előfizetésem
Hírlevél
Férje halála után a sport jelentette a kiutat, ma ezreket motivál a mozgásban Facebook-oldalán
Subicz Erika számára a férje halála után a sport jelentette a kiutat a mindennapokból. A Sport, mint megoldás nevű oldalán több mint tízezer embert motivál minden egyes nap, és a saját példáján keresztül mutatja meg: van kiút a szénhidrátfüggőségből.
Hogyan ne essünk vissza, hogyan motiválhatjuk magunkat, és melyek a legnagyobb hibák, amelyeket elkövetünk az életmódváltás kezdetén? Ezekről beszélgettünk Subicz Erikával.
Azoknál, akik súlyproblémával küzdenek, gyakori, hogy úgy kezdik a történetüket, hogy már kiskorukban is husibbak voltak. Neked e tekintetben milyen volt a gyerekkorod?
Subicz Erika: Duci nem voltam, de súlyfeleslegem volt, aminek az oka leginkább az ételhez való viszonyom volt. Elég szegény családban nőttünk fel, ahol az étel a jómód jelképe volt. Ennek folytán sokáig túlvásároltam magam és telepakoltam a hűtőt, mert azt hoztam magammal, hogy ha tele van, akkor minden rendben van. Gyerekkoromban mindent megettem, amit elém raktak, és addig, amíg elém rakták. Felnőttkoromban is megmaradt, hogy az étel számomra jutalom volt, és evéssel nyugtattam magam.
Gyerekkorban a sport a testnevelésórák lévén megúszhatatlan. Te hogy élted meg ezt?
A sportolást és a labdajátékokat mindig szerettem. Alapvetően úszni szerettem volna, de az úszóedző nem vállalt, így röplabdáztam, de rossz viszonyom soha nem volt a sporttal.
A férjed elvesztése után kezdtél el úgy igazán sportolni. Te választottad a sportot, mint megoldást, vagy ő választott téged?
Felnőttként jártam úszni, és már akkor tudtam, hogy jól érzem magam tőle. A futás Covid alatt társult hozzá, amikor bezártak az uszodák. A férjem is ebben az időszakban volt beteg, és úgy éreztem,
muszáj töltődnöm és levezetnem a feszültséget, mert a két fiam mellett stabilnak kellett lennem.
A futást választottam, mert a járvány időszakában ez volt az egyetlen opció, és egyből megszerettem, ráadásul a jótékony hatásait is nagyon hamar elkezdtem érezni úgy a mentális egészségem, mint a testem szempontjából.
Nagyon sok erőt kaptam a futásból, és amikor 2021 decemberében meghalt a férjem, nem volt kérdés, hogy továbbra is a sportot válasszam arra, hogy erős maradjak, és ne roppanjak össze. Akkoriban csak egy célom volt, hogy az adott napot túléljem, és amikor ki tudtam menni futni vagy úszni, arra a napra erős lettem. Muszáj volt, hogy a gyerekeim egy stabil anyát kapjanak, amikor hazajönnek az iskolából, és ez segített abban, hogy túléljek: először napokat, aztán heteket és hónapokat.
Nem csak az akaraterő, a genetika vagy a diéta számít a fogyásnál, hanem ez az egyszerű dolog
Most mi motivál, hogy sportolj?
Az, hogy jól érzem magam tőle, és nagyon szeretem ezt az állapotot. Ha épp nem vagyok jól, tudom, hogy el kell menni futni vagy úszni, és más emberként jövök haza.
Szerinted mindenkire ilyen hatással van a sport, mint rád?
Az emberi testben 30–40 perc mozgás után különböző hormonok termelődése indul be, ami pozitívabb világlátást, jobb kedélyt eredményez. Ez mindenkinél beindul, csak az ember elfelejti kimondani, hogy hogyan érzi magát. Én coachként mindig azt kérem az ügyfeleimtől, hogy írják le, mit éreznek egy-egy séta, futás, úszás, bármilyen sport után. Egytől egyig mindenki, azt jegyzi le, hogy sokkal jobban van. Ha ezt leírjuk, és minél többször látjuk, szembesítjük magunkat azzal, hogy jobban vagyunk a mozgástól, ez rögzül az agyunkban, így legközelebb is ez fog kivinni bennünket a mélyebb pontokból.
Sok ember mégis utál sportolni, és csak a túlélésre játszik.
Valószínűleg azért, mert nincs motivációjuk vagy sok kudarcélményük volt. Sokan a csalódástól félnek, vagy nem hiszik el magukról, hogy képesek arra, hogy elmenjenek, és megcsinálják. Én ezeket mind mentális nehézségekre vezetem vissza, mert az embereknek csak kis hányada az, aki fizikai korlátozottság miatt nem tud mozogni, legyen az egy betegség vagy egy óriási súlyfelesleg. A problémák 90 százaléka mentális, és nem gondolunk bele, hogy plusz harminc, de még ötven kiló felesleg sem akadálya a mozgásnak. Ha elgördítjük a fejünkben lévő akadályt, egyszer csak arra ébredünk, hogy a futás jobb élmény lesz, mint egy szelet sütemény.
Sokan a ,,kattanásra” várnak, hogy majd ha az jön, sokkal könnyebb lesz tartani a diétát és mozogni. Érdemes várni erre?
