előfizetésem
Hírlevél
Romy Schneider életét olyan tragédia árnyékolta be, amit egy csillogó karrier sem feledtet
A német-osztrák császárné. A francia mozi dívája. Megtört anya, elhagyott, elárult nő. Romy Schneider életét nem csupán a filmvászon tette legendává, hanem az a mély, emberi dráma is, amely végigkísérte. Ő volt az, aki a fényt választotta – miközben mindig árnyék követte.
Amikor először láttam a Medence című filmet, meglepett, hogy Romy Schneider képes feszültséget a szemével játszani. A szépség, amitől fázni kezd az ember, a szemébe nézve látod, mennyire fáj neki az élet. És nemcsak játszotta. „Idős hölgy szeretnék lenni egy nap, valahol itt, Franciaroszágban, a saját termésű gyümölcseimmel, a lányommal, a fiammal szeretnék ..élni.” Romy Schneider szavai szíven ütnek minket, különösen, hogy ez volt élete utolsó interjúja, amit adott.
Jane Birkin, akivel a Medence című filmben játszottak együtt, így emlékezett rá: „Több volt, mint szépség. Annyira eredeti és egyedi volt, hogy nem találni hozzá foghatót.” De Romy Schneider életének utolsó évében már alig tudott élni önmagával. Elmúlt negyven és annyi veszteség érte, hogy súlyos depresszióval küzdött. Utolsó filmjének forgatása előtt kétszer is miatta csúszott a forgatás: előbb egy sziklánál tört el a lába - fotózás közben elesett - majd vesedaganat miatt műtötték meg.
Már-már úgy tűnt, Hanna Schygulla váltja le őt, hiszen a filmiparban sok pénz úszik el, ha a főszereplőre várnak hónapokat. De végül Romy talpraállt, legalábbis fizikailag, és elkészült a film. Első férje, Harry Meyen öngyilkossága elindított egy lavinát, amelyet sem ő, sem a környezete nem tudott feltartóztatni. Éppen válófélben volt második férjével, Daniel Biasinivel, amikor sorra következtek a tragédiák, melyek egyetlen emberi léleknek elviselhetetlenek.
Mindössze tíz hónappal 14 éves fia, David halála után, és hat héttel az utolsó interjúját követően, 1982. május 29-én holtan találta akkori szerelme, Laurent Pétin, párizsi otthonukban, a Rue Barbet de Jouy-n, amit kölcsönbe kaptak - épp sikerült megvásárolniuk maguknak egy gyönyörű vidéki házat, ahová szerettek volna elköltözni. 43 éves volt. Élete utolsó napján még hosszasan telefonált ügynökével, egy fotóssal is egyeztetett. Elkezdték egy új interjú szervezését - de a levelet, amelyben lemondta volna, már nem tudta befejezni. Holtan találta meg reggel a kanapéra rogyva akkori párja. Barbiturátok? Soha nem derült ki egyértelműen.
Hatvany Lili bárónő, aki már akkor influenszer volt, amikor nemhogy TikTok, de még TV sem volt a világon
Császárnéból francia díva
Franciaország ünnepelt színésznője volt, két César-díjat is elnyert, mindössze öt év alatt –úgy, hogy közben tragédiák sora árnyékolta be életét. Utolsó filmjét, a La passante du Sans-Souci-t, – amely Joseph Kessel regényéből készült – ő maga javasolta a producernek. Michel Piccolival játszottak együtt. A történet – amelyben egy nő segít menekülni a nácik elől egy 14 éves kisfiúnak – különösen közel állt hozzá. Romy mélyen érzékeny volt a történelmi sebekre.
Ausztriában született, 1938-ban – abban az évben, amikor a hitleri Németországhoz csatolták hazáját. Nem szerette, ha németnek nevezték: mindig osztráknak vallotta magát. Ennek ellenére a legtöbb cikk és portré mégis „a legismertebb német színésznőként” hivatkozott rá. Apja, Wolf Albach-Retty színész, anyja pedig Magda Schneider filmsztár volt. Romy később azt állította, hogy anyja és Hitler viszonyt folytattak. Ezt még egy 1976-ban adott interjújában mondta, amit később nem engedett megjelenni. Eszerint anyja Obersalzbergben látogatta meg a náci diktátort.
Kevesen lépnek úgy be a filmtörténelembe, hogy szinte azonnal ikonná válnak. Romy Schneider ilyen volt.
