Gyakran nem a lustaság vagy a motiváció hiánya áll amögött, ha valaki megriad a nagy célok kitűzésétől, vagy épp azok megvalósításától. Sokszor sokkal mélyebben gyökerező okok gátolnak meg minket abban, hogy valami igazán meghatározót érjünk el.
Ezeket láttad már?
Lehet, hogy az idegrendszered azt tanulta meg a múltban, hogy a siker veszélyes lehet. Ez jelenthet túlzott figyelmet, nyomást, kritikát, csalódást. Ezért van az, hogy egy nagyobb váltás vagy változtatás nem inspirál, hanem inkább szorongást és extra frusztrációt okoz. És ezért is érezheted úgy, hogy minél közelebb kerülsz valami fontoshoz, annál erősebben kezdesz halogatni, kifogásokat gyártani vagy egyszerűen lefagyni. A jó hír, hogy ez nem egy kőbe vésett állapot.
Megtanulhatod felismerni, majd feloldani a sikereket és az eredményeket gátló mintázataidat, hogy végre elérhesd mindazt, amire igazán vágysz.
Mi állhat a félelem mögött?
A nagy céloktól és a sikertől való félelem gyakran nem magával a céllal kapcsolatos. Inkább azzal, amit az agyad hozzá társít: veszélyt, elutasítást, túlterhelést, megítélést. Ha tehát például korábban azt élted meg, hogy a teljesítmény, az eredmények vagy a vágyaid miatt bántás, szégyen vagy bizonytalanság járt, az idegrendszered ezt összekötheti a sikerrel. Vagyis lehet, hogy nem attól félsz, amit akarsz, hanem attól, amit a siker régen jelentett: kiszolgáltatottságot, csalódottságot, túl sok elvárást, vagy azt, hogy nem lehet hibázni.
Hogyan jelenhet ez meg a mindennapokban?
A nagy céloktól való félelem ritkán mutatkozik meg drámai fordulatokban. Inkább nagyon is ismerős, hétköznapi formákban bukkan fel:
- halogatásban,
- perfekcionizmusban,
- az állandó túlelemezésben és túlgondolásban,
- a „még nem vagyok kész” érzésében,
- túl kicsire vagy biztonságosra szabott tervekben,
- a hirtelen elvesző lelkesedésben, amikor már közel lenne a következő lépés.
10 tulajdonság, ami csak a született győztes típusokra jellemző
Kívülről ez sokszor úgy tűnik, mintha valaki egyszerűen nem lenne elég fegyelmezett és nincs meg a megfelelő következetessége és kitartása ahhoz, hogy véghezvigye, amit elkezdett. Belül viszont gyakran inkább egy védelmi reakció zajlik le: az idegrendszer próbál távol tartani egy olyan helyzettől, amit valaha veszélyesnek tapasztaltál meg.
Miért áll ellen a tested?
Ha a tested korábban azt tanulta meg, hogy az őszinte, tiszta vágy, a figyelem vagy a siker feszültséggel, stresszel, félelemmel, védekezéssel jár, akkor a nagy célok nem izgalmasnak, hanem fenyegetőnek tűnhetnek. Ilyenkor a tested nem „szabotál”, hanem védelmez. És ez nagyon fontos különbség. Mert amikor nem lustaságként, hanem védekezésként tekintesz erre a mintára, máris kevésbé lesz szégyenérzetet és így megnő a mozgástered. Végre kiléphetsz a tehetetlenség érzéséből.
Hogyan lehet ezeket a mintákat megtörni és újakat formálni?
A gyógyulás és a fejlődés nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra bátor leszel. Inkább azt, hogy apránként megtanítod az idegrendszerednek, hogy a növekedés nem veszély, hanem lehetőség és a benned rejlő potenciál kibontakoztatása valódi önmegvalósítás. Ehhez nem keménység kell, hanem biztonság. Az egyik út a kis, ismételhető sikerélmények felépítése. A másik pedig a saját belső monológjaid átkeretezése: a szégyen helyett támogatás, a nyomás helyett önbizalom, a túlzott elvárás helyett következetes haladás.
Mi működik valójában?
