előfizetésem
Hírlevél
Szülői dilemma: Hogyan válasszunk igazán jól óvodát?
Bár sok családnál még csak most kezdődik az utolsó bölcsis év, már most érdemes elkezdeni azon gondolkodni, hova írassuk majd a gyereket jövő tavasszal – hiszen az óvodaválasztás kérdése hamarosan több ezer szülőt érint. Kiss Kinga gyermek klinikai szakpszichológussal beszélgettünk arról, mi a legfontosabb ismérve a jó intézménynek.
Sok gyerek életében az óvoda az első olyan színtér, ahol családjától, rokonaitól távol tölt el huzamosabb időt. Érthető hát, hogy a szülők tele vannak bizonytalansággal és aggodalmakkal az óvodakezdést illetően, amin az sem segít, hogy a mai harminc-negyven évesekben nem feltétlenül él pozitív kép az intézményesített gyerekfelügyeletről.
Ennyi az annyi
Az óvoda lehet állami vagy egyházi fenntartású, lehet magánkézben és lehet vegyes támogatású is, mint amilyen a Waldorf, ahol a szülőknek egy – a magánóvodák díjazásához képest jóval - alacsonyabb összeggel havonta hozzá kell járulniuk a működéshez. A magánóvodák legtöbbször borsos áron kínálják szolgáltatásaikat, míg azt is érdemes tudni, hogy teljesen ingyen az állami intézményeket sem ússza meg a szülő, hiszen – eltekintve a kedvezményre jogosultak körétől – étkezési díjat mindenütt fizetni kell, a különórák is pénzbe kerülnek, és gyakori, hogy gyümölcsöt, papír kéztörlőt, zsebkendőt is a szülők visznek rendszeresen az óvodába.
Mindennek ellenére pénzügyileg mindenképpen ez a legolcsóbb megoldás, összességében havi tíz-húszezer forint körüli összegből akkor is megúszható, ha gyermekünk több különórára is jár. Ez tehát mindenképpen meggondolandó annak, aki nem tud korlátlan összeget költeni a gyereke intézményi ellátására. Ugyanakkor még a kiemelkedő anyagi körülmények között élők esetében is érdemes feltenni a kérdést: a magas havi összeg tényleg jobb minőséget is jelent?
A pénzügyekhez való értés nem kiváltság, hanem alapvető jog – nőként is
Mire van szüksége egy kisgyereknek?
„Mielőtt óvodát választ egy szülő, érdemes megismernie, hogy mire van szüksége három-hat éves korban egy gyereknek, és hogy az óvoda milyen készségek elsajátítását teszi lehetővé” – mondja Kiss Kinga gyermek klinikai szakpszichológus. „Ilyen kis korban a két legfontosabb dolog a szabadjáték és a nagymozgásos játék. Az fontos, hogy ezekben ne legyenek a gyerekek korlátozva. Emellett az óvodai nevelés során egy gyerek megtanul részt venni egy közösség életében, szabályokhoz alkalmazkodni, nézőpontot váltani, késleltetni.
Ezek során fejlődnek szociális és kognitív képességei, és a három-négy év alatt felkészül arra is, hogy aztán megfelelően beilleszkedjen az iskola rendszerébe.” A legtöbb magánintézmény változatos különórákat és kis létszámú csoportokat ígérve igyekszik vonzóvá tenni magát, ám Kiss Kinga szerint érdemes azt is felmérni, melyik különórának mennyi a valódi haszna.
Egyfelől sok foglalkozást egy állami intézménybe járó gyerek szülei is meg tudnak maguktól szervezni, hiszen minden intézmény kínál díjazásért cserébe különórákat, és az óvodán kívül is változatos foglalkozásokat lehet találni, másfelől az adott különóra nem mindig olyan nagy értékű, mint azt első olvasatra gondolnánk: „Egy kisgyerek nyelvtanulását a napi több óra idegennyelvi környezetben töltött idő valóban elősegíti, de heti háromszor harminc perc angolozás egy magyar anyanyelvű tanárral nem ér annyit, hogy azért havi százezreket fizessen egy szülő.” – mondja. Vagyis:
érdemes racionális szempontok szerint értékelni, valóban van-e hozzáadott értéke annak, amit egy magánintézmény kínál.
A rettegett beszoktatás
Természetesen vannak további érvek, amelyek néhány szülőt a magánintézmények felé terelnek. Az egyik ilyen például az, hogy az állami intézmények esetében általában – eltekintve néhány kivételtől – huszonkettő-huszonöt gyerek is van egy csoportban, így értelemszerűen kevesebb figyelem jut egy-egy ovisra, míg a magánintézmények gyakran tíz-tizenöt fő alatti csoportokat is indítanak. Ugyanakkor az alacsony csoportlétszám sem olyan feltétel, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy jó legyen egy intézmény.
