előfizetésem
Hírlevél
Megtanít lelassulni és jelen lenni: a lakóautózásba csak beleszeretni lehet
A lakóautózás sokak számára a szabadság szimbóluma, de ennél jóval többet is adhat: megtanít lelassulni, alkalmazkodni a természet ritmusához, és máshogy utazni, egyszersmind jelen lenni. Hogyan lett egy norvégiai kalandból saját építésű lakóautó, majd vállalkozás és közösség, miként lehet felelősen és tudatosan útra kelni, illetve saját lakóautót építtetni?
Müller Kinga, a VANdorland alapítója többek között ezekre a kérdésekre is válaszol.
Honnan indult a VANdorland története, és mikor, hogyan szerettél bele a lakóautózásba?
Norvégiában utazgatva éreztem először, úgy 8-9 évvel ezelőtt, hogy nagyon szeretnék lakóautózni, ráadásul rögtön tovább is vittem a gondolatot: ezt az autót magamnak kell megépíteni! (mosolyog) Épp egy partmenti vendégház bútorait újítottuk, és faipari mérnökként amúgy is közel éreztem magamhoz a lakóautó-építés projektet, és mivel egy egyéves utazáson voltam, a szabadságélménnyel is azonosulni tudtam.
Ráadásul napi szinten láttam, milyen gyönyörű helyeken lehet parkolni egy ilyen járművel, és az egész annyira varázslatosnak, ugyanakkor biztonságosnak, spontánnak és komfortosnak tűnt, hogy tudtam: ha hazatérek, muszáj megvalósítanom ezt az álmot. Itt indult a VANdorland története gondolatban, a megvalósítás pedig idestova hét évvel ezelőtt, a spórolt pénzemből vett autó megvásárlásával. Ekkor indítottam az Instagram-oldalamat is.
Kárpátaljáról Afrikába érkezett Sipos Eszter, és Ghána minden elképzelését felülírta a világról
Mindig is tervben volt, hogy vállalkozást és közösséget építesz eköré, vagy útközben alakult így?
Az, hogy ebből a szerelemprojektből – vagyis, hogy megépítettem a társammal a saját lakóautómat – vállalkozást kezdek építeni, nem volt tervben. Ugyanakkor már a folyamat közben éreztem, hogy szeretném megosztani a tapasztalataim, és hogy másoknak is szívesen segítenék, akik nem értenek hozzá, vagy nincs idejük és türelmük ezzel bíbelődni. Szóval kezdtek megszületni bennem az alapgondolatok, de sok minden spontán, illetve a felismert igények lefordításából alakult és alakul a mai napig is.
A sors fintora, hogy már jó pár éve szerettem volna vállalkozóvá válni, de egyrészt nehezen tudtam kitörni a 9-to-5 munkák világából, másrészt egészen a lakóautós téma megérkezéséig nem tudtam, pontosan mivel foglalkoznék vállalkozóként. Aztán volt egy pillanat, amikor hirtelen minden megszűnt körülöttem, és tiszta lapot kaptam az élettől. Vége lett az addigi legkomolyabb párkapcsolatomnak, új lakhatást kerestem, és közben még ki is rúgtak az utolsó, nem túl jó fix munkahelyemről.
Összeomlás helyett ekkor azt éreztem: itt a lehetőség!
Összeállt a kép hirtelen előttem, és beugrottam a mélyvízbe, vállalkozni kezdtem. Óriási lendülettel kezdtem el mesélni a lakóautózásról és az építési folyamatokról: előadást tartottam és kerekasztalt vezettem, szakmai napot szerveztem lakóautó-építésről és megszerveztem az első ilyen témájú találkozómat is, kifejezetten építőknek. Majd kitaláltam, hogy megosztom a kocsim, és öt éve elkezdtem kiadni is.
Mindezzel párhuzamosan az akkori budapesti műhelyünkben elkezdtünk elvállalni másoknak is lakóautóval kapcsolatos fejlesztési, átalakítási és építési feladatokat. Azóta a Dunakanyarban van a saját műhelyem és az otthonom is. Ez számomra egy óriási újrakezdés, amit slow módon viszek véghez. A közösségépítési küldetésem viszont azóta is töretlenül végzem: évente négy nagy találkozót szervezek lakóautó-építőknek, az idei nyári a 18. alkalom. A klubomban barátságok és egymást segítő kisközösségek alakultak ki, és lett egy élő tudásmegosztó fóruma a lakóautózásnak a LÉK – lakóautó építők klubjával. Ezt hatalmas dolognak tartom.