1955-ben, mindössze 17 évesen játszotta el Erzsébet királynét a Sissi című osztrák kosztümös filmben – és Európa új kedvence lett. A film és két folytatása nem csupán elképesztő sikert aratott, hanem egy örök szerepet is rásütött: a „császárné” bélyegét. Anyjával való kapcsolata sosem volt felhőtlen. Magda Schneider, Németország ünnepelt színésznője, a háború után karrierje hanyatlásának idején a lányát használta, hogy újra reflektorfénybe kerüljön.
Ám mindenki Romyval akart dolgozni – Magdával csak akkor, ha lánya is szerepelt mellette. A Sissi-trilógia mellett még nyolc filmben játszottak együtt.
„Nem vagyok angyal, és nem teszek úgy, mintha az lennék” - Maria Callast imádta a közönség, de családja felégette az életét
Szerelem és lázadás: Alain Delon nyomában
1958-ban találkozott Alain Delonnal, kapcsolatuk a francia filmművészet egyik legemblematikusabb szerelmi története lett. Romy otthagyta Németországot, anyját, menedzserét, sőt, a német filmipart is. Franciaországban akart új életet kezdeni. Ez nemcsak szerelmi döntés volt, hanem művészi lázadás is. „Húszéves voltam, és életemben először olyan szerelmes, hogy Párizs nekem Delon volt. Minden hidat felégettem magam mögött. Meg kellett szabadulnom anyám és nevelőapám befolyásától, hogy végre megtudjam, ki is vagyok valójában, és mi az, amit akarok.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
De nyugalmat nem találtam, mert két világ közt hánykolódtam. Az egyik a múlt, amit otthagytam, a polgári felfogás és a gondoskodás, a másik a jövő, a párizsi nagyvilági, intellektuális közegben mozgó élet.” Németország nem bocsátotta meg neki ezt a szökést, Franciaország viszont imádta. Fiatalok voltak, tehetségesek, ragyogtak - Visconti rendezésében színpadon is együtt dolgoztak. Vittorio De Sica és Federico Fellini forgatta le a Boccaccio '70 című szkeccsfilmet, a Doktor Antonio megkísértése című epizódban szerepelt Romy Schneider.
A kapcsolat a Delonnal azonban nem bírta az idő próbáját. 1963 nyarán Romy Schneider és Alain Delon személyes és szakmai életük jelentős válaszútjához érkeztek. Alain Delon, aki ekkorra már az európai filmművészet emelkedő csillaga volt, májusban kezdte meg a Fekete tulipán forgatását, amely növekvő nemzetközi népszerűségét is tükrözte. A forgatás megkezdése előtt Delon és Schneider Monacóban éltek, ami fényűző életmódjukat szimbolizálta.
Innen Alain Madridba indult a forgatás helyszínére. Útközben, Cannes-ban felvette Nathalie Barthelemy fotómodellt, aki elkísérte őt a forgatásra. Alain azonban ragaszkodott hozzá, hogy Nathalie jelenléte titokban maradjon. A forgatás alatt paparazzók bejutottak a díszletbe és néhány nappal később megjelent egy újságcikk, benne egy fotóval, amelyen Nathalie Alain ölében ül. Romy naplójában ezt írta: „Amikor Alain-nal telefonáltunk – és szinte minden nap beszéltünk – mindent nevetve elintézett. Egyik este épp a madridi vonalat vártam, amikor ő hirtelen személyesen lépett be a szobába. Nagyon értett az ilyen meglepetésekhez. És olyan volt, mint mindig – úgy viselkedett, mint mindig.”
1964-ben Delon egy levélben szakított vele, miközben Romy éppen Amerikában volt. „Az első napokban Hollywoodban még úgy telefonáltunk egymással, mint korábban. Semmi sem utalt arra, hogy bármi megváltozott volna. Aztán megérkezett közös barátunk és ügynökünk, Georges Beaume. Egy reggel, mielőtt a forgatás elkezdődött volna, hallottam, hogy Georges a hálószobámban éppen telefonál Alain-nal Párizsba. Már a kagylón volt a kezem, vártam, hogy Georges átnyújtsa nekem a vonalat. De hirtelen letette. Megszakadt a kapcsolat Párizzsal.
