Munkamániás szülők, szorongó gyerekek – A kiégés transzgenerációs hatása, amiről nem a főnök tehet

Hányszor érezted már, hogy egy munkahelyi beszélgetésben ugyanazt a feszültséget éled meg, mint régen otthon? A főnök, aki emlékeztet az anyádra, a kolléga, aki pont úgy rivalizál, mint a testvéred – ismerős helyzetek, csak más díszletben. A munkahely ugyanis sokszor nem csupán a szakmai teljesítmény színtere, hanem a lelki mintáink tükre. És amíg ezt nem vesszük észre, addig újra meg újra eljátsszuk ugyanazt a szerepet. Csak most már fizetnek érte. Lehet, hogy nem is a főnököd miatt szorongsz, hanem a gyerekkorod miatt?

„Mintha megint az anyám előtt állnék, amikor a főnököm rákérdez egy hibára” – mondja Petra, 36 éves ügyfélszolgálati munkatárs. „Nincs semmi baj a főnökkel, mégis azonnal összeugrik a gyomrom, mentegetőzni kezdek, és napokig gyötrődöm rajta.” Nem egyedi történet. A munkahelyi dinamika sokszor kísértetiesen hasonlít a gyermekkori családi szerepeinkhez. A főnök nemcsak vezető, hanem szimbolikus „szülőfigurává” is válhat, a kollégák pedig testvéreket, versenytársakat vagy szövetségeseket mintáznak. De vajon miért ismételjük élethelyzetről élethelyzetre ugyanazokat a kapcsolatmintákat? Hol kezdődik a tudatosság, és hol lehet kilépni belőle?

A munkahely, mint érzelmi terep

A modern pszichológia már rég nem tekinti a munkahelyet csupán teljesítési színtérnek. Az emberek nemcsak kompetenciákat, hanem hozott mintákat, traumákat és vágyakat is visznek be magukkal a szervezetbe. Sokan az első munkaközösséget élik meg új családként, ahol „érdemes jól viselkedni”, „ne legyünk terhére senkinek”, vagy ahol

mindig meg kell felelni.

„A transzgenerációs minták egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy láthatatlanul ismétlődnek, és gyakran évtizedekig észrevétlenek maradnak. Aki gyermekként szorongott az elutasítástól, az felnőttként is hajlamos lehet túlalkalmazkodni a főnökéhez – akár úgy is, hogy észre sem veszi, mennyire háttérbe szorítja a saját igényeit. Aki rivalizáló testvérközegből jött, gyakran a kollégákkal szemben éli meg ugyanezt a versengő attitűdöt, akkor is, ha a csapat valójában támogató.

Előfordulhat, hogy a munkahelyi pozíció nem a kompetencia alapján érződik biztonságosnak, hanem attól függően, hogy milyen ismerős lelki dinamikát hoz. Ezek a minták nem hibák, hanem fontos információk – segítenek megérteni, hogy milyen belső forgatókönyv szerint reagálunk. Ha ez tudatossá válik, esélyünk van újraírásra: a múlt megértése révén tudatosabban választhatjuk meg, hogyan akarunk jelen lenni a munkahelyi kapcsolatainkban.” - magyarázza Hegedűs Kitti szervezetpszichológus.

65 éves lett Tilda Swinton, a mozi kaméleonja, aki továbbra is határokat feszeget

Egy 2023-as hazai kutatás szerint a munkavállalók 64%-a érezte már azt, hogy a főnöke viselkedése erősen emlékezteti egy családi szereplőre (jellemzően az apára vagy anyára). Ugyanez a felmérés kimutatta, hogy a dolgozók 49%-a rendszeresen él meg önbizalom-ingadozást egy-egy visszajelzés hatására, és 27% szerint a munkahelyi kapcsolataik gyakran „több stresszt okoznak, mint maga a munka”.

Munkahelyi szülőkép: biztonság vagy kontroll?

Nem ritka, hogy valaki kifejezetten vágyik a főnökétől érzelmi biztonságra: dicséretre, figyelemre, „törődésre”. Ha ezek elmaradnak, jöhet a csalódás, visszahúzódás vagy feszültség. Az elvárások gyakran nem is tudatosak, hanem belső forgatókönyvekből fakadnak. Vannak, akik nem mérik fel: nem egy jóindulatú szülőre, hanem egy vezetőre van szükség a munkahelyen.

„A munkahelyi szülőszerep akkor válik károssá, amikor egyik fél sem tud kilépni belőle. A főnök túlvállalja magát érzelmileg, és kontrollálni kezd, míg a beosztott gyermeki minták szerint működik: nem kérdez, nem vitázik, csak igyekszik megfelelni. Ilyenkor a visszajelzések elmaradnak, helyüket elvárások, néha passzív agresszió vagy burkolt bűntudatkeltés veszi át. Ez a dinamika nemcsak szakmailag gátló, hanem pszichésen is kimerítő: hosszú távon kiégéshez, alacsony önbecsüléshez, szorongáshoz és önértékelési problémákhoz vezet” – vélekedik a szakértő.

A gyermeki szerep megélése nemcsak a főnök iránt, hanem a saját munkavállalói identitásunkban is megjelenhet. Ilyenkor nem merjük érvényesíteni az igényeinket, nem mondunk nemet, bocsánatot kérünk a szabadság miatt, vagy feszülten várjuk az év végi értékelést. Ezek a minták is gyermekkori tanulásokból eredhetnek, és hosszú távon tartó feszültség esetén testi tüneteket is okozhatnak: szorongást, emésztési panaszokat, alvászavarokat.

Párkapcsolati minták a munkahelyen

Nemcsak szülői, de párkapcsolati dinamika is újrajátszódhat munkahelyi közegben. Az alárendeltség, az érzelmi függés vagy az állandó visszacsatolás iránti vágy – mind ismerősek lehetnek azok számára, akik korábban bizonytalan kötődésű kapcsolatban éltek. Ha valaki otthon mindig bizonyítani akart a partnerének, nagy eséllyel a főnöke elismerését is hasonlóan kergeti majd.

A bőrápolás új luxusa: a skinminimalism – amikor a kevesebb tényleg több

Gyakori, hogy az elhanyagolt intimitásélmények, a kontrolltól való félelem vagy a kapcsolaton belüli alárendelődés mechanizmusai átszivárognak a munkakapcsolatokba is. Ilyenkor nemcsak a főnök válik párkapcsolati tükörré, hanem a munkakörnyezet is egyfajta biztonságot vagy visszautasítást hordozó térként működik.