Female Yeti: „A természet nem igényel minket, nekünk van szükségünk rá!”
Hogyan érdemes felkészülni a lakóautózásra bérlőként, mi az a felszerelés vagy bevett szokás, amit semmiképp se hagyjunk ki, és mi az, ami teljesen felesleges?
A legeslegelső út előtt szerintem érdemes nagyságrendileg megtervezni az útvonalat, de jó hagyni benne teret a spontaneitásnak is, és nem túlszervezni a dolgot. A bérlőimnek mindig azt szoktam javasolni, hogy a legelső éjszakára legyen meg, hol alszanak és hagyjanak időt a megérkezésre is. A lakóautó egy mobil otthon, de letáborozni, megérkezni, vacsit készíteni időbe telik. Ha kempingbe mentek, be is kell csekkolni, sőt, van, ahol teltház van foglalás nélkül, és hirtelen más hely után kell nézni. Ha pedig valaki élete első lakóautós éjjelét vadkempingezve töltené, akkor mindenképp javaslom, hogy világosban érkezzen meg és legyen B terve is, hogy ha nem szimpi a helyszín, akkor tovább tudjon állni.
Felszerelés szintjén csak ruhát és élelmet kell magatokkal vinni, és ez az egyik legjobb dolog benne. Felesleges túlpakolni, de ha béreltek, azért informálódjatok, mi minden van a kocsiban. Nálam például a teljesen felszerelt konyha és a felhúzott ágynemű is alap. Nincs szükség sok cuccra, a kint töltött hűs estékre meleg, kényelmes ruha kell csak.
Nálam általában a ruhatáram kedvenc színes, meleg darabjai szoktak lenni, amikben igazán jól érzem magam mindenhol, ezen kívül tényleg semmi extra. Ételt pedig igyekszem kisboltokban, piacon vásárolni frissen, jobb esetben helyi termelőktől. Az egyetlen igazi must-have, amit mindig magammal viszek, az az analóg kávéőrlőm. Nagyon szeretem, hogy reggelente a kilátást nézve frissen őrölhetem le a kávészemeket a kotyogósba.
Mik a leggyakoribb tévhitek, félreértések a lakóautós utazással kapcsolatban, és mi a valóság ezekkel szemben?
Azt érdemes tudatosítani, hogy lakóautózni nem olyan, mintha az ember megszállna egy hotelben, vagy otthon lenne, de nem is olyan, mintha sátrazna. Rugalmas, biztonságos, spontán és komfortos utazást biztosít, de tényleg minden mástól különbözik. Egy mini helyen vagytok, ami cserébe csak a tiétek. Kimehettek aludni a természetbe, főzhettek a vízparton, piknikezhettek a kocsi mellett, jógázhattok az autó árnyékában, vetíthettek filmet este a kocsi falára, sütögethettek, és még sorolhatnám, mennyi jó dolgot megvalósíthattok.
Mindennek megvan a helye, és érdemes rendet is tartani. Cserébe kapszulás helyett inkább kotyogós kávét isztok, klíma helyett átszellőztetitek az autót este, így is tök jól lehűl a levegő a természetben. A tévé pedig az ablakon át szintén minden este más műsort vetít, de ez sosem egy tehetségkutató vagy sportmérkőzés lesz, hanem például egy gyönyörű naplemente.
Galéria
Komplett élmény, de azért nyitottságot is igényel, ha jól értem.
Igen, de ha nyitottak vagytok, átalakulnak az igényeitek is majd, és teljes élményt fog nyújtani ez a fajta utazás is! Fontos, hogy ne elvárásokkal induljatok útnak és ne okozzon csalódást például, ha nem minden éjjel tudtok szexi panorámás helyen leparkolni – az élményt nem feltétlen ez fogja adni, hanem az egész utazás, mindenestől.
Visszatérve a teendőkre, hosszabb utak esetében nem lehet elmenni néhány további feladat mellett. Ezek azok a dolgok, amikről gondoskodni kell: mivel a lakóautós erőforrások végesek, időnként fel kell tölteni víztartályokat, leengedni a használt vizet, kiönteni és feltölteni a mobilvécét, és indulás előtt bizony mindent a helyére kell rakni, különben lepotyog az asztalról, vagy eldől, letörik. Ezek a rutinok időt és figyelmet igényelnek, de könnyen bele lehet jönni, ez nem szabhat gátat a jó élményeknek.
