Tényleg fejlődsz, vagy csak menekülsz önmagad elől?

A közösségi médiában egymást érik azok a trendek, amelyek azt ígérik, hogy egy új rutin, egy új cél vagy egy teljes életmódváltás segítségével végre a „legjobb önmagunkká” válhatunk. De vajon valódi fejlődésről van szó, vagy csak menekülünk attól, akik most vagyunk? Pszichológus segítségével jártunk utána.

Az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak azok a közösségi médiás trendek, amelyek az „új én”, a „glow up” (külső és belső megújulás) vagy a „becoming your highest self” (a legjobb önmagaddá válás) gondolatára épülnek. Sokan érzik úgy, hogy időről időre teljesen új emberré kell válniuk: új szokásokat kialakítani, új célokat kitűzni, vagy akár maguk mögött hagyni a korábbi önmagukat. Bár a változás iránti vágy természetes része az emberi fejlődésnek, fontos különbséget tenni az egészséges önfejlődés és az állandó önújratervezés között.

Vajon valóban fejlődni szeretnénk, vagy inkább menekülünk attól, akik jelenleg vagyunk? „Sokan másképp gondolják, de valójában az identitásunk nem egy kész személyiségjegy, hanem egy folyamatosan formálódó folyamat” – ismerteti Tóth Laura pszichológus.

Miért akarjuk időről időre újradefiniálni önmagunkat?

Sokak számára ijesztő lehet, amikor úgy érzik, már nem ugyanazok, mint néhány évvel korábban. A pszichológia szerint azonban ez nem probléma, hanem a fejlődés természetes velejárója. „Teljesen természetes, hogy bizonyos életszakaszokban – például egy párkapcsolat új szintre lépésekor, családalapításkor, külföldre költözéskor vagy egy kapunyitási krízis során – újra felmerül bennünk a kérdés: Ki vagyok én most?” – magyarázza a pszichológus.

Az identitás ugyanis nem statikus. A fejlődéslélektan és az identitáskutatások szerint egész felnőttkorunkban alakul, különösen akkor, amikor jelentős élethelyzeti változásokkal találkozunk.

Elmondjuk, miért nem baj, ha nem vagy tökéletesen összhangban magaddal

Az önazonosság nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazok vagyunk

Sokan az állandóságot tekintik az önazonosság bizonyítékának, pedig valójában éppen az alkalmazkodás képessége segíti a lelki egyensúlyt. „Az elmúlt évek kutatásai arra is rámutattak, hogy az önazonosság érzése szorosan összefügg a pszichológiai jólléttel és a rezilienciával, vagyis azzal a képességünkkel, hogy alkalmazkodni tudjunk a változásokhoz anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat” – mondja Tóth Laura. A fejlődés tehát nem azt jelenti, hogy levetkőzzük a régi énünket, hanem azt, hogy az új tapasztalatokat képesek vagyunk beépíteni a személyiségünkbe.

A közösségi médiában gyakran találkozunk olyan tartalmakkal, amelyek azt sugallják, hogy mindig lehetünk még produktívabbak, sikeresebbek vagy „jobb verziói” önmagunknak. Ez elsőre inspirálónak tűnhet, hosszú távon azonban könnyen nyomást helyezhet ránk. „Vegyes érzéseim vannak az utóbbi évek új év, új én, glow up vagy becoming your highest self trendjeivel kapcsolatban. Egyrészt örülök annak, hogy egyre többen szeretnének tudatosabban élni és fejlődni. Másrészt pszichológusként azt is látom, hogy ezek a tartalmak sokszor azt az üzenetet közvetítik: aki most vagy, az nem elég jó” – mondja a szakértő.

Ez az üzenet könnyen vezethet perfekcionizmushoz és ahhoz az érzéshez, hogy mindig van még egy könyv, egy új rutin vagy egy következő cél, amit el kell érnünk ahhoz, hogy végre „elég jók” legyünk.

Az identitás nem egy projekt

A folyamatos önoptimalizálás könnyen azt az illúziót keltheti, hogy egyszer majd elkészülünk önmagunkkal. „Pedig az emberi személyiség és identitás nem egy projekt, amit egyszer befejezünk – ennél sokkal fluidabb” – hangsúlyozza a pszichológus. Ez azt jelenti, hogy nem létezik egy végleges, tökéletes verziónk. Ahogy változnak az életkörülményeink, úgy alakulunk mi is – és ez teljesen természetes. Persze nem minden változás ugyanabból a belső motivációból születik.

Sokszor kívülről ugyanúgy néz ki az önfejlesztés, belül azonban egészen más mozgatja. „A terápiás munka során gyakran segítek a klienseimnek elkülöníteni a valódi fejlődési vágyat attól, amikor valaki inkább menekül a jelenlegi önmaga elől” – mondja a hozzáértő. Ilyenkor több fontos kérdés is felmerül. Vajon saját értékei felé halad az illető, vagy inkább külső elvárásoknak próbál megfelelni? A valódi énjét szeretné kibontakoztatni, vagy egy idealizált, sokszor elérhetetlen verzióját kergeti? A belső kíváncsiság vezérli, vagy inkább attól fél, hogy nem elég jó?

Az értékeink mutatják az irányt

A valódi önfejlődés nem arról szól, hogy valaki teljesen más emberré válik, hanem arról, hogy egyre inkább összhangba kerül azzal, ami számára valóban fontos. „Az ACT, vagyis az elfogadás és elköteleződés terápia szemlélete szerint az értékek olyan iránytűként működnek, amelyek nem azt mondják meg, hogy milyen emberré kell válnunk, hanem azt, hogy milyen irányba szeretnénk élni az életünket” – magyarázza Tóth Laura. Ha a döntéseinket ezek az értékek vezérlik, sokkal kisebb az esélye annak, hogy mások elvárásai vagy az aktuális trendek határozzák meg, kik szeretnénk lenni.