előfizetésem
Hírlevél
A világ legfurcsább fitnesztrendjei között előkelő helyen van a zsírtörő ketrec és kecskejóga is
Mindannyian szeretnénk hinni abban, hogy az általunk választott mozgásforma hatékony. De pontosan ugyanígy voltak ezzel azok az előttünk sportoló nők is, akik zsírtörő ketreceket görgettek végig a testükön a siker érdekében.
Állok a reformeren, egyik sarkam alatt labda, karjaim pántokba fűzve, egy pilates-karikát szorongatok, és próbálok úgy guggolni, hogy figyeljek a törzsizmaimra. Közben szól a „Girls just wanna have fun” techno feldolgozása, úgyhogy nem egészen értem, mit mond az oktató. Eddigre már majdnem húsz éve űzöm ezt a sportot, úgyhogy pökhendi vagyok, és úgy érzem, magabiztosan kipróbálhatok bármit. Mégis, az óra harmincadik percére kifejezetten féltem magamat az orrtöréstől.
Végül egy darabban hagyom el a helyszínt, de ahogy utána nézek a pilates-helyzetnek, rengeteg a panasz különböző stúdiókban elszenvedett reformer-balesetekre. Így elszontyolodva visszaballagok azokra az órákra, ahol nincs zene, nem kell lángra lobbantott karikán átugrani, csak fájdalmasan lassan végzünk egyáltalán nem fotogén mozdulatokat, és senki nem kínál meg proseccóval.
A pilates metamorfózisa kifejezetten nem a külsőségekről szóló mozgásformából TikTok-kompatibilis pasztellrózsaszínbe – számomra a furcsa fitnesztrendek legjobb példája. De maga a jelenség nem új. A női test láthatósága – különösen sportolás közben – sokáig szigorúan szabályozott volt; gondoljunk csak a kényelmetlen és balesetveszélyes női lovagló nyeregre, vagy a hatalmas, vízben összegabalyodó bonyolult női fürdőöltözékekre. Azonban a huszadik század elején mindez megfordult, és hirtelen nagyon is fontos lett, hogy nézünk ki mozgás közben. Így az elmúlt száz év, ma már különösnek ható trendjeinek közös jellemzői, hogy mindig fontos sarokpont volt, hogy festenek közben a nők, illetve mindegyikben nagyon hittek a követőik.
Férfigyilkos gallér, rákot okozó zöld szín - Divattrendek, amik ezrek életét követelték
Szabadon és meztelenül: a fűzővel együtt mindent eldobunk
A múlt század női emancipációs mozgalmai fontos célul tűzték ki, hogy a nők vegyék le végre a testüket megnyomorító kínzóeszközt, a fűzőt, de voltak, akik nem álltak meg a kényelmetlen ruhadarab kihajításánál, hanem torna közben minden ruha darabjuktól megszabadultak. Az amerikai származású Bess Mensendieck az új, nőket célzó testkultúra egyik úttörője, rendszerének sajátossága pedig a „vizuális pedagógia” volt. A tanítványok tükör előtt, gyakran minimális vagy semmilyen ruházatban figyelték testük vonalait, az izmok működését, a váll, a medence és a gerinc helyzetét.
A modern leggings még a kanyarban sem volt, és a meztelen testeken könnyebb volt korrigálni a mozdulatokat. Nem beszélve arról, hogy a századforduló nagyvárosi polgárai hittek a ruhátlan testet és annak összes járatát körül lengő friss levegő gyógyerejében is.
Rezgő öv és karcsúsító szalon: megmozdulnunk sem kell edzés közben
Míg Mensendieck célja az volt, hogy a mindennapi mozgásokat – állás, ülés, járás, emelés – anatómiai alapon „újratanítsa”, hogy a testtartás funkcionálisabb, egészségesebb és harmonikusabb legyen, az 1930-as években egy passzívabb edzésforma is egyre népszerűbb lett. A rezgő öves masina a derék vagy a csípő köré tekert szíjjal ígérte az érdeklődőknek, hogy egyszerű rázkódással „lerázza” róluk a zsírt.
