előfizetésem
Hírlevél
Mit tanulhat Budapest Havannától és Párizstól?
Az élhetőbb városok gondolata sokszor egy vágyálomként fogalmazódik meg bennünk. Valami, amire vágyunk és várunk, de nem rajtunk múlik. Tulajdonképpen sokkal többet tudunk tenni érte, mint gondoljuk, és nem kerül se pénzünkbe, és még a politikát sem kell belekevernünk.
Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) felmérései szerint a világ lakosságának közel fele már most városi környezetben lakik. Ez az arány 2050-re elérheti akár a 68%-ot is. A klímakrízis közepén azt gondolom, hogy nem kell hangsúlyozni, mivel jár az urbanizálódás: fokozott energiatermelés, a biodiverzitás csökkentése, a fogyasztás emelkedése – csak párat kiemelve, ami mind hozzájárul a klímakrízis elmélyüléséhez. A várostervezést illetően is egyre változnak az elvárások – inkluzívnak, válaszkésznek kell lennie a helyi lakosok igényeit illetően. Amire egyre több nagy és kisebb város is igyekszik figyelni, és jó tendencia, hogy már bevált módszereket ültetnek át jó példák alapján a saját helyzetükre.
Akiktől tanulhatunk
Vannak olyan, már-már unásig emlegetett jó gyakorlatok, akiket mindenki ismer, és tudja, mennyire jó, mégse tud megvalósulni. Az egyik ilyen lehetőség, hogy a városokat autómentessé tegyük, és erre Európában nagyon sok jó példa akad. Csak Amszterdamban közel 815 km bicikliút van, amit 30 000 biciklis vesz naponta igénybe. Koppenhágában 350 km bicikliút van, ami szintén impresszív, és Budapesten 200 km van összesen, de területileg nagyon mások a viszonyok. Azonban érdemes tisztában lenni vele, hogy mindössze a bicikliutak építése nem elegendő a biciklizési kedv meghozásához – ehhez edukációra van szükség mind a biciklisek, a gyalogosok és az autósok részére is.
Párizs is hasonló megoldásokat keres, mert célul tűzte ki, hogy 2026-ig 180 km-rel növeli meg a bicikliutakat. Egyes felmérések szerint már 2022-ben is napi 1 millió biciklis utat tettek meg a párizsi lakosok. Ezzel egy időben a város bizonyos részein a városvezetés 30 km/órás sebességkorlátozást vezet be, ezzel is csökkentve a balesetek számát, fokozott figyelmet szentelve a biciklisekre és gyalogosokra, és arra ösztönözve az autósokat, hogy a külkerületekben hagyják az autót, és inkább a tömegközlekedést vegyék igénybe.
Játszótér a parkolóház tetején - Mitől olyan jó Koppenhágában élni?
Mindenhol mással próbálkoznak – hiszen minden városnak más geográfiai adottságai vannak, amiket érdemes kihasználni. Kubában, Havanna városában a városi kertészkedés éli aranykorát, és a Szovjetunió összeomlása után ez mentette meg a teljes válságtól a várost, hiszen nagymértékben támaszkodott az olajra, ami egyik napról a másikra szinte elérhetetlenné vált. A sikeres adaptálódás az új piaci és társadalmi környezethez a WWF figyelmét is felkeltette, akik figyelemmel kísérték az átállás folyamatát.
A természeti adottságai és a városban elérhető területek lehetővé tették, hogy a városi mezőgazdálkodás fejlődhessen, melyben segítségre voltak a várostervezők, akik egyre több olyan felületet alakítottak ki városszerte, mely alkalmas lehetett zöldségtermesztésre. Az eredmények magukért beszélnek, mert több mint 2 millió ember több ezer városi kertet művel jelenleg is, megtermelve ezzel a város zöldségellátását 100%-ban, ezzel hozzájárulva az országos zöldségtermesztés 20%-ához.
A városi kertészkedés előnyei - nem csak számokban
Sokkal nagyobb lett az élelmiszer-biztonság, és megbízható forrásból érkeznek az élelmiszerek, továbbá a népegészségügyi adatok is javultak, hiszen a táplálóbb és helyi zöldségek fogyasztása megnőtt. A víz- és hulladékmenedzsment logisztikája is fejlődött, mérséklődött az energiafelhasználás, munkahelyek születtek, és nem utolsósorban a biodiverzitás megőrzése is felértékelődött, és fontos szerepet kapott, hiszen olyan őshonos növényfajokat tudtak megmenteni, amik az ország más részein már nem találhatóak.
