előfizetésem
Hírlevél
Ez a mindennapi tevékenység hasonló állapotba hoz, mint a meditáció
Valaha minden betű kézzel íródott. A papíron hajlított tintavonások, a gondosan formált betűk nem csak arra szolgáltak, hogy információt közöljenek, hiszen a legtöbb esetben önálló esztétikai értékkel is bírtak. A digitális forradalom azonban létrehozott egy gyors, steril, tipografikusan egységesített világot, aminek hatására úgy tűnt, hogy a kézírás végérvényesen háttérbe szorult. Talán nem véletlen az sem, hogy idővel ismét visszatérünk a gyökereinkhez, tintát ragadunk, és újra megpróbálunk lelassulva, kézzel írni.
Ennek oka, hogy az utóbbi években a kalligráfia váratlanul új életre kelt, mintha egyfajta kollektív nosztalgia hajtaná vissza az embereket a betűk lassú, tudatos megformálásához. Soós Tímea, tipográfus tervező, kalligráfia oktatóval beszélgettem arról, hogy mit jelent számára manapság a kalligráfia a digitális korban.
„A kalligráfia számomra a lelassulás művészete a rohanó, kattintásoktól hemzsegő világban. A digitális zaj közepette egy kézzel írt idézet mindig emlékeztet arra, hogy nem kell kapkodni, képesek vagyunk időt teremteni azokra a dolgokra, amik örömöt okoznak, és hogy a szépség az apró részletekben rejlik. Én is hobbiból kezdtem, de gyorsan rájöttem, hogy ebben a műfajban sokkal több rejlik — azóta ez lett a hivatásom, és nap mint nap annak öröme hajt, hogy másokkal is megoszthatom ezt az élményt.”
A kalligráfia virágzása
Szakemberek és hobbi művészek egyaránt arról számolnak be, hogy a kézírás, főleg annak művészi változata ismét hatalmas népszerűségnek örvend. A közösségi médiában kalligráfiai oldalak ezrei virágoznak, az ezekhez kapcsolódó workshopok pedig hetekkel előre betelnek, és egyre több digitálisan szocializálódott fiatal dönt úgy, hogy ecsetfilcet vesz a kezébe. Végre lehetőségük van megtapasztalni, hogy milyen az, amikor a gondolat nem egy billentyűzeten, hanem a papírlapon keresztül jelenik meg.
„Egyre többen keresik a kézzel készíthető dolgokat: valami személyesre vágyunk, valami valódira. A kalligráfia pont ezt adja. A workshopokon sokan meglepődnek, hogy milyen gyorsan felszínre tör az alkotás öröme, pedig gyakran úgy érkeznek, hogy “nem tudok szépen írni”, vagy hogy “nekem nincs kézügyességem”. Azt is látom a tanulóimon, hogy az apró (ám annál látványosabb) sikerek a kalligráfiában építik az önbizalmat is – az alkotásban és azon túl is. Sokkal nagyobb hatása van az alkotó életére, mint azt elsőre gondolnánk.”
A kézírás olyan kifejező mozgás, mint a testbeszéd – Így olvas benne(d) egy grafológus
De nem csak a személyes elmélyülés miatt vonzó ez a világ. Az utóbbi időszakban látványos változást tapasztalhattunk, hiszen egyre többen keresik fel az oktatókat, vásárolják meg a különféle tollakat és tintákat, posztolják büszkén az interneten az első próbálkozásaikat. A trend újbóli megjelenésének, virágzásának az oka főleg a kézzel írott szöveg, amely újra értékké vált az emberek szemében. Legyen ez egy ünnepi meghívó, egy esküvői dekoráció vagy éppen egy napló írása.
„A kalligráfia egyszerre kreatív önkifejezés és mély jelenlét-gyakorlat. Hasonló állapotba hoz, mint a meditáció: lelassít, fókuszálttá tesz, megnyugtat. Volt egyszer egy csoportom, ahol több emberen is volt okosóra, és mindegyik szignifikáns csökkenést mutatott a pulzusban, tehát gyakorlatilag le is mértük, hogy valóban nyugodtabbak vagyunk a kalligráfia gyakorlása közben!”
A Finetyping alapítója elmondta, hogy a folyamat nagy koncentrációt igényel. Ennek a magas fokú figyelemnek viszont szinte azonnali következménye a flow-élmény, a tökéletes belefeledkezés állapota. Az időérzék megszűnik, a figyelem eggyé válik a mozdulatokkal, és az elme kikapcsol minden zavaró zajt, elcsendesedik a külvilág.
„A kalligráfia gyakorlása során – ellentétben például a közösségi médiában való görgetéssel –, késleltetett dopamin választ élünk meg: a befektetett figyelem és gyakorlás után érkezik meg a sikerélmény. Ez mélyebb, tartósabb elégedettséget és belülről jövő tiszta örömöt ad, és éppen ezért vágyunk rá újra és újra. A kalligráfia szó szerint trenírozza az agyat a türelemre és a jelenlétre, miközben pozitív érzelmekkel jutalmaz.”
Timi hozzátette, hogy lényegében ezért is ragaszkodunk annyira hozzá, hiszen a gyakorlás boldogsággal tölt el bennünket, a papírunkon pedig még a jutalmat is megtaláljuk. „A kis hercegben is van egy jól megfogalmazott mondat erre, gyakran szoktam is idézni: “Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.” – amire az időnket és energiánkat áldozzuk, ahhoz óhatatlanul is elkezdünk lelkileg is mélyebben kötődni. Ez egy öngerjesztő folyamat: minél többet foglalkozik vele az ember, annál jobban fogja élvezni ezt a tevékenységet.”
