előfizetésem
Hírlevél
Mérő László: „A mesterséges intelligencia mindent elintéz helyettünk – és ez veszélyesebb, mint hinnénk”
Mérő László és a Dumaszínház? Nagyon is működőképes kettős az övék! A Tudományos stand-up estek keretén belül Nyáry Krisztián, Kepes András és Bod Péter Ákos mellett az ismert matematikus és pszichológus ezúttal humorral fűszerezve mutatja be a tudományt. Beszélgettünk egyik estjének címadójáról, a mesterséges intelligencia térhódításáról és veszélyeiről, arról, hogy hogyan érzi magát a színpadon stand-uposként, és az is kiderült, hogy milyen jövőnk lesz autóvezetőként.
Úgy tudom, hogy már negyven éve is foglalkozott a mesterséges intelligenciával. Hogyan képzeljük el a hetvenes-nyolcvanas évek mesterséges intelligenciáját?
Épp ugyanúgy nézett ki, mint a mai gépeken, csak akkor még nem működött ennyire átütően jól. Már akkor is irkáltunk különböző diagnosztizáló programokat, és több mindennel próbálkoztunk.
Akkor viszont még nem volt olyan közismert, mint manapság.
Igen, ám néhány film és disztópia megjelent róla, például a Szárnyas fejvadász. A mesterséges intelligencia fogalmát John McCarthy vetette fel először még az ötvenes évek végén, mert akkor már voltak olyan gépek, amelyek képesek voltak arra, hogy a mesterséges intelligenciát teszteljék rajtuk.
Hogyan lesz valakiből mesterséges intelligencia-kutató?
Amikor 1974-ben matematikusként végeztem, akkor alakult egy mesterséges intelligencia-kutatócsoport a Tudományos Akadémián, és maga az igazgató, Vámos Tibor alapította ezt egyfajta hobbiként. Itt ajánlottak egy állást, így a pályám első tíz évében mesterséges intelligencia kutatásával foglalkoztam, és ebből is doktoráltam.
Amikor felajánlották az állást, tudta pontosan, hogy mire mond igent?
Valójában most sem tudjuk pontosan, hiszen a mesterséges intelligencia rendkívül sokrétű.
A technika lehetővé tette, hogy földi halandók is használják a mesterséges intelligenciát. Nem volt hiba ráereszteni az emberekre ezt a tudást?
Egyáltalán nem. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy jó ötlet volt-e, hogy bárki megtanulhatott vezetni. Henry Ford, az amerikai autókirály a legjobb példa erre! 1908-ban harmincezret adott el a T-modellből, ami óriási mennyiség volt, nem is reménykedett ennyiben. Felkért hát két nagy amerikai egyetemet, hogy kutassanak, és válaszolják meg, hogy hány autóra lesz szükség a jövőben.
Két évnyi kutatás után Ford legnagyobb megdöbbenésére azt mondták a tudósok, hogy ötven év múlva – tehát az 1960-as évek elejére – várhatóan 60 millió autó lesz az Egyesült Államokban. Henry Ford olyan irreálisnak találta ezt a számot, hogy ki sem akarta fizetni a kutatást, mert innentől az volt a fő kérdés, hogy honnan lesz ennyi sofőr? Végül 1960-ban 67 millió autó gurult az Egyesült Államokban, tehát a kutatók nem saccoltak rosszul. Tíz év múlva, 1970-ben ez a szám már 115 millió volt. Ugyanez a helyzet a mesterséges intelligenciával is:
bárki használhatja, és mindenki fogja használni, éppúgy, ahogyan az autót.
Ha már az autóknál tartunk, mi az autók jövője?
Ahogy néhány évtized alatt mindenki megtanulta, úgy két generáción belül mindenki el is fogja felejteni, hogyan kell autót vezetni. Az önvezető autók korában nem lesz szükség arra, hogy mi irányítsuk a gépjárművet. Mi csak utasok leszünk. Hiszek abban, hogy a mesterséges intelligencia egy nagyon fontos áttörés, pontosan olyan, mint az autó volt a közlekedésben, vagy épp az elektromosság. Kétszáz éve elektromosság sem volt, ma pedig természetes.
A modern kor láthatatlan járványa, ami mindannyiunkat érint
Sokan használják ugyanakkor megúszásra a mesterséges intelligenciát. Úgy tartja, hogy nem fogunk elbutulni tőle, mert ugyanazok a képességeink lesznek, mint előtte. Mégis magamon veszem észre, hogy míg a nagyszüleim térképpel eltaláltak egy másik országba, és nyelvtudás nélkül megoldották, erre én nem lennék képes.