Nem vagy rossz ember attól, hogy nem tudsz a másik várandósságának örülni
Olyan igény is jelentkezhet a szülők részéről, hogy egy gyereket mondjuk csak a hét három napján visznek oviba, ilyen megoldásokra valóban sokkal nyitottabbak a magánintézmények. A beszoktatás szokott még egy kardinális kérdés lenni a szülők részéről. Ha egy gyerek még sohasem járt intézménybe korábban, akkor általában igényli, hogy a kiscsoport első napjaiban a szülő ott legyen vele, sok intézményben erre azonban nincs lehetőség. Míg van, ahol egy vagy akár két hétig is bent lehet napi három-négy órát is a szülő, addig sok helyen maximum arra van lehetőség, hogy az első napokban, amíg meg nem szokja az új környezetet és a nevelőket a gyerek, a szülő egy óra ottlét után hazaviszi.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
„A beszoktatás sok szülő számára kiemelt jelentőségű esemény, miközben azért a valóságban egy három-négy éves történetnek egyetlen, néhány napig tartó epizódjáról van szó. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem érdemes ezt agyon aggódni, vagy szorongani miatta, mert bármilyen is a beszoktatási rend az adott intézményben, ahhoz általában valami nagy szörnyűségnek kell történnie, hogy az valóban traumatizáló legyen egy gyerek számára” – mondja Kiss Kinga.
A beszoktatás tekintetében az igazán fontos, hogy a szülő bízni tudjon az intézményben, a nevelőkben, a gyerekében és a kettőjük közti kapcsolatban. Jó esetben egy három-négyéves gyereknek már volt olyan élménye, hogy másra bízták a szülei. Ha esetleg nem, akkor ezt érdemes óvoda előtt gyakorolni. Akárcsak annyi időre, hogy leszalad az anya a boltba, amíg a barátnője a gyerekével marad a játszótéren.
„Legyen arról tapasztalata a gyereknek, hogy a szülő elmegy néha, de mindig visszatér, és ő ezalatt biztonságos helyen van, olyan emberekkel, akik vigyáznak rá. Ideális esetben egyébként az óvodakezdés előtti nyáron a szülő és a gyerek már bemehetnek, és megnézhetik az ovit, megismerkedhetnek a nevelőkkel, tehát szeptemberben nem egy teljesen idegen helyre, idegen emberek közé érkezik a kiscsoportos. Emellett érdemes sokat beszélgetni arról, mi fog történni az oviban. Ehhez már remek mesekönyvek is vannak.”
Kiss Kinga szerint a szülő igényelheti is, hogy megismerkedhessen az intézménnyel, ha ez alapesetben nincs megszervezve – persze a koronavírus járvány az elmúlt években ezt sokszor sajnos nem tette lehetővé. Az viszont fontos, hogyha kiválasztotta a szülő a megfelelő intézményt, akkor igazodjon annak a rendjéhez, és a gyereke felé is ezt kommunikálja. Ehhez akár elváláskor egy rövid búcsúrituálét is lehet kötni, az is növeli a gyerek biztonságérzetét, ahogyan az is, ha látja, hogy a többi gyerek is ugyanolyan helyzetben van, mint ő.
„Meg akarom mutatni, mennyi nő él bennünk” – Sandra Poliakov világáról, nőiességről, anyaságról
Kik a jó óvodapedagógusok?
Végső soron a legfontosabb kérdés, hogy az adott csoportban dolgozó óvodapedagógusok milyenek. Nem véletlen, hogy a közösségimédia-felületeken is ezzel kapcsolatos a legtöbb kérdés, amikor megfelelő intézményt keresnek a szülők. „A legfontosabb, hogy a szülő higgyen abban, hogy a nevelők megvédik a gyerekét, hogy szólnak, ha baja esik, ha aggasztóan viselkedik, vagy bármilyen konfliktusa adódik a nevelőkkel vagy a társaival. Csak akkor tudja átadni ugyanis a kontrollt, ha bízik azokban, akik a gyerekére felügyelnek” – foglalja össze Kiss Kinga a legfontosabbakat.
Ez azért is fontos, mert az intézménybe kerüléskor nem csak a gyereknek, de a szülőnek is szemléletmódot kell váltania: el kell fogadnia, hogy már nem kontrollálhatja a gyereke életének minden szeletét. Eleinte kisebb-nagyobb nehézségek előfordulnak, de ha őszinte és kétoldalú a kommunikáció a nevelők és a szülő között, emellett a szülő azt látja, hogy a gyereke is jól érzi magát a csoportjában, akkor megnyugodhat, hogy minden rendben lesz.