Kattanások mindig vannak, és ezek nagyon jó lendületet adnak. Ugyanakkor nem érdemes várni egy ilyenre, mert lehet, hogy túl sokáig tart, amíg eljön. Negyven-ötvenévesen már tudatosnak kell lennünk, mert már nem működik, ami addig működött, ráadásul különböző testi problémák is felüthetik a fejüket. Szembesíteni kell saját magunkat az életminőségünkkel, ami ha nem 10/10-es, ideje megvizsgálni, hogy hol és mit lehetne javítani.
Az életmódváltás elején általában viszi az embert a lendület, de ez nem fog végig kitartani. Ezért szükséges egy jól működő rendszer, ami mindig megtart, amikor akkor is elmegy az ember az uszodába vagy a terembe, és akkor is tartja az étrendet, ha épp nem motivált. Nálam senki nem sablondiétát kap, mert más egy kisgyerekes anyuka és egy versenyszférában dolgozó nő élethelyzete, így nem elvárható, hogy ugyanazt a diétát és edzéstervet kövessék. Csak olyanba szabad belevágni, amit tartani tudunk.
Fel kell tennem a húszmilliós kérdést: mennyire számít a genetika?
A genetika ad egy skálát, hogy nagyjából meddig fogunk élni, de az, hogy az adott időből milyen életminőséget hozunk ki, rajtunk múlik. Ha valaki százötven kilósra hízik, és emiatt magas a vérnyomása és fekélyek borítják a lábát, az a rossz étkezés és a mozgásszegény életmód eredménye, nem a genetikáé.
Hol követik el az emberek a legnagyobb hibát, amikor elhatározzák, hogy életmódot váltanak?
Az első és legnagyobb hiba az elérhetetlen célok kitűzése. Az én programjaim direkt háromhónaposak, mert ez egy belátható intervallum, ezért nem úgy indulunk neki, hogy egy életen át így kell étkeznünk és mozognunk. Három hónap viszont elég ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények, és lehet továbbmenni a következő három hónapra. A cél viszont nem a harmadik hónap vége, hanem az adott nap, hogy meglegyen a mozgás, a három jó étkezés és a minőségi alvás. Három-négy nap után már jobban érezzük magunkat a bőrünkben, könnyebben kelünk és az emésztés is elkezd rendeződni.
Te magad nem félsz attól, hogy ,,visszaeső” leszel, és újra rákapsz a cukorra és a túlzott szénhidrátra?
Nem olyan könnyű visszaesni. Egy sütemény például nem számít visszaesésnek, és az sem, ha kihagyunk egy edzést, de a karácsony vagy a nyaralás sem ronthatja el. Akkor esünk vissza, ha elengedjük, és azt mondjuk, hogy már mindegy. Ha ezt mentálisan rendbe tesszük, hogy mi az igazi visszaesés, a süti után másnap ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ha jól érezzük magunkat edzés után, ha reggel lapos hassal ébredünk, annyira erős motivációt kapunk, hogy soha nem akarunk úgy élni, ahogyan az életmódváltás előtt.
Én saját magamnak három napban határoztam meg egy esetleges negatív hullámot, de a negyedik napra úgy vásárolok és tervezem meg az ételeket, hogy ne csúszhassak meg. Arra viszont jók ezek az időszakok, hogy lássuk, mennyivel jobb, ha odafigyelünk a sportra és az étkezésre.
Te magad elindultál az úton, és létrehoztad a Sport, mint megoldás oldalt a Facebookon. Mi volt vele a célod?
Először a saját oldalamra írtam, mi történik velem, hogyan változik a testem és vele én magam is. Sok ismerősömnek tetszett, és megosztották volna, de mivel ez a személyes oldalamon volt, létrehoztam egy profilt külön emiatt, ami osztható és követhető. Ekkortájt coach-hoz jártam elsősorban gyászfeldolgozás céllal, de ahogy haladtunk előre, és látta a sportos mivoltomat, ő javasolta, hogy mivel látja, mennyire motiválom az embereket a saját példámon keresztül, ezzel kellene foglalkoznom. Végül a Széchenyi Egyetemen elvégeztem a sportcoaching-képzést.
Kiderült, hogy a fogyásnál a genetikánk vagy az akaraterő számít jobban
Mit szoktál tanácsolni azoknak, akik most kezdenék el az életmódváltást?
Írják le, hogy a következő három hónapban mit szeretnének elérni úgy, hogy legyen köztük havi, heti és napi cél is, és úgy keljenek fel, hogy legalább egy dolgot tesznek aznap azért, hogy elérjék a céljukat. Minden döntéshelyzetben kérdezzük meg magunktól: ez támogat a célom elérésében? Ha tavasszal elhatározzuk, hogy nyár végére tíz kilótól megszabadulunk, ne a tíz kiló lebegjen a szemünk előtt, mert ez túl megfoghatatlan.
Az legyen a cél, hogy négy hónap alatt ez heti hatvan dekát jelent, ami korántsem tűnik olyan teljesíthetetlennek. Ha pedig este választani kell, hogy Netflix vagy alvás, mindig az alvást válasszuk, mert ennél jobb stresszoldó kevés van.
Az kiderült, hogy mit tanácsolnál annak, aki most kezdené az életmódváltást, de mit mondanál az életmódváltás előtti önmagadnak?
Azt, hogy „ne bántsd magad!”. Én nagyon sokáig bántottam magamat, mert akkor még nem tudtam azt, amit most tudok. Ma már pontosan értem, hogy mi miért történt, mit miért csináltam, és hogy miért éri meg sportolni. Most már értem, és nem bántom az egykori önmagamat.