Pont ez a lényeg! Nem a képességünket veszítjük el, hanem a szükségességet. Viszont ha néhány hétig gyakorolná a térképolvasást, biztosra veszem, hogy bárhová eltalálna! Radnóti Miklós írja az Eső esik, fölszárad című versében, hogy „elfeledték, akár a gyökvonást”. Megtanították nekünk, de elfelejtettük, sőt, meg sem kell feltétlenül tanulnunk, hiszen – a már említett gyökvonás példájánál maradva – a számológép kiszámolja nekünk.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Ettől butábbak vagyunk, vagy rosszabb matematikusok? Egyik sem, mert egy csomó minden mást tudunk. Jut idő, hely és energia mást megtanulni, máson gondolkodni, mert már sok mindent elintézhetünk a telefonunk számológépén. A lényeg az, hogy erre képesek leszünk,
ezért nem fog elbutulni az ember sem.
Buta tehát nem lesz az ember, de munkanélküli lehet! Tanulmányok szólnak arról, hogy az MI munkát vesz el az emberektől.
Tény, hogy a mesterséges intelligencia sok mindent meg tud csinálni az ember helyett, viszont amikor nem vezetni tanulunk, azt a képességet sajátítjuk el, hogy hogyan vegyük észre, ha a ChatGPT hülyeséget írt. Már most van néhány olyan kollégám, aki azonnal kiszúrja, nemcsak szövegből, hanem videóból is.
Egyetlen koktéllal nemcsak emésztési, hanem egészségügyi problémák sorát indíthatjuk el
Használja a ChatGPT-t?
Használom, és sokat kísérletezek vele, mert rendkívül sokféle tud lenni. Amióta például rászóltam, hogy ne legyen olyan negédes, sokkal jobban használható számomra. Értett a szóból. Nagyon utálom, ha mindenért megdicsér, és a hülyeségig mézes-mázas. Megkértem, hogy legyen egy kicsit kritikusabb, és azóta visszavett. Sőt, egyszer, amikor túllőttem a célon, azzal fogadott a következő alkalommal, hogy „na, mit akarsz?” Jeleztem, hogy ez túlzás, és ráállt egy normálisabb hangvételre.
Van okunk félni a mesterséges intelligenciától?
Csak annyira van okunk félni tőle, mint az autótól. Ez is elég: Magyarországon évente 500–600 ember hal meg az utakon. Viszont ahogy minden máshoz, ehhez is hozzászokunk, ahogy ahhoz is hozzászoktunk, hogy 50–60 kilométer per órával száguldó dolgok járnak-kelnek az utakon.
Bizonyára nagyon utópisztikus a kérdés, de a mesterséges intelligencia át tudná venni felettünk a hatalmat?
Ha hagynánk, akkor bizonyára, de nem fogjuk hagyni.
Ha a stand-up oldaláról közelítjük meg az esteket, felmerül a kérdés, hogy hogyan kerül a tudomány a színházba, pláne a humor színházába.
Csupán a téma tudományos, a feldolgozás nem. Senkit nem fogok levizsgáztatni, és senki nem fog úgy hazamenni, hogy minden kérdésre megtalálta a választ. A lényeg, hogy a néző érezze jól magát, és gondolkozzon el.
Ősi szimbólumok, örök tanítások – Mit üzennek a mai korban a népmesék?
Hogyan érzi magát egy ilyen stand-up helyzetben?
Nagyon szeretem, mert más műfaj, mint a katedrán állni. Aki például járt egyetemre, az tudja, hogy az egyetem egy rendkívül unalmas hely. Lehet belőle tanulni, de unalmas. Vannak ugyanis olyan tárgyak, amelyek azért unalmasak, mert csak töményen lehet átadni és megérteni is. Mindennek ellenére, aki járt egyetemre vagy főiskolára, annak van egyfajta nosztalgikus érzése, ha ezekre az intézményekre vagy épp az előadásokra gondol, viszont azért nem akar újra beiratkozni, hogy ötven-hatvanévesen unatkozzon.
Számukra kiváló az előadás, mert az egyetem nosztalgikus érzéseit hordozza, leszámítva az unalmat, és azok is élvezni fogják, akik vágytak egyetemre, de nem jutottak el oda.
Milyen a stand-upos Mérő László? Nagyon más, mint az egyetemi előadó?
Nem bújok ki a bőrömből. Egyetemi ember vagyok, és ezt nem lehet levetkőzni, de egy olyan műfajban, ahol nem vizsgáztatunk, és képesítést sem adunk, beleférnek különböző stand-up elemek. De az, hogy hogyan és mitől lesz stand-up, más kérdés, hiszen ez egy másik műfaj. Odafigyelek azokra, akik művelik, és sokat tanulok tőlük.
