előfizetésem
Hírlevél
Ezzel a módszerrel felnőttként is gyerekjáték lesz új nyelvet megtanulni
Manapság egyáltalán nem ritka, hogy életünk során többször újra kell definiálnunk magunkat. Azonban sokszor egy új állás meg pályázásánál a legnagyobb gátat nem a szakmai ismeretek, hanem a nyelv tudás hiánya okozza.
Nyelvtudás nélkül ma már a ranglétra alsóbb fokain is nehéz érvényesülni, így nincs abban semmi túlzás, hogy legalább egy nyelv elengedhetetlen a túléléshez. Van egy generáció, aki úgy nőtt fel, hogy az orosz nyelvvel volt kénytelen boldogulni – tisztelet azon ritka kivételnek, aki szerette, és jó is volt belőle – s bár az sem rossz, ha valaki meg tud szólalni ezen a nyelven, de sokkal több a lehetősége annak, aki angolul (vagy németül, olaszul…) tárgyalóképes.
Kicsit olyan, mint az edzés
Sokan vannak, akiknek bár a lehetőségük megvolt, de valamiért nem vették komolyan a nyelvtanulást, és manapság szembesülnek azzal, hogy muszáj szintet lépni. Számukra jó hír, hogy a passzív nyelvtudást is lehet némi munkával aktivizálni.
A felnőttkori nyelvtanulás legfőbb buktatója az időhiány.
Munka és család mellett nem feltétlenül sétagalopp új ismereteket tanulni, és lecsípni a mindennapok kihívásai közepette bár mennyi időt is a tanulásra. De hol vannak már azok az idők, amikor csak a nyelviskolában lehetett nyelvet tanulni? A legfontosabb, hogy a nyelvtanulásra ne felesleges teherként, hanem saját magunkba történő befektetésként tekintsünk.
Ugyanis nem másoknak teszünk szívességet azzal, ha megértetjük magunkat idegen nyelve(ke)n, hanem a saját piaci esélyeinket növeljük. A nyelvtanulás kicsit olyan, mint az edzés, nem érdemes az első kudarcélménynél feladni, gyakorolni kell, és minden nappal könnyebb lesz.
Szótár helyett mesterséges intelligencia - így tanul az új generáció
Szólalj meg!
„Tipikus iskolai nyelvórás módszerrel tanultam először az oroszt, majd többnyire az angolt is: olvassuk fel együtt az olvasmányt, húzzuk alá benne az ismeretlen szavakat, szótárazzuk ki, játszd el a pároddal, nyissátok ki a munkafüzetet az ikszedik oldalon, és csináljátok meg a hármas fel adatot. Ráadásul az angol nekem nehezen is ment. Féltem megszólalni, mert az angolok furán, affektálósan beszéltek, gyorsan és érthetetlenül. Úgy éreztem, esélyem sincs utánozni, és nem is értek belőle semmit. A tizenkét igeidőben meg totál elvesztem. A rendhagyó igéket orrvérzésig magoltam, mégsem jöttek elő, amikor kellettek, és vért izzadtam, mire összeraktam egy angol mondatot.
Valahogy el vonszoltam magam a középfokú nyelv vizsgáig a közép iskola alatt, de még a bizonyítvány után sem gondoltam, hogy beszélnék angolul. Ehhez külföldre kellett utaznom, New York ban tanultam meg angolul. Ott szembesültem először azzal, hogy a való élet nyelve sokkal egyszerűbb, mint a nyelvkönyveké, és milyen kár, hogy ezeket senki sem mondta el az elején. Ahogy sok más mindent sem” – mondja Szalai Gabriella, az Angol utca megalkotója, amely az első applikáció volt Magyarországon, ahol a mesterséges intelligenciával nyílt lehetőség a beszéd gyakorlásra.
Nem tanítottak meg tanulni
Gabriella soha nem akart önálló módszert fejleszteni, csak az volt a szándéka, hogy másoknak segítsen. „Ez nem más, mint a modern pedagógia és andragógia. Onnantól, hogy felnőttkorban tudnia kell a nyelvtanulónak, hogy mit miért csinál, mert csak így lesz hatékony a nyelvtanulás, azon keresztül, hogy a készségfejlesztést csakis az adott készség gyakorlásával lehet elérni – beszélni csak beszélve lehet megtanulni, egy telefon nyomogatásával nem –, egész odáig, hogy az angolban szókapcsolatokat, kifejezéseket érdemes tanulni puszta szavak helyett, mert minden szakirodalom szerint ez adja az anya nyelvi beszédet.
A tanulás mellett fontos, hogy ne online töltsék a diákok a szabadidejüket
Emlékszem egy húsz évvel ezelőtti tanítványomra, akinek egy nagy cég vezetőjeként élni is alig volt ideje, nemhogy angolt tanulni. Teljesen érhető módon a két gyerekével töltött kevéske idejét nem volt hajlandó beáldozni az angolra. Kétségbeesetten szerettem volna segíteni, és onnantól kezdtem aktívan keresni a rövidebb utakat az angol tudáshoz – kifejezetten olyan elfoglalt felnőtteknek, akiknek élni is alig van idejük. Hetente jártam a Szabó Ervin könyvtárba, és letöltöttem a legjobb kutatásokat, amit találtam a nyelvtanulásról.
Így jöttem rá, hogy ami az iskolák nagy részében folyik nyelvtanítás címén, az elfoglalt felnőtteknek egyáltalán nem jó. És egyáltalán: a nyelvtanítás és a nyelvtanulás két különböző szakterület – annak el lenére, hogy mi ezeket összemossuk. Nem tudunk máshogy tanulni, mint ahogy minket tanítottak. Mert nem tanítottak meg minket tanulni, otthon, tanár nélkül. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt fel vállalom: megtanítom tanulni a felnőtteket, hogy ne hagyja őket a rohanó fejlődés az út szélén. Meggyőződésem ugyanis, hogy jobb országban fogunk élni, ha mindenki megtanul tanulni.”
