előfizetésem
Hírlevél
A munkahelyed lassan felemészt? Így ismerheted fel időben a jeleket
Új impulzusok, új ismeretségek, új kihívások, új elvárások kezdetben, aztán érkeznek az első visszás gondolatok, értelmetlennek vélt események, végül az első, majd a második és a sokadik csalódás. A felmondás felvetése előtt többször adunk még egy esélyt a munkahelyünknek, mert nem csupán kiválasztottak az adott pozícióra sok pályázó közül minket, hanem mi is döntést hoztunk, amikor elfogadtuk az állásajánlatot. Ezt figyelembe véve vajon meddig érdemes a csalódások megélését a napjaink részévé tenni?
A sok álláshirdetés közül tudatosan választjuk ki, hogy hova küldünk önéletrajzot, mert meghatározzuk előre, milyen elvárásokat tartunk fontosnak, mit szeretnénk elérni az új pozícióinkban.
Az első benyomás csapdája: miért tűnik minden tökéletesnek az új munkahelyen?
Céljainkat a keresés közben sokszor befolyásolják különféle munkáltatói márkakampányok, az adott szervezetnél dolgozók jó benyomásai, maga a meghirdetett lehetőség. Kialakul egy „de jó lenne, ha…” állapot, ami végigkísér minket a kiválasztási folyamat minden szakaszán. Közben kitartóan bízunk abban, hogy a megpályázott munkakört elnyerjük, és elindulhat egy új életszakasz. Aztán ez a kíváncsiság, nyitottság és lelkesedés velünk tart az első munkanapokon, heteken még, mert nincsenek az első gondolataink között olyanok, hogy ez az új karrierút nem lesz tartós, vagy kínszenvedés lesz az itt töltött idő.
Ezért olyan mellbevágó az érzés, amikor csalódás ér minket, és megkérdőjeleződik minden, ami aztán akár egy hónapokon át tartó vívódásban csúcsosodik ki, a végén egy döntéssel. Mielőtt a távozás és az új álláskeresési procedúra alternatívaként felmerül, keressük az okokat, a miérteket. Újabb és újabb sanszokat adunk a jelenlegi munkahelynek, mert reménykedünk még a változásban, még szem előtt tartjuk, hogy ebben a munkakörben olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amelyek szükségesek saját kompetenciafejlesztésünkben, és általuk értékesebbek leszünk, ha visszakerülünk mégis az álláskeresési piacra.
Igazából nem csinálunk mást ekkor, minthogy etetjük azt a szörnyet, amely gondoskodik a csalódások megéléséről. Tesszük ezt úgy, hogy ismerjük az idevezető utat, vagy saját tapasztalatból, vagy mások elmeséléséből. Mégis megtörténik. Jogosan érkezik a kérdés, hogy akkor mit lehet ez ellen tenni, vagy hogyan lehet elejét venni az akár hónapokig tartó, utólag teljesen értelmetlennek tűnő küszködésnek. Ehhez érdemes kicsit górcső alá venni a folyamat lépéseit.
A négylábúak iránti szeretet mindent felülír - Így született a Petwisecare
Amikor lehull a lepel: a csalódások titkos forgatókönyve
A kezdet általában minden új munkakörnyezetben jó, és cseppet sem baljós (ha már az ellenkezőjét élnénk meg, akkor rögtön a kijáratot keresnénk lelkiismeret-furdalás nélkül). Az első napokban nagy az érdeklődés, minden az újdonság erejével hat, és a benyomások többnyire pozitívak, a furcsaságok pedig még nem feltűnőek. Ezért ebben az időszakban nem teszünk fel kényszeresen olyan kérdéseket magunkban, amelyek bizonytalanságot keltenének bennünk.
Egy idealizált állapotban vagyunk ilyenkor, mert szeretnénk azt hinni, hogy a korábbi kilátásainkhoz képest most alkalom lesz jobb kihívásokkal találkozni, megmutatni a tehetségünket, kiteljesedni, fejlődni, vagy éppen egészségesebb munkamorálban részt venni. Az idillt pedig csak erősíti, ha a próbaidő alatt a közvetlen kollégák támogató hozzáállását érzékeljük, és a felettesek is elismerő szavakkal jelzik elégedettségüket a betanulásunk kapcsán. Rengeteg ilyenkor az információ, és sok időt igényel, hogy mélységében lássunk át mindent.
Aztán elérkezünk egy fordulóponthoz. Amint egyre jobban megismerjük a vállalati kultúrát, a folyamatokat, és a munkatársak sem erőlködnek azért, hogy a legjobb oldalukat mutassák, kinyílik egy olyan ajtó, amiről a végén azt gondoljuk, bárcsak soha ne szembesültünk volna azzal, hogy mi van mögötte. Hosszú idő is eltelhet, mire a valóság tisztább észlelése felráz az idealizált világunkból. Azonban ekkor már olyan érzések hatalmába kerülünk, amelyek
jelentős károkat okozhatnak lelki egészségünkben és szakmai kompetenciáink erősségében is.
Nem törvényszerű, hogy így legyen, mert van mód arra, hogy megelőzzük ezt a helyzetet. Ez pedig nem más, mint az önreflexió előtérbe helyezése már a próbaidő alatt. Hiszen ez idő alatt is érhetnek minket olyan, ugyan kisebb jelentőségű és könnyen feldolgozható csalódások, amelyeket érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni. Minél előbb látni kell az apróbb anomáliáknál is, hogy a támasztott elvárásaink miként viszonyulnak az érzékelt valósághoz. Éles ellentétek vannak? Vagy mi tettük magasra a lécet? A tapasztaltakat el tudjuk fogadni, és képesek vagyunk alkalmazkodni? Esetleg meg kellene fontolni a próbaidő adta lehetőséget, és távozni kéne?