Egy másik megoldás, amit gyakran bevetnek várostervezéskor, hogy hatékony és fenntartható legyen a városi közlekedés, és minél több autóst irányítsanak át a tömegközlekedésre. Ehhez megfelelő városismeretre és tervezésre van szükség. Sokszor az agglomeráció összekötésére és a város különböző kerületeinek vezetésének összehangolására, aminek a kivitelezése sokszor falakba ütközik.
Boldogabb közösségeket és az élelmiszerválság megoldását jelentheti ez az új mozgalom
Budapest napjainkban
Természetesen Budapestnek is – mint sok más nagyvárosnak külföldön és itthon is (Pécs) – van klímastratégiája, de a sok önálló entitásnak, önkormányzatnak is ki kell ebből venni a részüket. A Józsefvárosi Önkormányzat már 2019-ben, a klímakrízisre való tekintettel, ellenszavazat nélkül szavazott meg klímavészhelyzetet ülésükön. A dokumentumban ki lett hangsúlyozva a következő: „a klímaváltozást globális folyamatok váltják ki, melyekre Józsefvárosnak kevés hatása van, a nem kívánatos hatásai (pl. hőség, viharok és villámárvizek) ellen azonban helyben kell elkezdeni a védekezést, koncentrálva arra, hogy az üvegházhatású gázkibocsátást helyben is drasztikusan csökkentsük”. Ezt felismerve minden évben újabb és újabb terveket tűznek ki célul, és folyamatosan, kis lépésekben valósítják meg.
Pár elért cél, amiket az utóbbi években sikerült megvalósítani Józsefvárosban: 46 társasház belső udvara újulhatott meg, és lett zöldebb a megítélt támogatásoknak köszönhetően. A közvilágítás korszerűsítése sikerült a kerületben, több lett a zöldfelület (1600 m²), és közel 170 fát ültettek. Emellett felismerték a közösség erejét is, és a kevés budapesti kerület egyikeként tartanak Lakossági Irodát, és fórumokat szerveznek fáradhatatlanul, bevonva a közösséget, megalkotva megannyi közösségi programot. Józsefváros mellett Zugló és a II. kerületi Margit-negyed is aktívan tesz a helyi közösségekért, és egy fenntarthatóbb, élhetőbb és lakosságbarát Budapestért.
Merker Vera már több éve a Józsefvárosi Közösségi Részvételi Irodában dolgozik, és őt kérdeztem arról, hogy milyen előnyét látja, hogy a lakosságot egyre jobban igyekeznek bevonni a kerületi folyamatokba, és mennyire aktívak azok, akik elköteleződnek. A szakember úgy látja, hogy szerencsére egyre inkább aktívak, és ez folyamatosan fejlődik. A leginkább erre jó példa a részvételi költségvetés. Idén például rekordmennyiségű ötlet érkezett be, több mint 500. A következő lépés pedig egy lakossági munkacsoport lesz, ahol a lakók maguk dönthetik el, hogy milyen ötletek alkossák a szavazófüzetet.
Az idei évben már volt gyerek- és ifjúsági részvételi költségvetés szervezés és bevonás is, és megalakult az ifjúsági fórum. Merker Vera úgy gondolja, hogy az önkormányzatnak mindenki számára elérhetőnek kéne lennie, és ők a Részvételi Irodán ezen dolgoznak folyamatosan. A tapasztalatok szerint ez egy lassabb folyamat, nem lehet gyors és instant megoldásokat használni.
Napi 20 perc ezen a helyszínen jelentősen csökkentheti a stresszt és a szorongást
Arra is kíváncsi voltam, hogy milyen tervek vannak a jövőre nézve. Merker Vera leginkább fiatalokkal szeret dolgozni, van abban valami egészen különleges, amikor meglepődnek a felnőttek a fiatalok kreativitásán, talpraesettségén és éleslátásán, hisszük, hogy náluk van a jövőnk. „A fiatalok bevonása nem túl egyszerű önkormányzati szinten, mert nem ér túl messzire a karunk. Az idei tanévben voltak próbálkozások a gyerekrészvételi költségvetéssel az óvodákban is. Játékos módszerekkel készültek fel a kollégák, a csoportokba tündérként és manókként érkeztek meg, és különleges módszerekkel kérdezték meg a kicsik kívánságait.
Az általános tapasztalat, hogy beszélgetni kell, és minél többet, annál jobb.
Nem mindig nagy dolgokra van szükség, sokszor ha leülünk egy asztal köré, már jönnek a jobbnál jobb javaslatok, meglátások kicsiknél, nagyoknál egyaránt.” Közösségi szervezőként a legjobban az tölti fel a szakembert, amikor nem egy számítógép mögött, hanem kint az utcán történik a munka nagy része, hiszen így ismerhetik meg legjobban a kerületet és a lakosokat.