Amivel kapcsolatban még gyakran hitetlenkednek az emberek, az a vécézés komfortja. Erre több megoldás van szerencsére a közvécék és kempingvécék használatán túl is: a kémiai lebontófolyadékos vécék megfelelő használat mellett nem büdösek, ahogy sokan hiszik, és vannak lakóautóba való speciális szeparációs komposzt vécék is, amik szintén szagtalanok és könnyű az ürítésük is. Illetve léteznek olyan új fejlesztésű toalettek is, amik azonnal levákuumoznak mindent és a légmentesen lezárt csomagok külön-külön kidobhatóak.
Voltak necces sztorijaitok utazás során, vagy olyan helyzetek, amikben rögtönöztetek? Mi történt pontosan?
Nekem csak egyszer volt olyan, hogy átparkoltam máshová éjjel, mert nem éreztem magam biztonságban. Ez egy szóló utazás során alakult így itthon, ahol a saját szabályaim is felrúgva későn, sötétben érkeztem, majd nem mértem fel a terepet és egy elég kietlen helyen parkoltam le. Megállt egy autó mellettem éjjel, miközben sehol senki nem volt a környéken, és elég sokáig beszélgettek ketten az autó előtt. Én ezt ébren, zakatoló szívvel kivártam, de végül elindultak és eltűntek a fák között. Ekkor fogtam magam és pizsiben átparkoltam egy lakott részre, ugyanabban a faluban. Másnap összeraktam a sztorit, ártalmatlan horgászok voltak és a fák mögött csak a folyó volt már...
Ezen kívül egyszer nagyon megijedtem, mert valami ráugrott egy esős éjjelen a kocsim tetejére. Tényleg olyan nagy hangja volt, mintha egy ember lenne, de valójában vagy egy mókus, vagy egy cica lehetett az. Ezekkel kapcsolatban azt próbálom mindig magamban megerősíteni, hogy az emberek nagy része nem rosszindulatú, sőt, rengeteg kedves és segítőkész emberrel találkoztam utazásaim során, akik nyitottak, érdeklődőek. Persze figyelni és vigyázni kell magunkra, a kocsira és értékeinkre is, de sokszor inkább az elménk játszik velünk, mintsem, hogy valódi veszélyben lennénk.
Szerencsére lakóautózni egészen biztonságos dolog.
Bérczes Judy: "Én kimondom, babával utazni nem önzőség vagy felelőtlenség"
Érdemes a népszerű, kiépített célpontokat keresni a lakóautózás során, vagy inkább az eldugottabb, csendesebb helyeket javaslod?
Sok népszerű úticél van, amik emiatt túltelítettek is lehetnek. A természet mindenhol gyönyörű, és ha van egy kis energiánk rá, érdemes a legfelkapottabb szpotok mellett megkeresni a még rejtett csodákat is. Én azt is nagyon szeretem a lakóautózásban, hogy teljesen egyénre szabhatók a napközbeni programok, a tempó, és valójában minden. Van, akinek jó élmény egy felkapott kempingben lenni, mert ott van egy csomó dolog: lehet másokkal ismerkedni, helyi szolgáltatásokat igénybe venni, minden ki van építve és mégis természetközeli.
Általában van a területen belül bolt, étterem, termálmedence stb. Mások pedig inkább az eldugott alvóhelyeket keresik, egyedül szeretnének lenni, csendre és nyugira vágynak. Egyik sem jobb, mint a másik. Mindenkinek más ad szép élményt. A kulcs abban rejlik, hogy tudjuk, mit szeretnénk, és aszerint utazzunk lakóautóval is. Annak viszont mindenhol érdemes utánajárni, hogy mi a helyi szabályozás és szokás a vadkempingezés kapcsán, mert országonként eltér, hogy hol tiltják és hol engedik.
Kisgyerekkel is lehet lakóautózni? Mik a tapasztalatok ezen a téren?
Hogyne lehetne, sőt! Sok bérlőm indul kalandra családosan, a legkisebb utas az autómban csak hathetes volt. Ez a típusú utazás viszont nagyban függ két dologtól: a szülőtől és a gyerektől. Van olyan kisgyerek, akinek jó élmény autóban utazni, más viszont nem bírja ezt hosszútávon.
