előfizetésem
Hírlevél
Jane Austen tette tönkre az életemet: egy film azoknak, akik imádták a Büszkeség és balítéletet
De hogy teheti tönkre egy 250 évvel ezelőtt született író egy modern nő életét? Én úgy tenném fel a kérdést: hányféleképpen?
A film címét olvasva nekem két alternatíva jutott első hallásra eszembe: egyrészt úgy, hogy beágyaz az olvasó elméjébe egy ideális férfiképet – a visszafogott, de érzelmes, intelligens, kedves, gondoskodó, mély érzésű Mr. Darcyt, akit az majd minden férfiban keresni fog (és nem talál meg). A másik lehetőség az, hogy megmutatja, hogy az első látásra arrogánsnak, lekezelőnek és nőgyűlölőnek tűnő, intrikus férfi a lelke mélyén jó és képes az érzelmi transzformációra – ezért sokan leragadnak egy pimasz fráternél, gondolva, hogy a lelke mélyén jó és várva, hogy a szerelemtől megváltozik (nem fog).
Szerencsére Laura Piani rendezőnek az enyémnél sokkal költőibb, mélyebb és hosszabb válasza van a feltett kérdésre, és egy egész film kellett hozzá, hogy kifejtse.
Jane Austen segített - vagy mégsem?
Főhőse, Agathe (Camille Rutherford) a Párizs latin negyedében található Shakespeare&Co könyvesboltot vezeti, amit a szüleitől örökölt. Nővérével és annak kisfiával lakik abban a lakásban, ahol felnőttek és legjobb barátja a kollégája, Félix (Pablo Pauly), aki egy kedves szívtipró, tehát maximum Mr. Wicham szerepét kaphatná meg Agathe vágyott love sztorijában. A kedvenc írója ugyanis Jane Austen és lélekben gyakorlatilag beköltözött a Büszkeség és balítélet című regénybe – ez az ő szellemi búvóhelye a való élet elől, amivel nem tud szembenézni.
Az elmúlt évek egyik legjobb sorozata az Északi-sarkról érkezett, és vétek lenne kihagyni
Bár az irodalom fellegvárában tölti napjait, saját írói ambícióit nem meri kibontakoztatni – de egy sorsfordító estén munka után beül egy közeli japán étterembe vacsorázni, ahol az ajándék szakét speciális pohárban kínálják, melynek alján egy félmeztelen, japán férfi képe látható. Az élmény (és a szaké, amiből repetát is kér) elindít benne valamit és megírja regényének első fejezetét – egy nőről, aki beleszeretett egy férfiba, akinek a képét a pohár fenekén látta meg. Csak Félixnek mutatja meg az írást, aki tudtán kívül beküldi a Jane Austun leszármazottai által működtetett ösztöndíjprogramra, melyet megnyer.
Így akaratlanul bár, de elindul vele az élet: ki kell lépnie a burokból és szembenézni egyrészt az alkotótevékenység nehézségeivel, másrészt a való élettel… A kéthetes elvonulás Austen utolsó lakóhelyén kerül megrendezésre, ahol fivére leszármazottai a mai napig élnek. De a kedves idős házaspár mellett megjelenik fiuk, Oliver (Charlie Anson), az oxfordi irodalomprofesszor is és Agathe máris nagyobb pácba kerül, mint amit a benne élő Elisabeth Bennet valaha el tudott volna képzelni…
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Megtapasztalja ugyanis, hogy az álmokat élni hatalmas kihívás és óriási felelősség – Agathe pedig pánikba esik a megnyíló lehetőségek áradatától és elmenekül. Olivertől búcsúzóul egy tanácsot kap, miszerint a művészet olyan, mint a gaz: nem lehet elültetni és leszüretelni, magától nő és burjánzik a romokon. Agathe pedig elindul megkeresni a saját romjait és írás közben feldolgozva a múltját, új emberré válik – és sem az irodalmi, sem a magánéleti jutalom nem marad el.
Saját életéből merített
Laura Piani rendezőnek ez az első, egész estés játékfilmje, melyben sok autofikciós elemet használt: például filmes tanulmányai alatt a Shakespeare & Co. könyvesboltban dolgozott és a filmre a chawtoni tartózkodásai is nagy hatással voltak (Chawtonban töltötte utolsó éveit a híres angol írónő), és végül ott írta meg a forgatókönyvet is.
Ha te is a harmincas éveidben keresed a párod, ezt a Netflix sorozatot látnod kell
„Mindig arról álmodtam, hogy megírom a saját romantikus vígjátékomat, ami a költészetről és az irodalomról szól. Emellett vonzanak a kívülálló, hóbortos figurák, akik túlságosan kifinomultak, és a végletekig romantikusak; Akik sehova sem illenek be igazán, így inkább a saját kis világukban bolondoznak; Akik nem akarnak, így meg sem próbálnak felnőni, és akik félnek a szenvedéstől, a megpróbáltatásoktól.” – mesélte egy interjúban. – „A film történetének magját a főhős „felszabadulása” adja: Agathe számára az angliai írói ösztöndíj szembesítő erejű élménnyé válik. Ez az út felfedi számára a valódi romantikus, szexuális és kreatív természetét – nem függetlenül a többi írótól, akik a Jane Austen-házban körülveszik őt, és legalább annyira nehezen illeszkednek a modern társadalomba, mint Agathe.”
A romkomok megszokott csillogásával ellentétben a film erőteljes képi utalásokkal és elegánsan megkomponált beállításokkal dolgozik, ellenpontozva a történet látszólagos könnyedségét és játékosságát. Ha a romantika néha kissé ódivatúnak tűnik is, ez a film emlékeztet arra, hogy valójában szorosan kapcsolódik a mai kor küzdelmeihez. Egy olyan fiatal nő portréját rajzolja meg, akit nem „egy férfi ment meg”, hanem saját erejéből képes meglelni önmagát: Agathe csak azután talál rá a megfelelő férfira és a szerelemre, miután bebizonyította magának, hogy
képes önállóan alkotni és létezni.