Így az úgynevezett karcsúsító szalonokban a fogyni vágyó nők türelmesen álltak sorba a különböző gépekhez, hogy a derékrázó övek, fenéktömörítő hengerek és combmasszírozó görgők anélkül formálják a testüket, hogy akár egyetlen izzadságcsepp is legördülne a homlokukról. Ahelyett, hogy valódi mozgásra bátorították volna a nőket, a karcsúsító szalonok egyrészt kifejezetten a kényelmes alakformálásra építettek, másrészt egy-egy kezelés egyenesen fájdalmas is lehetett. Képzeljük el, ahogy az egyik legbizarrabb eszköz, a rugós, ketrecszerű “zsírtörő” henger végig gurul a hasunkon, a csípőnkön és a combunkon, miközben mozdulatlanul kell tűrnünk az „edzést”!
Mások szennyese: Az ír Magdolna-mosodák hátborzongató története
Kondi pinkben: a női edzőtermek hajnala
A feminizmus következő hulláma a sportra is hatással volt. Az 1970-es évektől nők is futhattak maratont, és a női testeket a mai napig felszabadító – ráadásul ingyenes – kocogás tömegek előtt nyílt meg. Megjelentek a mai csoportos órák előfutárai is, ahol sokszor kifejezetten megalázó, „ÉG–A–ZSÍR” jellegű nyelvezetet használtak az edzők, hiszen nagyon messze jártunk még attól, hogy egyáltalán szóba került volna:
nem feltétlenül kell gyűlölnünk a saját testünket.
Később aztán a kifejezetten nőknek szánt termekben sokszor bármiféle edzői iránymutatás vagy bemelegítés nélkül, lassan keringtek a lányok és asszonyok különféle gépek között, esetleg step aerobikkal nyírták a térdüket, hogy aztán egy jól megérdemelt, cukros turmixszal zárják az „edzést”. Mindez azonban még abban az ősállapotban zajlott, amikor senki sem gondolta azt, hogy egy fáradt, izzadt, vöröslő fejű cicanadrágos nő megfelelő fotótéma lehet. Az okostelefonok viszont többek között azt is megváltoztatták, hogyan gondolunk az edzéseinkre.
Edzés kecskékkel, vagy tűsarkúban: a 2010-es években már minden lehetséges
A 2010-es évek közepére a legkülönbözőbb jóga edzéseket lehetett világszerte igénybe venni, azonban az amerikai Arizonában két lelkes kecskebarát jógi tudott még egyet csavarni az élményen. Óráikon a jógázók között szabadon sétáló vagy rájuk felugró kecskék szolgáltatják a wow-faktort, ahol gyakorlatokat gyakran módosítják úgy, hogy a kecskék könnyebben tudjanak az elsősorban női résztvevők hátára telepedni, vagy melléjük kucorodni.
Ha nem is a testedzés leghatékonyabb módja, a kecskejóga legalább ártalmatlan, ami kevésbé mondható el az ortopéd orvosokat és gyógytornászokat szomorító, tűsarkúban végzett edzésekről. Az edzők a női önbizalom, és a szexi tartás erősítésével érvelnek, de ez egyáltalán nem győzi meg a kétségbeesett orvosokat. Ha pedig bárki úgy érezné, hogy mindez a túlszexualizált 2010-es évek problémája volt, gondoljunk vissza a Nicki Minaj stiletto kihívásra, ahol többen úgy érezték, hogy
tűsarkúban, egy tápszeres dobozon egyensúlyozva kell megszoptatniuk a babájukat a különböző közösségi média felületeiken.
Kik voltak az amerikai „dollárhercegnők”, akik visszahozták a pénzt Európába?
Az ember szívesen hiszi a saját korát felvilágosultnak, hiszen mindannyian szeretünk abban a tudatban ringatózni, hogy ha az eleink nem is, mi végre rájöttünk arra, mitől lesz a testünk erős és egészséges. Ugyanakkor még soha nem bombázták a nőket annyi – sokszor egymásnak teljesen ellentmondó – információval, mint minket. A szupergyors eredményeket ígérő hirdetések pedig sokszor ugyanúgy tökéletes testet ígérnek minimális erőfeszítéssel, mint annak idején a fenéktömörítő hengerek.
Arról nem is beszélve, hogy a hibátlanra vasalt videók nézegetése után az embernek könnyen lesz olyan érzése, hogy egy rendes nőnek sport közben sem kellene összekócolódnia, megizzadnia, vagy túlzottan megerőltetnie magát. Ha pedig a jógával egybekötött borkóstolókat és a talpig rózsaszínben végzett pilatest nézzük, ez egy darabig így is fog maradni. Vajon milyen mai trend lesz tíz, húsz, harminc év múlva nagyon furcsa?