A szülők hozzáállása is kulcsfontosságú. Ha bele tudnak lazulni a spontán utazásba, és hogy gyerekkel ez sem feltétlen mindig olyan, mint ahogy megálmodják – akár a megállók időpontját, az összekészülési időket vagy a programok kialakítását vesszük –, és nyugisan lehozzák a napokat, akkor nem csak, hogy lehet teljesen gyerekbarát módon lakóautózni, hanem ez mindenkinek élvezetes is lesz!
De, mint minden másban, ebben sem érdemes másokhoz hasonlítani magunkat. Ha nekünk jól esik és megy, akkor uccu neki, a gyerek is jó eséllyel szeretni fogja. Egy roadtripen az autó fogja jelenteni neki az otthont és általában szeretik, hogy minden nap ugyanabban az ágyban alhatnak. Egy idő után kiismerik a zegzugait, mi pedig tök jó napi rutinokat tudunk benne kialakítani nekik. A nagyobb kempingekben rengeteg gyerekbarát program és megoldás van: kismedence, animátorok, játszóterek. Ezekkel helyben is nagyon jól le lehet kötni a kicsiket a lakóautós utazás közben.
„Nem akarom cukormázzal leönteni azt, hogy milyen a Yukonban élni”
Ha jól tudom, építéssel kapcsolatban is segítséget nyújtotok – itt mik a legfontosabb lépesek, hogyan néz ki ez a folyamat?
Igen, vállalunk lakóautó-építést és akár ennek részfeladatait is, például a bele való bútorok megépítését, de szaktanácsadást is tudunk nyújtani azoknak, akik maguk vágnának bele egy ilyen projektbe, de nincsenek szakmai ismereteik. Az építési folyamatot sok kérdés feltevésével és egy hosszú beszélgetéssel kezdem, aztán jöhet a tervezés. Elrendezés, funkciók, műszaki tartalom, bútorok, anyaghasználat.
Pontosan átbeszéljük, milyen utazásokat tervez, és ezekhez mire van szüksége a leendő tulajdonosnak, illetve ezt hogyan tudjuk a legjobban megvalósítani – a valóban egyedi elrendezést és személyre szabott megoldásokat így tudjuk közösen megálmodni. A legizgalmasabb kihívás mindig a tér praktikus és egyedi kihasználása. Nagyon nem mindegy, hogy két fő utazik egy évig digitális nomádként egy kiskocsiban, vagy egy négyfős család minden évben szeretne három hetet és jó néhány hosszúhétvégét eltölteni a leghosszabb járműben, ami erre alkalmas lehet.
Az építés a kész tervek alapján ezután indul. Először ablakokat vágunk és építünk be, utána leszigeteljük az autót, beburkoljuk, kiépítjük a belső rendszereit (gépészet és elektronika), majd felépítjük a bútorzatát. Én mobil otthonként tekintek egy ilyen járműre, ezért az elrendezés mellett számomra éppúgy fontos a lehető legtermészetesebb anyaghasználat és az otthonos, komfortos kialakítás is. A saját autómat is ezekért szeretik leginkább az emberek.
A lakóautózás nem a legfenntarthatóbb utazási forma, de érdekelne, hogy hogyan lehet tudatosan csökkenteni az ökológiai lábnyomot egy ilyen utazás során? Milyen gyakorlatokat követtek ti, és mit tanácsolnátok azoknak, akik felelősebben szeretnének útra kelni?
A lakóautózás egyáltalán nem a legfenntarthatatlanabb utazási mód. Bár egy ilyen kocsinak a károsanyag-kibocsátása nem kevés, egy repülőúthoz képest sokkal alacsonyabb a megtett kilométer egy ilyen slow utazás során.
Fenntarthatóbb, ha mindig épp ott alszunk, ahol szeretnénk, és nem kell szállásért plusz 80 kilométert utaznunk. Jobb, hogy nem repülünk négyezer kilométert egy hétvégéért, hanem inkább autózunk kétszázat. A lakóautózás természetközelibb élmény, ami sokat tanít a fenntarthatóságról, és átteszi a fókuszt az élményhajhászásról a megélt pillanatok értékelésére. A legeslegelső komoly felismerés egy ilyen út során, hogy a lakóautó erőforrásai végesek, ezért megtanulunk odafigyelni rájuk.
Én otthon is jobban figyelek a vízhasználatra azóta, hogy a lakóautóban tökélyre fejlesztettem a spórolást a vízzel, pedig itt – egyelőre – van bőven. Amióta lakóautózok, másban sem pazarlok még annyira sem, mint előtte. Sokkal inkább figyelek a természetre, és a szemétmennyiségemre is – a kis kuka-kis hely segít ebben. Továbbá csomagolásmentes vásárlásra is törekszem az utazások alkalmával.