1. Az apró, következetes lépések ereje
A nagy célok gyakran azért bénítanak le, mert túl nagyok, túl homályosak és túl komolynak érződnek. A megoldás az, hogy az első lépést annyira leegyszerűsíted, hogy az idegrendszered ne riadjon meg tőle. Nem az a kérdés, hogy hogyan építsd fel az egész jövődet egy nap alatt. Hanem az, hogy mi az a következő, egészen apró lépés vagy szokás, amit valóban meg tudsz tenni és beépíteni a mindennapjaidba.
Például:
- Ahelyett, hogy azonnal karriert akarnál váltani, miután 10 éve ugyanannál a cégnél dolgozol, inkább tűzd ki magad számára azt a projektet, hogy elkészíted a legújabb önéletrajzodat. Hiszen az mindig hasznos, ha kézél van egy jó önéletrajz vagy bemutatkozó anyag, nem igaz?
- Ahelyett, hogy „holnaptól diétáznál” és megváltoztatnád a teljes életmódodat, inkább vásárolj magadnak egy kényelmes edzőcipőt a következő GLAMOUR-napokon és kezdj el sétálni a környéken.
- Ahelyett, hogy megírnál és kiadnál egy könyvet, kezdd azzal, hogy leírod összes lehetséges ötletedet és kiválasztod azt, amelyiket a legerőteljesebbnek érzed majd elkezdesz mélyebben kutatni, olvasni, elmerülni a választott témádban.
A kis lépések, a kis célok és projektek nem azt mutatják, hogy következetes vagy és az optimista hozzáállás helyett egy reális, ám motiváló keretbe helyezed a vágyott céljaidat. És ez még egy idegrendszerbarát megoldás is.
3 pszichológiai megoldás, ha végre csúcsra akarod járatni a karriered
2. Előbb nyugtasd meg a tested, csak aztán cselekedj!
Ha jelenleg is fokozott frusztrációt és stresszt tapasztalsz meg, akkor az agyad kevésbé tud tisztán tervezni. Ezért érdemes a céllal kapcsolatos feladataid előtt először az idegrendszeredet megnyugtatnod.
Próbáld ki ezeket:
- lélegezz be 4-ig, fújd ki a levegőt 6-ig, ötször egymás után,
- nyomd a talpad a padlóba, és nevezz meg 5 dolgot, amit látsz,
- menj egy rövid sétára, mielőtt nekiülsz a feladatnak.
Ezek nem „spirituális trükkök”, hanem bizonyított idegrendszeri támogatás. És sokszor pont ez hiányzik ahhoz, hogy a haladás ne pánikot keltsen, hanem lendületbe hozzon.
3 ok, amiért a célorientált emberek sokkal boldogabbak, mint az átlag
3. Cseréld le a „bizonyítanom kell” üzemmódot „támogatnom magam”-ra!
Sokan úgy hajtanak célok felé, mintha az egész életük egy vizsga lenne. Mintha a teljesítmény végre bizonyítaná, hogy elég jók, elég szerethetők, elég értékesek. Csakhogy ez a belső nyomás gyakran visszaüt és éppen ez akadályoz meg a céljaid elérésében.
Kezdd el átfogalmazni a belső forgatókönyvedet és írj magadnak új történeteket:
- „Nem bizonyítanom kell, hanem támogatom magam és kifejezem a bennem rejlő képességeket.”
- „Nem kell tökéletesnek lennem ahhoz, hogy haladjak és látható eredményeket érjek el.”
- „Képes vagyok elviselni a kényelmetlenséget, ha tudom, hogy azok a hosszabb távú jól-létemet segítik.”
Ez a váltás csökkenti a belső kényszert és helyette én-vezetésre tanít.
Minden álmod egy előléptetés? Akkor a pszichológus tanácsát minél előbb olvasd el
4. Tervezz előre a saját szabotázs-mintáiddal!
A legtöbben nem azért akadnak el, mert nem alkalmasak vagy érdemes a céljaik elérésére, hanem mert saját magukat blokkolják le az önszabotázzsal. Ha már ismered a mintáidat, akkor megtervezheted azt is, mit csinálj, ha legközelebb belefutsz egy ilyen „önszabotázs-gordiuszi csomóba.”
Első lépésként kérdezd meg magadtól:
- Mikor szoktam megállni a céljaim felé vezető úton? Már a tervezésnél, vagy akkor, amikor az első kisebb sikerek után nem látom, hogy tovább fejlődnék?
