Ez a 34 éves nő volt a modell a művészettörténet leghíresebb aktfestményéhez

Egyben biztosan egyetért a közönség, hogyha a meztelenségről van szó: megosztó. Főleg akkor, ha a művészethez is köze van. Ma a pornónak, a testnek kiemelt figyelem jár, de eltűnődtél már azon, vajon hol találkozhatott a közönség az első nude-dal? Másfél évszázada zavarba ejti a világot Gustave Courbet festménye. A botrányosnak tartott alkotást évtizedeken át függönyök, szekrényajtók és titkos gyűjtemények rejtették – ráadásul egy időre Budapestre is került. Története legalább olyan izgalmas, mint maga a kép.

A sejtelmes című „A világ eredete” című alkotást, mely egy arctalan nő altestét ábrázolja szőröstül-bőröstül; a tizenkilencedik század közepén festették. Ennek ellenére sokszor még a mai, hard core pornón edződött múzeumlátogatót is zavarba hozza. A művészettörténet leghíresebb vulvája ma már ritkán hagyja el jelenlegi otthonát, a párizsi Musée d'Orsay-t, de akár Franciaországban, akár New Yorkban, akár Bécsben fogadja a vendégeket; gyakran lehet látni, hogy a szemérmesebb múzeumlátogatók alaposan elolvassák a festmény történetét, de magára a képre már alig mernek rápillantani.

Szőröstül­-bőröstül

Gustave Courbet 1866-ban, megrendelésre készítette el a botrányos festményt, az egyiptomi-oszmán diplomata és műgyűjtő, Khalíl Sherif pasa részére. Az arctalan modell kilétét pedig csak sokkal később, a 21. században sikerült azonosítani: ő volt Constance Quéniaux, a párizsi opera akkor harmincnégy éves balett-táncosnője, aki ebben az időben Khalíl pasa szeretője volt.

A férfi sohasem a nagyközönségnek, hanem a saját örömére és a baráti körének szánta a képet – de arról nem szól a történet, hogy Constance valójában tudta-e, hogy a teste legintimebb részét ábrázoló festmény a haveroknak szóló kéjesen borzongató attrakció lesz. Khalíl ugyanis párizsi rezidenciájának egy rejtettebb helyiségében, függöny mögött helyezte el a képet, amit csak kiválasztott férfiak nézhettek meg. A zavarba ejtő festmény egy ismeretlen nő alteste, semmi több; Constance testének többi részét – a torzót, a has egy részletét, egy mellet – Courbet félig lepelbe burkolta, az arcnak pedig nyoma sincs.

Fontos aláhúzni, hogy évtizedekkel a fotográfia elterjedése előtt járunk, amikor egy női nemi szerv ennyire realista ábrázolása példátlan volt. Courbet ráadásul nem egy istennőt, múzsát, vagy egy allegóriát festett meg, hanem egy hétköznapi nőt, a maga valóságában, amit a korabeli ízlés a legszívesebben letagadott volna. A kép címe sem véletlen. Courbet egyszerre két dolgot mutat meg a női testben: a vágy titokzatos tárgyát és az élet kiindulópontját.

Ez a megkerülhetetlen kettősség tette – és teszi mind a mai napig – olyan kényelmetlenné a festményt. Ha pedig ma kellene elhelyeznünk A Világ eredetét a vizuális kultúránk térképén, nem is állna olyan messze egy kortárs jelenségtől: az erotikus szelfitől, amit senki sem a nagyközönségnek szán, de gyakran mégis vándorútra indul, és akár tönkre is teheti a tulajdonos életét.

Kiss Miklós: „Az alkotás olyan, mint egy drog, nem tudom abbahagyni”

Constance Budapestre érkezik

A rejtélyes vulvát ábrázoló kép sem maradt sokáig az eredeti tulajdonosánál. 1910-ban Hatvany Ferenc festő és műgyűjtő vásárolta meg, aki a családi vagyonnak köszönhetően a századfordulón Magyarország legnagyobb magánkézben lévő képzőművészeti gyűjteményét hozta létre. Hatvany összesen nyolc Courbet-képpel büszkélkedhetett, ugyanis a francia festő volt a kedvence. Hatvany Ferenc ráadásul nem volt önző a kincseivel.

Bár csak az általa kiválasztottak nézhették meg a gyűjteményt, egy korabeli útikönyv készségesen pontos használati utasítást adott az olvasóknak, hogyan juthatnak be a hozzá hasonló műgyűjtőkhöz: általában elég volt egy udvarias hangú levélben engedélyt kérni a látogatásra, a címek pedig ott sorakoztak a telefonkönyvben. A világ eredete először egy dobozba került Budapesten, amelynek a fedelére – mintegy megtévesztésként – Courbet egy másik, kevésbé sikerült festményét helyezte.

Hatvany később egy szekrénybe tette a képet, aminek az ajtaját lendületes mozdulattal tárta szélesre, amikor – legalábbis Ferenc szerint – felvilágosításra váró rokon gyerekek érkeztek hozzá. Constance történetének következő fordulója 1942 szeptembere volt, amikor elkezdődött Budapest bombázása, a zsidó Hatvany Ferencnek pedig egyik első dolga volt, hogy biztonságba helyezze az évek munkájával gondosan felépített gyűjteményét.

Pontosan tudta, mi történik a németek által megszállt területeken a zsidók műkincseivel; így két keresztény alkalmazottja nevén öt bankszéfet bérelt, és ezekben helyezte el a gyűjtemény legértékesebb darabjait – összesen százhatvanöt műtárgyat. De sajnos ez sem volt elég. Az 1944-ben a villát megszálló Waffen-SS-tisztek minden ott talált műkincset teherautóra pakoltak, és amikor a háború után Hatvany kinyittatta a titkos széfeket, kiderült, hogy a bevonuló Vörös Hadsereg azokat is módszeresen kifosztotta.

A festményei nagy része eltűnt, hiszen a harcok lezárultával Budapesten sajátosan folyt a műkincsek feketekereskedelme: a Hatvany-gyűjtemény szétrablásában a szovjetek mellett a nyugati szövetséges tisztek is cinkosok voltak. A festmények elkallódásának történetét egy másik Courbet kép sorsa foglalja össze a legjobban: A fehér harisnyás akt című festményéé. Ezt is a Szovjetunióba akarták hurcolni, de a szállító tisztek egyike útközben súlyosan megbetegedett, és a háború utáni káoszban egy szlovák orvost ezzel a festménnyel fizettek ki az ellátásért.

Ő volt a nő, aki nélkül Weöres Sándor szinte láthatatlan maradt volna

A képnek ezután egészen 2000-ig nyoma veszett, amikor egy szlovák műkereskedőnél bukkant fel újra – de a tisztázatlan jogi helyzet miatt senki sem merte megvenni. Hosszú pereskedés után végül Hatvany Ferenc leszármazottaihoz került vissza, akik tizenöt millió dollárért adták el árverésen. De Ferenc nem adta fel. Egyesével vásárolta vissza a saját, elrabolt képeit – így került vissza hozzá A világ eredete is. Amikor 1947-ben végleg elhagyta az országot, a hatóságok egyetlen festmény kivitelét engedélyezték neki. A több száz darabból ő ezt a 46×55 centis aktot választotta.