előfizetésem
Hírlevél
Otthagyta a marketinges állását, birkapásztor lett az Alpokban
Hogyan változtatta meg egy fiatal kanadai író életét a marketing világából a francia Alpok magányába való menekülés, és milyen leckéket tanulhatunk tőle a szabadságról, kitartásról és a természethez való visszatérésről? Sophie Deraspe filmadaptációja a modern kapitalizmus kritikája és Mathyas Lefebure saját történetét kelti életre, bemutatva a pásztorélet hiteles, lélekemelő oldalát.
Mathyas (Félix-Antoine Duval) irodalmi és filozófiai tanulmányait követően egy marketingügynökségnél dolgozik Montréalban, ahol a lélektelen munka miatt a teljes kiégés szélére sodródik. Egy provence-i nyaralást követően úgy dönt, hogy nem tér vissza a tengerentúlra, hanem a francia Alpokban pásztornak szegődik és a hegyek magányában végre megírja első regényét.
Először a visszautat vágja el néhány, a távozás motivációit sarkosan kifejtő búcsúlevél formájában, melyet volt főnökeinek címez, majd elkezd munkát keresni, ami nem olyan könnyű, mint gondolta: a birkatenyésztők válságban vannak, a bevételek alacsonyak, kevés embert tudnak alkalmazni és nem bíznák állataikat gyakorlat nélküli munkásra. De a szükség nagy úr, nem állnak sorba a fiatal jelentkezők az istállók előtt, így Mathyas végül talál magának helyet, de ez legfeljebb arra elég, hogy idealisztikus elképzelései a bukolikus pásztorélet szépségéről romba dőljenek.
Mikor munkavállalási engedélyért folyamodik, a kormányhivatalban megismerkedik Elise-zel (Solène Rigot), aki bizonyos szempontból a sorstársa: szociológusként terelgeti az ügyfeleket a formanyomtatványok bonyolult labirintusában. Bár Mathyas engedélyt nem kap, feketén kezdi meg a munkát, melyre igazi filozófusként elsősorban a pásztoréletről szóló antikvár könyvek, egy kalap és egy bicska beszerzésével készül fel.
Rajtakapva: Austin Butler egy macskával a hóna alatt küzdd meg a New York-i alvilággal
Új munkahelyén a lakrésze egy használaton kívüli istállószeglet, ahol a csapból ihatatlan, rozsdás víz folyik, enni csak olyan ételeket kap, melyek a birka eladhatatlan részeiből készülnek, például pacalt vagy tüdőragut. A többi pásztorban sem él az állattartás iránti elhivatottság: a társadalom szélére sodródott, tanulatlan emberekkel van körülvéve, akik kegyetlenül bánnak a rájuk bízott állatokkal és legszebb napjuk a fizetésnap, mikor a falu szélén, lakókocsikban dolgozó prostituáltakhoz látogatnak.
Meglepő módon mindez nem készteti Mathyast azonnali távozásra, fejben tovább szövi romantikus álmait, melyeket képekkel illusztrált levelekben Elise-nek írogat meg, akire olyan nagy hatással vannak ezek a gondolatok, hogy ő is megmondja a véleményét a főnökének és felmond, hogy Mathyashoz csatlakozzon. Mire megérkezik, a tanyán a helyzet tragédiába fordul, az alkoholista, reményveszett tulajdonos autóval a birkák közé hajt, hogy a veszteségek miatt tomboló dühét csillapítsa – ez az a pont, mikor Mathyas nem vállal tovább közösséget a farmon folyó állatkínzással és még a gazda kutyáját is magával viszi, mikor Elise-zel kézenfogva távoznak.
Közösen találnak új munkát, mely 800 birka legelőre terelésével kezdődik: útjukat hivatásos pásztorok kísérik és mire megérkeznek, megtanulják, mi a feladatuk és hogyan bánjanak az állatokkal. Miközben berendezkednek a komfort nélküli kőházban a helyen, meg kell küzdeniük a pásztorélet mentális és fizikai kihívásaival: a hosszú gyaloglásokkal, az állatokra leselkedő veszélyek elhárításával, a beteg vagy gyenge juhok kiszűrésével, a haldokló kisbárányok elengedésével és azzal, hogy ezekben a helyzetekben élet és halál kérdéséről kell dönteniük, sok esetben tevőlegesen.
A helyi gazdák eleinte kétkedve fogadják a „városi fiút, aki pásztort játszik”, ám Mathyas kitartása és elhivatottsága fokozatosan meghozza gyümölcsét. A Pásztorok meditatív hangvételű, természetszeretetre és a vidék fontosságára fókuszáló alkotás, amely egyben a modern kapitalizmus kritikájaként is értelmezhető. A film a szabadság és kitartás értékeit emeli ki, arra ösztönözve a nézőt, hogy kiszakadjon a 21. század felgyorsult mindennapjaiból.
Drágakövek: a női összetartás és a fizikai korlátokat is felülíró kreativitás meséje
Saját élményekből született dráma
A film írója, Mathyas Lefebure ismert kanadai író, aki Québecből származik. A film debütáló, önéletrajzi regényéből, a D'où viens-tu, berger? (Hová mész, pásztor? – egy régi francia pásztorének első sora) készült, mely saját életútját dolgozza fel, bemutatva, hogyan hagyta el a marketing és közönségkapcsolatok világát, hogy Provence idilli tájain pásztorkodjon – egy valódi, lélekemelő átalakulás következményeként. Az író 2004-ben Franciaországba költözött, hogy a művészetére, regény- és forgatókönyvírásra építse fel új karrierjét.
Az első nyár élményeit feldolgozó regény nagy sikert aratott mind a nézők, mind a kritikusok között, ennek ellenére Lefebure még 10 nyáron át őrzött birkákat az Alpokban írói munkája mellett. Más művei, például a Le Grand livre des fous is hozzájárultak ahhoz, hogy Lefebure a kortárs kanadai irodalom egyik figyelemre méltó alakjává váljon (bár a mai napig Franciaországban él). A regényből készült filmadaptáció Sophie Deraspe rendezésében készült el és a 2024-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, ahol elnyerte a legjobb kanadai film díját.
A közel kétórás játékidő alatt Félix-Antoine Duval formálja meg Mathyast, a huszonéves főhőst, és sallangmentes, őszinte alakításával sokat tesz hozzá a film hitelességéhez. Az alkotók mellett pedig még meg kell említenünk azt a 2000 birkát, akivel dolgoztak a film forgatása során – nekik is sok önfeledt, valóságízű pillanatot köszönhetünk és ebben sokat segítettek a főszereplőknek is, hiszen ők nem a rendezői instrukciók, hanem saját ösztöneik alapján dolgoztak.
A filmet a művészmozik mellett online is megnézheted a Cinego.hu kínálatában.