Dühös lettem, berohantam a nappaliba: – Georges, miért nem adtad át a telefont? Ő nem szólt semmit.– Nem akart velem beszélni? – kérdeztem. Georges nem válaszolt, csak megrázta a fejét. (…)Aztán megszólalt: – Van itt egy levél számodra, Romy. Alain tette bele a papírjaim közé indulás előtt. Én magam sem tudtam róla, csak most szólt róla nekem. Elolvastam a levelet, és egyszerűen nem értettem. Soha nem válaszoltam rá.”
Törések és újrakezdések
Romy ezután egy német rendező, Harry Meyen felesége lett. Fiuk, David, 1966-ban született. „Csak feleség és anya akartam lenni” – nyilatkozta ebben az időszakban. De Delon ismét felbukkant. Egy hívás. Egy filmajánlat. Romy gondolkodás nélkül otthagyta családját, hogy Párizsban ismét együtt dolgozzon vele A medence című filmben. Már a repülőtéren, ahol Delon fogadta, – egy riporter kamerája is rögzítette a pillanatot – jól látható volt a kettejük között vibráló kémia.
Jane Birkin így emlékezett rájuk: „Mint két szerető. Tapintható volt a szikra közöttük.” A film új fejezetet nyitott Romy karrierjében: francia filmsztár lett belőle. Kivirágzott, akár egy nyíló rózsa. Egymás után dolgozott ikonikus rendezőkkel. Visconti rendezte a Ludwig című filmben, amelyben az idős Sissit alakította. Játszott Claude Chabrol A piszkoskezű ártatlanok című filmjében, forgatott Andrzej Żuławskival, Costa Gavrasszal és Dino Risivel is. 1981-ben tért vissza Berlinbe dolgozni – fia halála után három hónappal. Hotelszobáját David fotói és gyertyák töltötték meg.
Egyetlen mosolyát a második házasságából született kislánya, Sarah tudta előcsalni. A film történetében egy nő menekül a náci Németországból, és egy 14 éves fiúra vigyáz – akárcsak ő, saját fiára. Romy kérte, hogy a filmet ajánlják Davidnek és annak apjának: „Eltemettem az apát, eltemettem a fiát. Soha nem hagytam el egyiket sem.”- írta naplójában.
Nemet mondott Hitlernek Marlene Dietrich, aki nemcsak a filmvásznon volt femme fatale
A végső árnyék – elveszíti fiát
Romy Schneider életét nemcsak a karrierje, hanem tragédiák sorozata is alakította. Két házasság, két gyerek, de egyik kapcsolat sem hozott valódi boldogságot. A legnagyobb törést fia, David halála okozta. A világ összetört, darabjaira hullott. Talán igazából ő már ekkor elment innen erről a világról, belehalt a fájdalomba. A 14 éves fiú 1981-ben egy balesetben halt meg, amikor átmászott egy kerítésen, és egy vasrúd átszúrta a testét. Felfoghatatlan, mire vetemedtek ekkor a paparazzik: besurranva a kórházba lefotózták a halott kisfiút, majd egy német lap, a Bild címlapon közölte a képet, miután minden francia újság visszautasította.
Éjjel-nappal üldözték Romy-t, egyik hotelből a másikba menekült. A barátok szerint onnantól kezdve nem akart igazán élni. Hivatalosan szívelégtelenségben halt meg – de sokan máig úgy tartják, a szíve valójában akkor tört össze, amikor a fiát elveszítette. Alkoholhoz és nyugtatókhoz nyúlt. Új párja, Laurent Pétin, filmes asszisztens próbálta elrejteni előle a pirulákat, sikertelenül. Komoly terápiára lett volna szüksége a gyász feldolgozásához, hogy az életet válassza az önpusztítás helyett.
Nem bírta elviselni ezt a lelki terhet, a gyermekvesztés sebe nem múlik el, csak körbenövi az élet.
Romy nem kért, és nem is kapott segítséget terapeutától, legalábbis erről nincs tudomásunk. A szintén Párizsban élő Marlene Dietrich könyvekbe rejtve csempészett stimulánsokat neki, így napközben amfetamint, éjjel pedig altatót szedett. Végrendeletét halála előtt 19 nappal írta alá Zürichben. Mindent Laurent Pétinre és lányára, Sarah-ra hagyott. 25 év alatt 58 filmet forgatott. Mégsem maradt utána sem lakás, sem autó, sem vagyon. Csak egy név – és egy legenda. Romy Schneider egyszerű kő alatt nyugszik Párizsban, Montmartre egyik csendes temetőjében – fia, David mellett.
