előfizetésem
Hírlevél
Ezekben az országokban nem nyűg a takarítás, hanem valami sokkal mélyebb, emberibb dolog
A takarítás az emberi életünk egyik legunalmasabb, mégis kötelezően elvégzendő feladata. Az a fajta, amit mindig csak halogatunk, kerülgetünk, míg végül sóhajtozva úgy döntünk: ideje rendet tenni a környezetünkben. Aki nem így tesz, az könnyedén problémás helyzetben találhatja magát, hiszen idővel elfogy a tiszta ruha, belepi a por, a vendégek pedig csak néznek, melyik földrészre is érkeztek. A takarítás viszont nem pusztán a porszívózást vagy az ágyneműcserét takarja. Ha körbenézünk a világban, szinte mindenhol máshogy értelmezik ezt a fogalmat.
Egyes kultúrákban meglepően mély, sokszor az emberi lélek gyógyításával összefonódó jelentést tulajdonítanak a takarításnak. Egyfajta szimbólumként tekintenek rá, amely a múlt elengedéséről, a rossz szellemek kiszellőztetéséről, valamint a közösségek egyben tartásáról szól. A világ számos hagyománya ennek a mélyebb rétegnek formát, füstöt, vizet, ritmust, sőt néha vízipisztolyt is.
A susu-harai csendes suhanása
Amikor kultúráról, különleges hagyományokról, szokásokról van szó, akkor a legtöbbünknek Japán jut az eszébe. Egy teljesen más világ, ahol a tisztításnak külön súlya van. A susu-harai, avagy az év végi nagytakarítás nemcsak a fizikai megtisztulásról szól ebben a szigetországban, hanem az elmúlt év elszórt gondjainak összekaparását is.
„A szuszu-harai a Heian-korból ered (794-1185), és annyi rituálé lényege, hogy fentről lefelé menet mindent kitakarítanak. Azért hívják szuszu-harainak, vagyis „koromtalanításnak", mert régen, mikor még tűzzel és gyertyákkal világítottak sok korom rakódott le, ezeket takarítják el bambuszseprűkkel, hagyományosan december 13-án. Ma már főleg csak a szentélyekben és templomokban tartják ezt a szokást. A családi házakban a rituálé célja megmaradt, de átalakult egyszerű nagytakarítássá december második felében. Tehát nem vallási, hanem közösségi esemény lett az év lezárásaként.” - mondta el Balogh Emese, okleveles Japán-szakértő.
A japánok szerint a kosz nem csak szemcse és por, hanem a résekben megbúvó balszerencse is. Aki nem seperi ki, az az új évben is viszi magával ezt a tendenciát. A rituálé része a shimenawa kötél felhelyezése a házaknál. Ez egyfajta jelképes határt húz a megtisztított tér köré. „A japánok az újévi nagytakarítással nem csak alaposan kitakarítják a házat, de a negatív energiákat is kisöprik onnan, hogy fogadni tudják az újév kamiját, Tosigamit. A lényeg, hogy fizikailag és spirituálisan is tiszta környezetben fogadják az új évet.”
A feng shui elvei alapján a takarítás nem kényszer, hanem örömteli, önismereti játék
A japán társadalomban a rendrakás ráadásul nem csupán háztartási feladat vagy a lélek megtisztulásának segítése, hanem a közösséghez való tartozás jelképe is. Az iskolákban például a diákok maguk takarítják ki a tantermet, amit ők koszoltak össze. E mögött nem a spórolás játszik szerepet, hanem sokkal inkább a felelősség tanítása, hogy amit használtunk, azt tisztítsuk is meg. A susu harai év végi lecsendesedése pedig azt jelzi az emberek számára, hogy mielőtt továbblépünk, mossunk kezet a múltunkban is. Ne várjuk tehát az új esztendőtől a megváltást, ha nem teszünk semmit azért, hogy megoldjuk a problémáinkat, nehézségeinket.
El Barrido és a rossz energiák szele
Mexikóban a takarítást egyfajta ventilátornak tekintik, kozmikus értelemben legalábbis biztosan. Az El Barrido, avagy a söprés rituáléja sokszor spirituális gyógyítók segítségével történik meg, akik gyógynövényeket, füstölőt vagy tojást használnak, hogy segítsék a negatív energiák kisöprését a házból, vagy a testünk körül. Ez a rituális megtisztulás gyakran a részét képezi a limpia szertartásoknak, ami szintén egyfajta tisztító esemény. Az elv mindenhol ugyanaz: ami elhasználódott bennünk, azt söpörjük ki, ugyanis nagyon hamar összegyűlik, és vastag porréteget képez bennünk.
A mexikói hagyományok játékosan, mégis hangsúlyosan mutatják be:
a tisztítás nem a rend kedvéért történik meg, hanem a lélek egészsége miatt is.
Ráadásul, ha kívül rendben van körülöttünk minden, akkor nagyobb eséllyel leszünk belül is egyensúlyban. De igaz ez fordítva is: ha mentális problémákkal küzdünk, akkor azt gyakran a környezetünk is megsínyli.