Szerintem az is nagyon jó, ha nem kajával telepakolt autóval indulunk útnak. Étel és víz mindenhol van, ezért érdemes csak annyit beszerezni élelemből, amennyi szükséges, így nem lesz annyi kidobandó sem. Útközben vásárolhatunk helyi piacokon, termelőktől, könnyen elérhetőek a kisboltok a nagy áruházak helyett, és az idénytermékek, lokális specialitások nemcsak fenntarthatóbbá, de sokszínűbbé, izgalmasabbá is teszik az utazásunkat.
Jó, ha úgy kelünk útra, hogy van nálunk zero waste tasak és néhány jól záródó doboz, amibe a maradékot elcsomagolhatjuk, így azt is meg tudjuk enni a következő alkalommal. Amíg a lakóautós közösség – a növekvő létszám ellenére is – odafigyel a környezetére, nem szemetel, nem hagy nyomot maga után a természetben, hanem tisztelettel viszonyul hozzá, addig nagyobb az esélye annak, hogy továbbra is nyitva maradnak előttünk a szabad megállóhelyek, és nem tiltanak ki minket egyre több helyről. Ebben mindenkinek van felelőssége.
Mi a helyzet a szezonalitással, ősszel és télen is lehet lakóautózni?
Az ősz a kedvenc lakóautózós évszakom és abszolút ajánlom, hogy ilyenkor is útnak induljatok. Nincs tömeg, nincs kánikula, cserébe még nyitva vannak a szezonális helyek is, a természet pedig elképesztő színekben pompázik. Ez az időszak ideális szarvasbőgés hallgatására, csillaghullás nézésére, és kinti sütögetésre, kirándulásra.
A téli lakóautózás is gyönyörű, de ilyenkor érdemes picit jobban felkészülni: rendszeresen csekkolni az időjárás jelentést és az útviszonyokat, hóláncot vinni, ha olyan helyre mentek, és odafigyelni, hogy az autóban ne fagyjon el a vízrendszer, ha sokáig vagytok távol egy túrán, és minuszok vannak. Erre az állófűtés megoldást ad, szóval nem lehetetlen. Emellett nagyon jó bekuckózós élmény télen utazni, vagy akár síeléshez is lehet a mobil szálláshelyed egy téliesített lakóautó. Nem beszélve kedvenc téli programjaim egyikéről: termálkempingben töltődni egy kellemes téli lakóautós kaland végén.
Ezért lett hegymászó Sántha Xénia, aki első magyar nőként hódította meg a Föld 8. legmagasabb hegyét
Végezetül, neked melyik volt a kedvenc ilyen utad, amit sosem felejtesz el? Mi tette különlegessé?
Lehet, hogy itt egy óriási kalandos utazásra gondolnátok, de nem egy ilyen jut elsőre eszembe. Bár minden utazásom különleges valamiért, és mindegyikre emlékszem a mai napig, volt egy mindössze kétnapos utam, amit szerintem soha nem felejtek el.
Akkor volt az első olyan napom a lakóautóval, amikor megbeszéltem magammal, hogy nem csinálok semmit. Egész nap csak sétálgattam, főzőcskéztem, figyeltem a vízpartot, aminek a közelében leparkoltam, és végignéztem egy egész naplementét. Ez a típusú lelassulás, és az elmém tudatos megállítása – ami egyébként egész nap kirándulni akart és mindenféle izgalmas dolgot csinálni – átkattintott bennem valamit. Már nem annyira azt hajtom azóta, hogy minél több mindent lássak, vagy minél komolyabb úticéljaim legyenek, hanem csak úgy lenni szeretnék, lakóautózni és menni, amikor lehetőségem van. Persze érdekelnek a szép helyek továbbra is, de a szomszéd megyében, egy sima réten megélt pillanatot is ugyanúgy tudok értékelni.
Ehhez hozzátartozik, hogy rengeteg vágyott úticél áll még előttem. A hosszabb, nagyobb kalandokig viszont szerencsére már tudom, hogy a kisebbek és rövidebbek is ugyanúgy rengeteget adnak, és tényleg mindig hoznak valami különleges élményt, tapasztalást – és ezek tényleg örök emlékek maradnak.