Minden problémára van megoldás
Mivel semmilyen tudományos kutatás nem támasztja alá a tesztek hatékonyságát a nyelvtanulásban, a módszer a videós kikérdezőket preferálja, hogy hangosan kelljen beszélni. Nagyon sokszor ugyanis az a probléma, hogy még ha tanultunk is nyelvet, élesben lefagyunk. A leggyakrabban felmerülő problémák, nehézségek a nyelvtanulásban mindig ugyanazok: nem tudunk összerakni egy épkézláb mondatot, sok hibával beszélünk, nem merünk megszólalni, félve szólalunk meg, nem értünk semmit hallás után, nem tudunk kiigazodni az igeidők között, folyton elfelejtjük, és újra kell tanulnunk a szavakat, magyarból fordítjuk az angol mondatokat, szeretnénk angolul gondolkodni, de nem megy.
A jó hír az, hogy mindegyik problémára van megoldás, de egy általános nyelvtanfolyam sajnos nem megoldás! Ezért vannak az Angolutcánál tanulókártyák és beszédgyakorlók, mert az anyagokat úgy építették fel, hogy ezekre a problémákra adjanak választ, és lehessen személyre szabott tananyaga annak is, aki nem engedheti meg magának a nyelv tanári órákat. És ne kelljen felesleges, az életben sosem használt, vagy kikerülhető dolgokat megtanulnia annak a szakembernek vagy vezetőnek, akinek az ideje a legértékesebb. Az biztos feltűnt már mindenkinek, hogy ha egy gyereket leültetnek a tévé elé, akkor negyedszerre már énekli az akár koreai rajzfilm főcímdalát is.
Persze, most mindenki mondhatja, hogy nekik minden könnyebb, meg sokkal fogékonyabbak, de ez nem jelenti azt, hogy felnőttként csak szenvedés lehet a tanulás! Egy felnőtt ugyan is pontosan tudja, hogy miért tanul és mire van szüksége, ezért kell személyre szabni a tananyagot is! „A felnőttek az elején kifejezetten gyorsabban haladnak, mint a gyerekek. Az, hogy utána hamar beleütköznek egy plafonba, a tanulási módszerek miatt is van.
El kéne már felejteni a puszta szavak magolását, a csak írásbeli feladatokat, és a vakhitet, hogy a tábla előtt magyarázó tanárok nézésével tanulunk. Görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy valaki javítgassa a hibáinkat, pedig a modern pedagógia és a pszichológia tudja, hogy talán ez a legkevésbé hatékony módszer a helyesebb beszédre. Rendszeresen kiveri a biztosítékot, de én mindig elmondom: embereket nyomorít meg a szavunkba vágós javítgatás. Nem véletlen, hogy ezt a javítási módszert ajánlja leg kevésbé a modern pedagógia.”
Sokkoló: mire felnövünk, a gyermekkori kreativitásunk mindössze 2 %-a marad meg
Megéri az az egy év!
Felnőttként azért is könnyebb tanulni, mert az önismeret a legokosabb hatékonyságot növelő tényező. Tudjuk, hogy miből származik örömünk és sikerélményünk, és ezt képesek vagyunk rendszeresen végezni, és hosszú távon kitartani. Tudjuk, hogy mikor van a produktív időszakunk a napon belül, amikor érdemes fejlesztő tevékenységbe kezdeni. Ha olyan szöveggel tanulunk, ami nagyon érdekel minket, akkor belefeledkezünk, így a tanulás akár énidővé is válhat, és amit szívesen végzünk, abba több energiát teszünk. Felnőttként meg tudjuk különböztetni, hogy mi megy nehezen csak azért, mert még nem gyakoroltunk eleget, vagy azért küszködős, mert nem passzol a tanulási stílusunkhoz.
Ráadásul felnőttként vannak kialakult érdeklődési köreink és hobbijaink. Nekünk csakis olyan témákban kellene angolt tanulnunk, ami szenvedélyesen érdekel minket, hiszen ez is rengeteget gyorsítana a nyelv tudás megszerzésén. Vagyis, nem használjuk ki eléggé az erősségeinket felnőttként. Ha így tennénk, gyorsabban haladnánk, mint a gyerekek. A legnagyobb tévhit, hogy felnőttként nem tudunk magas szinten megtanulni egy nyelvet. A világ erőteljes változásaival vannak olyan munkakörök, amelyek nélkülözhetővé váltak, emiatt nagyon sokan parkolópályára kerültek.
Számukra rettenetes lehet, hogy a váltáshoz nem a bátorságuk, hanem a nyelv tudásuk hiányzik. Megéri egy évet belefektetni negyven felett is simán, hogy aztán az életünk hátralévő részében boldogan menjünk egy új munkahelyre. Nem is beszélve arról, hogy az otthonunkból is dolgozhatunk akár külföldi cégeknek is, külföldi fizetésért. „A mai negyvenesek a világból egyre inkább csak egy gyorsuló csíkot látnak. Határozottan kijelenthető, hogy az angoltudás a munkaerő-piaci túlélés és a jövő kulcsa. A tanulás képessége meg pláne!
Az Európai Bizottság az alapképességek közé sorolja. Régen, aki nem tudott írni-olvasni, azt analfabétának nevezték. Manapság pedig funkcionális analfabétának számít az is, aki nem tud hatékonyan tanulni.”