előfizetésem
Hírlevél
A mese ugyan nem váltja ki a gyógyszereket, de rejtett erőforrásokat tud mozgósítani - beszélgetés Boldizsár Ildikóval
Ötvenhat könyvvel a háta mögött tavaly bejárta Belső-Ázsiát, megfordult Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Üzbegisztánban, Örményországban, Grúziában, Iránban. Legújabb munkája idén tavasszal került az olvasók kezébe, borítóján a nagy mesemondó, Seherezádé képével, s a tálányos címmel: Hogyan segítsek én te rajtad?
A mese nem csak a gyerekek életére van hatással. Segít, gyógyít Boldizsár Ildikó pedig azt mondja, hogy mindenkinek megvan a saját meséje, amit érdemes megismerni.
Alig jelent meg a mese hősök segítőit rendszerező könyved, ismét útra kelsz. Kifogyott a mesetár?
Nem mesét gyűjteni megyek. Az utazásaim során „leellenőrzőm” a mesék igazságtartalmát. Látnom kell, hol élnek, hogy gondolkodnak, hogy temetkeznek, egyáltalán mit, hogy csináltak régen - és mit csinálnak ma az adott térségben. Idén Mezopotámia és Indonézia következik.
A te személyes történeted is egy mesebeli felütéssel, sőt fej-ütéssel indult, mikor réges-régen rád pottyant a polcról a Micimackó egy példánya.
A viharban ide-oda hánykolódó Malacka-epizódnál nyílt ki a könyv – és ebben a hányattatásban teljesen magamra ismertem. Megérkeztem, vidéki kislány tizennyolc évesen, Budapestre, azt se tudtam szinte, hogy kerültem az ELTE-re. A gimis osztályfőnököm mondta, hogy az jó lesz nekem;
szerettem tanulni.
„Folyamatosan keresem azt az énem, aki nyersen, mindenféle megfelelés nélkül létezhet” – Interjú Jurák Bettina táncművésszel
Dunaújvárosban cseperedtél. Milyen gyerek voltál?
Mindig volt bennem valami magányosság, a Dunaparti fákkal éreztem jól magam, olvastam, könyvtárba jártam. Azt hittem, a könyvtár azt jelenti, hogy el kell kezdeni ABC sorrendben olvasni. Nagyon hamar elérkeztem Andersen-hez, utána jött a B-betű, naponta vittem-hoztam a könyveket. A Lázár Ervin-mesék voltak rám nagy hatással, aztán a gimiben Pilinszky. Sokáig kettejükkel voltam a legszorosabb kapcsolatban. Útkereső, az útját nem találó lány voltam, egyáltalán nem beszéltem az egyetem közben, Döm-Dö-Dömnek hívtak a barátaim.
Elég erős megszólalás lehetett, mikor, épp harminc éve az Év könyve lett, sőt, Artisjus díjas is, az első könyved, az Amália álmai - Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról.
Az egyetem alatt írtam a csoporttársaimnak azokat a meséket – de jóval később, Orsós Jakab László, szintén hajdani csoporttársam összeszedte, és elvitte a meséimet az akkor alakult Lánchíd Kiadóhoz. Az egyetem alatt már gyűjtöttem is meséket, a szakdolgozatom témája, esztétika szakon, a nép- és a műmesék összehasonlítása volt. A mesterem, Balassa Péter látta meg bennem azt, hogy mesékkel kell foglalkoznom. De a meseterápia gondolata jóval később jött.
Aminek az előzménye személyes életesemény volt, mint mesélted, a legkisebb gyermeked betegsége, akinek a gyógyulásban jelentős fordulatot hozott, hogy meséket olvastál fel neki a kórházban.
Nem felolvastam, fejből mondtam, ez nagyon fontos. A mese ugyan nem váltja ki a gyógyszereket, de rejtett erőforrásokat tud mozgósítani. Elkezdtem bejárni a Budai gyerekkórházba, meséltem a többi gyereknek - aztán felnőtteknek is. Ez a módszer terepen született meg.
A belsővé tett mese kulcsfogalom nálad. A gyerekek már a „hol volt, hol nem volt” felütésnél benne vannak a történetben, tudjuk - de a felnőtteknél ez hogy működik?
Hatékonyan, több száz eset bizonyítja. Magát a terápiát is felnőttekre dolgoztam ki. Aki hozzám jön, mindig egy kérdéssel érkezik az elakadásával kapcsolatban. Leülünk, beszélgetünk az életéről - utána választok neki egy mesét, és ő elmondja, hol látja magát a történetben. Mindenkinek meg van a saját meséje, de legtöbben más meséjében tolonganak.
Egy véletlennek köszönhette Vera Wang, hogy a menyasszonyi ruhák királynője lett
Miben különbözik vagy hasonlít a mű – és a népmese?