Érdekel az irodalom és a pszichológia is? Próbáld ki az alkotáslélektant!
A kézírás serkenti az agy motorikus és kognitív folyamatait
A tudomány mai álláspontja szerint a kézzel való írásnak számos jótékony hatása van az agyunkra nézve. Nem véletlen az sem, hogy egyes országokban újra napirendre kerül a kézírás oktatásának megerősítése. Felmerülhet persze a kérdés, hogy vajon van-e jövője ebben a digitális korban a kézírásnak? Sokan ugyanis attól tartanak, hogy az iskolai gyakorlatok teljesen kiszorulnak, és a helyüket a tabletek és a digitális jegyzetek veszik át. A kalligráfia azonban megmutatja, hogy a kézzel való írás iránti igény mélyebb annál, mint hogy egyszerűen elfelejtsük.
„Bár a kézírás talán háttérbe szorul a mindennapokban, véleményem szerint sosem fog teljesen eltűnni, de talán más jelentést kap. Egy kézzel írt szó mindig intimebb, kedvesebb, őszintébb marad, mint egy gépelt sor. A kézzel írt szövegek mélyebb feldolgozást igényelnek, ezért jobban bevésődnek a memóriába, mint a gépelt tartalmak, így tanulásnál például mindenképpen hasznos készség marad. De fontos megjegyeznem, hogy a kézírás és a szépírás (kalligráfia) két különböző dolgot takarnak.
A kézírást legtöbb esetben csupán gyors információ átadásra vagy rögzítésre használjuk, míg a szépírás a legpuritánabb formájában is dekoratív szerepet is betölt. Más szándékkal is hozzuk létre, mások a technikái is. A kalligráfiát pedig nem csak az esztétikája miatt gyakoroljuk annyian; ahogy fentebb is említettem, érzelmi értéke is van és a mentális egészségre is pozitív hatást képes kifejteni. Nem feltétlenül azért csináljuk, mert hasznot keresünk benne. Az elsődleges célja a saját örömünk – a kalligráfia örömforrás. Ezt pedig egyetlen gép sem fogja tudni helyettesíteni.”
Egy új út követése
Az, hogy ki és hogyan kezdi el ezt az utat, nagyon változó. Az emberek nagy része online tanfolyamokon kezdi meg a kalligráfiát, míg mások YouTube-videók segítségével és Instagram-oldalakon keresztül ismerkednek meg a betűformálás alapjaival. Ami pedig a típust illeti, a szakértő szerint azonban az ecsetfilc, és a vele készíthető modern kalligráfia stílusok a legnépszerűbbek. Ez teljesen érthető is, hiszen hamar megérkezhet vele az első sikerélmény, nincsen macera a tintával, és praktikus a szokás fenntartásában is, hiszen egyetlen filctoll, és egy ponthálós füzet is elegendő hozzá.
Így naplózd az érzelmeidet, ha rendszeresen elveszíted a kontrollt önmagad felett
„Én ehhez azzal szoktam hozzájárulni, hogy rendszeresen küldök teljesen ingyenes kalligráfia sablonokat is a hírlevelem feliratkozóinak. Ezzel egy kicsit még közelebbé tudom hozni a kalligráfia pozitív hatásait és persze a mellékhatásként jelentkező csodaszép vonások is elég motiválóak tudnak lenni. De az, hogy online vagy offline gyakorol valaki, egyre megy. A megfelelő instrukciók fognak aranyat érni. Egy jól megfogalmazott iránymutatás teljesen átfordíthatja az ember nézőpontját és képes lesz meglátni a betűiben azt, amit korábban csak csodált másokéban.”
A kezdőknek azt tanácsolják, hogy ne essenek bele a felszerelés csapdájába, nem kell rögtön a legdrágább eszközökkel dolgozni. Egy egyszerű ecsetfilc és napi 10-15 perc figyelmes gyakorlás csodákra lehet képes.
A kalligráfia ugyanis nem a tökéletességről szól, hanem az útról.
És bár a mesterséges intelligencia, a digitális aláírás és az automatizálás világában élünk, a kalligráfia feltámadása arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi kéz és lélek közvetlen kapcsolata még mindig pótolhatatlan. Talán ezért is tartjuk értékesnek, mert ma már nem muszájból írunk, hanem azért, mert ezt választjuk.
Én személy szerint továbbra is maradok a kézzel írott határidőnaplónál, jegyzeteknél, nyelvtanulásnál, mert amellett, hogy így sokkal jobban rögzülnek az információk az agyamban, valahogy kreatívabbnak és rendszerezettebbnek érzem magam. A kalligráfia fellángolása tehát nem csak nosztalgia. Sokkal inkább kulturális ellenállás, a mély emberi igény kifejeződése arra, hogy újra megtanuljunk szépen, lassan, figyelemmel írni.
„A kalligráfia nem tehetség, hanem gyakorlás és odafigyelés kérdése. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a vonásainkon keresztül a saját figyelmünket ajándékozzuk önmagunknak. És szerintem ez a mai rohanó, kapkodó világban hatalmas érték.”
