiemelkedő magyar teljesítményekre, alkotókra és alkotásokra, és ezáltal formálja a magyar nagyközönség értékrendjét. Ezidáig közel ezer pozitív történet vált ismertté és nyújtott inspirációt mindannyiunknak, korhatár nélkül. Ezek a hiteles példák megmutatják, hogy a magyar közösségnek stabil és szerteágazó alapja van önbecsülésének megerősítésére; hogy minden választott hivatást lehet kiválóan végezni; hogy mindenkiben rejlik valamilyen tehetség; és végül azt is, hogy a sikeresség fokmérőjeként az anyagiakon túlmutató értékeket érdemes meghatározni.