Vízipisztolyos szórakozás a megtisztulás elősegítéséhez
Thaiföldön a tisztulás ünnepi, harsány és nagyon vizes. A Songkran fesztivál a thai újévhez köthető, amely évszázadok óta a vízen keresztül tisztítja meg az embereket és a tereket. A víz a rossz szerencsét, a betegséget és a szomorúságot mossa le. A tradíció finoman csorgó szertartásokkal veszi kezdetét, ahol az emberek Buddha szobrokra vizet öntenek, majd az idősebb családtagok keze következik. Hogy mitől ilyen különleges? Ezt első kézből tapasztaltam idén tavasszal.
A thai életfilozófiát receptre kellene felírni nekünk, mindig siető magyaroknak
A thaiföldi utam során Phuketen tartózkodtam, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki vízipisztollyal mászkál a városban. Nem tudtam róla. Nem értettem. Majd utánanéztem a dolognak, és kiderült, hogy idén ez már a harmadik új évem lesz (Balin volt a második). Miután már tisztában voltam az esemény jelentőségével, szomorú lettem. Sajnos azt vettem észre, hogy ez már sokszor inkább a turisták csalogatásáról szól, mintsem a megtisztulásról. Ez egy konkrét fesztiváli nap, amikor semmi és senki nem marad szárazon.
Ott voltam, láttam, ahogy Phuket utcái egyszerre válnak a felnőttek és a gyerekek játszóterévé, és bár a lelki megtisztulásukról nem tudok nyilatkozni, biztosan volt, aki pozitív élményként könyvelte el magának. Kicsit a magyar húsvéti locsolkodási szokásokhoz tudnám hasonlítani, csak sokkal több a víz, és melegebb az idő.
Thaiföldön ezen a napon mindenki nevet, mindenki boldog, mindenki újjászületik egy kicsit. Nem véletlen gondolkodtam el én is azon, hogy miért adódott a lehetőségem, hogy idén háromszor is átéljem az új esztendőt, még ha más-más kultúrákban és szokásokkal is tettem meg azt. Valószínűleg a sors szükségét érezte annak, hogy még egyszer és még egyszer átgondoljam, mit akarok ettől az évtől, hogyan és milyen irányba szeretnék változni. Az biztos: a Songkran fesztivál összehozza az embereket egy közös, felszabadító nevetésre.
Őslakos amerikai szertartások: ahol a füst az úr
Sok észak-amerikai őslakos közösségben a tisztítás a füst által válik láthatóvá. A zsályás smudging szertartások a tér és az ember körüli energia megtisztítására szolgálnak. Ez az esemény évszázados hagyományokra vezethető vissza. Itt a füst nem a szemünkbe megy, hanem azokra a repedéseinkre, sérüléseinkre, ahol a bánat lapul. A szertartás során ima hangzik el, és a hangsúly végig a folyamat tiszteletén van. A füst szépen lassan megtölti a teret, mintha egy régi történet térne vissza, hogy segítsen helyrehozni a lelkünk sérüléseit.
A pészahi nagytakarítás hagyománya
A zsidó közösségek sem maradhatnak ki a felsorolásból. A pészah előtti takarítás egy precíz, mély lelki gyakorlat, ahol a cél a chametz, avagy az erjedt lisztes ételek minden apró szemcséjének eltávolítása. Nem, itt nem a konyhai rendrakásról van szó, hanem a túlzott egoizmus és az önhittség szimbólumának kisepréséről. A takarítás a zsidóknál nem egy seprűvel történik, hanem egy szent feladat, ahol a terek lassan megtelnek az ünnepi várakozással, ahol minden megtalált morzsa egy apró lépés a belső rend és tisztaság felé.
Meggondolatlan Facebook-posztok, kínos képek - te figyelsz a digitális lábnyomodra?
Mit tanulhatunk az egyes kultúrák szokásaiból?
Amikor a Földünk kulturális térképére vetünk egy pillantást, akkor a takarítás nem egyszerűen egy szokásos otthoni feladat, amit minden nap vagy héten el kell végezni. Ilyenkor sokkal inkább egy néma beszélgetést folytatunk magunkban,
próbáljuk helyrehozni azt, ami elromlott, ami megsérült.
A japánok csendben rendezik el ezt a lezárást. A mexikóiak elsöprik a rossz energiákat. A thaiok hangosan, vízzel kombinálva lépnek át az újévbe. Az őslakos amerikaiak pedig füsttel tisztítják meg a múlt repedéseit. A különböző kultúrák egyetlen közös üzenete pedig az: a takarítás nem a tér rendrakását jelenti, hanem annak a személy lelkének megtisztítását, aki ott él. Talán néha nem ártana olyan formában is takarítanunk egy kicsit, ahogy ezek a népek. Ne feladatként tekintsünk rá, hanem egy újrakezdésként. És ez történhet a lelkünkben és a konyhában is. Hiszen az is egy új lehetőség, ha tisztaság és rend uralkodik körülöttünk, ahol gyorsabban és hatékonyabban főzhetünk, szolgálhatjuk fel az ételeket.