Ösztönös vagy tudatos? Az emberi viselkedés, a reakció olyan generációs lenyomat, amit nem mindig lehet irányítani
Önreflexió – a legerősebb fegyvered a kiégés ellen
Az első csalódások nem feltétlenül sodornak a felmondás felé, inkább felébresztenek annyira, hogy tudatosabban folytassuk a munkatársi kapcsolatok építését, az alkalmazkodást és a beilleszkedést, vagy a saját kompetenciák érvényesítését a munkahelyen. Mélyebb vizsgálatra akkor van szükség, ha egy nyomasztó érzés bukkan fel a mindennapokban. Ez pedig nem más, mint amikor bizonytalanná válik az egyéni elégedettségünk, mert nincs elismerés vagy visszajelzés se csapat, se felettes irányából, nincs mindig felhőtlen légkör, előfordulnak konfliktusok rossz kommunikáció miatt, hibák a feladatellátásban.
Ezen felül egyre fokozódik a követelmény, hogy legyen több egyéni felelősségvállalás, magasabb teljesítményszint, vagy éppen jobb helytállás nagyobb munkaterheltség mellett. Mindezek közvetlen eredményeképpen a belépéskori motiváció elindul a lejtőn, és helyébe lép a stressz. Ez az a krízispont, ahol már nem tehetjük meg magunkkal, hogy legyintünk a kialakult helyzetre, és várjuk, hogy magától megoldódjon. Nyilvánvalóan vannak olyan körülmények az élet más területeiről, amelyek megnehezítik a munkahelyváltás szükségszerűségét, de tudjuk, hogy a balansz megteremtéséhez nélkülözhetetlen, hogy minden színtéren komfortosan érezzük magunkat.
Az önreflexió nem igényel bonyolult gyakorlatokat. Egyszerű tippek érkeznek most, amelyeket bárki képes végrehajtani külső segítség nélkül, bár kétségtelen tény, hogy egy támogató barát vagy családtag erősíteni tudja az objektív látószöget a komolyabb döntéshozatal előtt.
Pro és kontra lista – Megbízható eszköz ahhoz, hogy reálisan, a megtörtént eseményeket bizonyos mértékű távolságból lehessen átvilágítani és mérlegelni. Segít pontosítani, hogy hol tudunk hatni a körülményekre, és mikor nincs erre semmi eshetőségünk.
Önvizsgálatot támogató kérdések – Alkalmazásukkal komplexebben lehet saját elvárásainkat a valósággal és az elérhető lehetőségekkel összemérni. Olyan kérdéseket érdemes feltenni, mint például:
- Mennyire vannak veszélyben az erősségeim ebben a munkakörnyezetben, amelyek a magabiztosságomat és egyéni elégedettségemet alapozzák meg?
- Milyen kritériumokhoz ragaszkodom a munkámmal és a munkahelyemmel kapcsolatban? Ezek közül miből tudok engedni a kompromisszum érdekében, és mit tartok nélkülözhetetlennek továbbra is fenntartani?
- Milyen értékeket és célokat tartok döntőnek a munkámban, amelyektől elkötelezettnek és motiváltnak érezhetem magam? Ezek jelenleg mennyire kielégítettek? A negatív tapasztalatok ellenére van esély pozitív változásra, vagy nagyobb a valószínűség a helyzet romlására?
Pukedli egy torta előtt, egerek a táncparketten: A londoni bálok világa a valóságban néha hihetetlenebb, mint maga a Bridgerton
Tanulás és pozitív megerősítés előtérbe helyezése – Ha azt látjuk, hogy van esély szemléletváltásra vagy pozitív fordulatra (például távozik egy mérgező munkatárs, új vezető érkezik, kezdetét veszi egy reménykeltő szervezetfejlesztés), akkor teremthetünk magunknak pluszban egy olyan helyzetet, amelyben önmagunk fejlesztésére koncentrálunk. Annyi a dolgunk, hogy a negatív szituációknál a tanulságok levonására fókuszálunk, másrészről tudatosítjuk az elért eredményeinket, sikereinket, amelyek így örömforrást jelenthetnek.
Új célok kitűzése – Sokszor megfogalmazódik a távozás gondolata, és hozzá kialakul egy terv, ami aztán támogat a motiváció élénkítésében és a csalódások leküzdésében.
A biztos távozás mellett akkor tanácsos döntenünk, ha ezekkel a technikákkal nem jutunk előbbre, mert nem találunk olyan kapaszkodót, amelyre érdemes időt és energiát szánnunk. Utóbbi két tényező legértékesebb kincseink közé tartozik. Ha ezeket elvesztegetjük, akkor nem tudjuk visszaszerezni őket. Továbbá azt is nyomatékosítani kell, hogy felelősek vagyunk önmagunkért, és mi tehetjük a legtöbbet saját lelki egészségünk érdekében. Ha egy munkahely egyértelműen, többszöri új esély megadása után sem tudja az alapvető biztonságot és stabilitást nyújtani, akkor vállalni kell azt a bátor lépést, hogy a felmondás mellett határozunk, és egy új környezetben keressük meg jobb boldogulásunk lehetőségét.
