Viccnek indult, valóság lett: apaként én maradtam otthon a kisfiunkkal GYED-en

Előbb-utóbb minden anya felteszi a kérdést: vajon a párom hogy bírná a gyereknevelést? Helyt állna egy férfi a kicsi mellett? Menne neki az altatás? Na és a dackorszakra mit lépne? Aztán a kérdések feledésbe merülnek és mindenki marad a maga terepén: az apa a munkahelyen, az anya otthon, a gyerekkel. Hacsak egyszer egy pár úgy nem dönt, kipróbálják a gyakorlatban, hogy milyen az, amikor anya és apa szerepet cserél.

Könczöl Árpád és felesége is így tettek. A gyógyszerkutató analitikusként dolgozó férfi és felesége egy szóváltás után döntött a szerepcsere mellett. „Három gyerekünk van, a nagyobbak 11 és 9 évesek, a kicsi 2 éves. Mindig sokat viccelődtünk azzal, hogy milyen lenne, ha cserélnénk egy napra, és én lennék otthon a gyerekekkel, miközben a feleségem dolgozna. Majd egy nap már azon vitatkoztunk, hogy vajon tényleg menne-e. A vitából pedig komoly dilemma lett. Végül én maradtam otthon a kisfiunkkal” - kezdi a beszélgetést Dr. Könczöl Árpád.

Az apás GYED tehát nem egy előre eltervezett projekt volt, hanem egy hirtelen vezérelt ötlet, amivel mindketten nyertek, és ami talán még fontosabb: a gyerek is.

Ki maradjon a gyerekkel?

„Miután komolyan fontolóra vettük az ötletet, megvizsgáltuk a körülményeket, az anyagi szempontokat, a logisztikát, és azt, hogy kinek rugalmasabb a munkája. Mivel én laborvezetőként nem tudok home office-ban dolgozni, a feleségem viszont projektvezetőként ötből négy napot otthonról dolgozik, és már visszavágyott a munka világába, adta magát, hogy én legyek GYED-en. Majd erről beszéltem a feletteseimmel is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azonnal egyetértettek velem, ugyanis eleinte kételkedtek az ötletben, aztán megértettek.”

Az elég jó apa itt kezdődik: vallomás egy nőtől, aki februárban lett édesanya

A környezet reakciói vegyesek voltak. A barátok kezdetben azzal ugratták Árpádot, hogy mostantól anya lett, míg a tágabb család meglepetten fogadta a döntést. Árpád elmondása alapján összességében a maga módján mindenki támogató volt, sőt, egyes férfi kollégák irigykedtek is, és azt mondták, hogy maguk is kipróbálnák. Árpád a kicsi egyéves korától kétéves koráig volt főállású apa, vagyis egészen addig, ameddig a gyermek bölcsődébe ment.

Ez annyit jelent, hogy az apa lett a kicsi elsődleges gondozója, ő volt vele napközben, ő etette, pelenkázta, öltöztette, ő ment vele sétálni és ő altatta el napközben, miközben a felesége dolgozott. Tehát minden a szöges ellentéte volt a korábban megszokott felállásnak. „Az egészben a déli altatás volt a legnehezebb. A feleségem előre szólt, hogy ez nem lesz könnyű, és igaza lett. Mindenféle praktikát kipróbáltam, hogy elaludjon a baba. Beletelt néhány hétbe, mire kialakult a közös ritmus, utána pedig minden ment a maga útján.”

Full time job

Aki volt már egyedül kisgyerekkel több órám keresztül, az tudja, hogy milyen fárasztó az állandó figyelem, hiszen akkor sem lehetünk teljesen nyugodtak, amikor a kicsi alszik. Így volt ezzel Árpád is. A GYED elején még azt tervezte, hogy a délutáni alvásidő alatt nyelvet tanul, ahogyan korábban a felesége is tette, de az egy év elteltével ez a próbálkozás kudarca fulladt. „Naiv voltam, amikor azt hittem, hogy menni fog a nyelvtanulás” - mondja az apuka, mire felteszem neki a nagy kérdést, amit az anyák szoktak egymás között.

Melyik nehezebb: egy sűrű, kihívásokkal teli munkanap vagy egyetlen nap a gyerekkel? „Nemcsak 8–9 órában kellett koncentrálni, hanem folyamatosan, és közben mindent a gyerek igényeihez kellett igazítani, és ez nem egyszerű! A munkanapnak van vége, de a gyerekes napnak nincs. Nincs az, hogy leteszem este és kész. Viszont éppen ezért is olyan különleges. Így kialakul egy nagyon szoros kötődés.” A GYED alatti hónapok tehát több szempontból is meghatározóak voltak az apa számára, aki boldogan mesél arról, hogy ha nincs otthon a gyerekkel, akkor nem látja mindazt, amire egyfajta csodaként szoktak hivatkozni az anyukák.

Csak lazán és figyelmesen

„Most, hogy én voltam napközben is a kicsivel, nálam voltak az első szavak, az első lépések. Ezek óriási pillanatok, mégsem ezektől lett különleges ez az idő, hanem sokkal inkább attól, hogy végigkísérhettem a fejlődését. A másik két gyermekemnél csak pillanatképeim maradtak erről az időszakról, most viszont megélhettem a folyamatot” - meséli Árpád, akinek története más férfiak számára példát mutathat.