Minden mese előzménye a népmese – de, míg a népmese „sztereotípiái”, az emberiség kollektív tapasztalataival adnak támogatást - ami veled történt mással is már megtörtént -, az irodalmi mesék egyéni problémákkal foglalkoznak,
a mesehősök saját világképe bátorít arra, hogy vállald fel, ha nem olyan vagy mint a mások.
Itt vissza is kanyarodtunk a lányhoz, akit Döm-dö-dömnek hívtak – és vele a Négyszögletű kerek erdőhöz, mint helyszínhez. A legutóbbi könyved megjelenésekor elmondtad, hogy még várat magára „a mesék szakrális földrajzának” feltérképezése, leírása.
Minden népmesében el kell otthonról indulni, bolyongani a sötét rengetegben, földön, vízen, levegőben áthidalhatatlannak tetsző távolságokat bejárni. A mesehősnek el kell nyernie a csodás képességekkel bíró növények, állatok, geológia képződmények bizalmát, hogy erejükkel célba érjen.
Mit tud a mese?
A legegyszerűbb definíció szerint a mese az emberről szóló történet, mely a világ jelenségeire elfogadható magyarázatot próbál adni. Egyik legfontosabb funkciója volt, hogy a fiatalokat felkészítsék a felnőtté válásra, arra, hogy mik lesznek felnőtt férfiként és nőként a kötelességeik. A népmesék a beavatási szertartások szerkezetét őrizték: pont ugyanaz történik a mesehősökkel, mint ami a beavatási szertartások alatt történt régen, a mese hőse csinálta végig azt, ami az életben is várt ránk.
Írtál környezet tudatosságra serkentő mesét is, a Művészek a klímatudatosságért mozgalom felhívására. Elképzelhető egy emberiségre méretezett meseterápia?
Jó lenne - de ez nagyon illuzórikus…
Mondhatjuk ezt, ha unokáink vannak?
Nekem három is. De, attól tartok, hogy az emberiség elvesztette az utolsó esélyt arra, hogy egy közös mesébe belépve változtassa meg a jövőjét. Legfeljebb egy másfajta gondolkodással.
Daganatot jelezheted a tested, ha ezt tapasztalod rajta
Ezért is került legújabban a természettudomány a látókörödbe?
Az életem első felében a világot a szépirodalomból értettem meg. Pedig a természettudósok sem mondanak mást, mint a szépírók - csak teljesen más nyelven mondják. Nekem ez most nagyon izgalmas.
Előadásaid egyik fő témája a rend. Ezt a fogalmat másképp értelmezi a tudomány és másképp a népmesék. Utóbbiban a jóság és az igazságosság a rendező elv. Mindannyian a legkisebb fiúnak, vagy, az intrikáló mostoha ellenében, Hamupipőkének drukkolunk.
A népmesében az univerzális értékrend érvényesül, mikor igazságot szolgáltat. De nem tudjuk a világot igazságosabbá tenni annál, mint amilyen. Evvel is szembe kell néznünk a terápia folyamán: minden szereplő te vagy, a mostoha, a sárkány, az ördög az én-részeidként jelennek meg a belsővé tett történetben.
A kérdés, hogy neked mit mond a mese? Ki vezet téged? A sárkányod vagy a hősöd?
Ha mostohán bánok magammal - én magam hozom létre az elakadásomat? De hogyan tovább, ha ezt felismertem?
Egyrészt nem úgy van, hogy rögtön felismerjük magunkban a mostohát. Másrészt a mese kész cselekvési forgatókönyvvel szolgál: lépésről lépésre követni kell azt a szereplőt, aki az elakadásai során sikeresen veszi a kanyarokat. Más stratégiát kell választanunk az eddigiekhez képest, ezért van, hogy egy terápia akár három évig is eltarthat.
Karafiáth Orsolya: Otthonos érzés
Képesek az emberek az addig megszokotthoz képest új stratégiát választani?
Igen, több évtizedes terápiás tapasztalat azt mutatja.
Ahogy a mesében, az életben is nehezen érnénk célba segítők nélkül. Említettél egy-kettőt a magad életéből is, többek közt a mesterednek tartott Balassa Pétert, aki az egyetemi éveid alatt felfigyelt a mesék iránti fogékonyságodra. De egy réges-régi Literának írt netnaplódban felbukkan András is, a párod, három gyermeketek apja, aki mindig „ott terem”, ha elszólítanak a társadalmi, közéleti, alkotói kötelezettségeid a családi tűzhelytől. Ő ennek a mesebeli rendnek az egyik alappillére.
Ez nálunk a családban oda-vissza működik: mindenki támogatja a másikat, hogy mindenki a leghatékonyabban élhesse az életét, csinálhassa, amihez van tehetsége, hogy elégedettek legyünk külön-külön - és együtt is.
Smink és haj: Marencsák Zsófia