- Miket mondok ilyenkor magamnak?
- Mi a klasszikus menekülési útvonalam: görgetés az interneten, túlgondolás, tökéletesítés, újratervezés, túlterheltség és lefagyás? Vagy valami egészen más?
Második lépésként készíts egy új forgatókönyvet a kritikus helyzetekre, például:
- “Amikor elkezdek halogatni, akkor beállítok egy időzítőt és mindössze 20 percig dolgozom a projekten.”
- “Ha túlságosan elönt a nyomás, kisebb részekre és részprojektre bontom le a feladatot, amit sokkal egyszerűbb már teljesíteni.”
- “Amikor fel akarom adni, előbb írok egy barátnak vagy szakembernek. Vagy csatlakozom egy olyan klubba vagy közösségbe, ahol hasonló célokért dolgoznak mások is.”
Lehet, hogy a komfortzónád miatt maradsz le az előléptetésekről? A kockázatvállalás pszichológiája
A cél nem az, hogy soha többé ne kerüljenek elő ezek a minták. A cél az, hogy ne ezek vezessenek, és visszavedd az irányítást az életed felett.
5. Tedd ismerőssé a sikert!
Sokan nem a kudarctól félnek igazán, hanem attól, hogy a sikerrel együtt meg kell változniuk és ezzel együtt a teljes életüket is meg kell változtatniuk. És a változás, még ha hosszú távon pozitív is, nagyon kényelmetlen tud lenni. Nagyobb céloknál gyakran új szerepbe lépünk: láthatóbbá válunk, többet várnak tőlünk, nő a felelősség és nekünk is többet kell adnunk magunkból. Ezért érdemes a „jövőbeli énedet” előre gyakorolni.
Például:
- Vegyél elő egy papírt és tollat vagy egy digitális dokumentumot és írd le részletesen, milyen ember az a személy, aki már elérte, amiről te még csak álmodozol. Hogyan él? Milyen a napi-heti-havi rutinja? Milyen ügyeket intéz? Milyen képességekkel, értékrendszerrel, tulajdonságokkal rendelkezik? Milyen kihívásokkal szembesül? Írd le a jövőbeli énedet a lehető legrészletesebben. Minél több apró részletet megfogalmazol, annál jobb. Ha nem tudod, milyen is lenne pontosan ennek az embernek az élete, akkor kutass utána az interneten. Gondolhatsz erre úgy is, mintha egy videójáték elején megalkotnád a karakteredet, akivel a játékot végigjátszod.
- Öltözz úgy, hogy magabiztosabbnak érezd magad!
- Kezdj el egy Pinterest mappát, amit minden nap megnézel és ahová olyan képeket gyűjtesz, amely a vágyott állapotot és célt reprezentálja. Ha tovább akarod ezt vinni, készíthetsz egy „Már megvalósult” mappát is olyan képekkel, amelyek azt mutatják, mi az, ami már megvan abból, amire korábban csak vágytál.
Kihez fordulj, ha úgy érzed, kiégtél? Ezt tanácsolja a szervezetpszichológus
Minél ismerősebb lesz az a verziód, aki már képes erre, annál kevésbé lesz ijesztő az odavezető út.
6. Ne az érzéseidet, hanem a bizonyítékokat kövesd!
Sokan azt hiszik, előbb jön a magabiztosság, aztán a cselekvés. Valójában gyakran fordítva működik. Először cselekszel és csak később érzed magad magabiztosabbnak.
Ezért vezess egy egyszerű „bizonyítéklistát”:
- mit csináltam meg ma, még ha csak kicsit is;
- mi volt nehéz, de mégis megcsináltam;
- mit bírtam ki, amit régen nem bírtam volna.
Ez az egyik legszebb módja az önbizalom építésének: nem érzésekre, hanem valós tapasztalatra támaszkodsz. A nagy céloktól való félelem nem azt jelenti, hogy nem vagy elég erős. Lehet, hogy csak túl régóta próbálsz olyan módon haladni, ami nem veszi figyelembe a belső biztonságodat és így egy olyan rendszert követsz, amit nem neked találtak ki. A fejlődés ott kezdődik, amikor a céljaid már nem a bizonyításról szólnak, hanem arról, hogy egy olyan életet teremts napról napra, amelyet tényleg meg tudsz élni, élvezni és megtartani.
