előfizetésem
Hírlevél
A szakértő 8 pontja a sikeres munkahelyi vitához: így nem fogsz alulmaradni
A munkahelyi konfliktusok elkerülhetetlenek, hiszen olyan környezetben dolgozunk, ahol nem mi választjuk meg a kollégáinkat, és nem feltétlenül osztozunk ugyanabban az értékrendben. Ilyen helyzetekben kulcsfontosságú, hogy megfelelően képviseljük az érdekeinket. Hogyan lehet jól vitatkozni, hogyan álljunk ki magunkért anélkül, hogy veszekedésbe torkollna a beszélgetés? Cikkünk szakértő segítségével járja körül a témát, és bemutatja a hatékony munkahelyi érdekérvényesítés alapelveit.
A munkahelyen kiállni magunkért nem könnyű, ez a terep ugyanis nem a komfortzónánk része. Nem a barátaink és nem az általunk választott, azonos értékrendet képviselő emberek vesznek körül, nincs befolyásunk arra, kikkel dolgozunk együtt. Feszültebb helyzetekben különösen nagy a kihívás: úgy kell helytállnunk, hogy a saját ügyvédünkként képviseljük az érdekeinket. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy érzelmeinket félretéve ne veszekedjünk, hanem építő módon vitatkozzunk. Érdekérvényesítés következik – hogyan állj ki magadért profin?
Generációs különbségek
Miért nem hozzuk otthonról a munkahelyi vitatkozás és önérvényesítés kultúráját, mint az amerikai fiatalok? Szüleink generációja teljesen másként szocializálódott, így más minta volt előttünk gyerekként. „A mai társadalomban az emberek a szellemi, kognitív és érzelmi integritást sokkal később érik el, vagy el sem érik. A szüleink generációja kénytelen volt korábban érni, hiszen egy diktatúrában szocializálódtak, ott váltak gyerekből felnőtté. Egészen mások voltak a szabályrendszerek és a kommunikációs lehetőségeik.” – magyarázza Dr. Drelyó Ágnes pszichológus.
Szüleink nem olyan munkahelyeken dolgoztak, ahol lehetőség lett volna arra, hogy a munkavállaló bármilyen módon szembemenjen az ottani szabályrendszerrel. Nagyon kicsi volt a mozgástér, nem voltak döntési lehetőségek.
A vita nem ellenség, hanem tükör – Így reagálj tudatosan
Mennyire vidd be a munkahelyedre „saját magadat”?
Krízishelyzetben vagy vitában nagyon fontos, hogy milyen a személyiségünk és mennyi önbizalommal rendelkezünk. Ezek a helyzetek érett személyiséget kívánnak. Nehéz kérdés, mennyit mutassunk meg magunkból a munkahelyen. A legtöbben azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek és elégedettek legyenek a munkánkkal, de a jó benyomás érdekében sokszor barátkozunk is, hogy kellemes légkört teremtsünk. Ez viszont több konfliktushoz vezethet, és ha támadás ér bennünket, akkor ki kell állnunk magunkért.
„Az, hogy mennyit engedsz magadból láttatni, attól függ, milyen az alapszemélyiséged. Ha az határozott, jól működő, konstruktív, akkor ezt bátran beviheted bárhová, mert ezek a képességek előnyt jelentenek. Ha éretlenebb a személyiségünk, akkor azonban ezt érdemes átgondolni” – mondja Drelyó Ágnes. Az sem mindegy, milyen a pozíciónk és munkabeosztásunk. Amennyiben ugyanis az nagyon eltér az alapszemélyiségünktől, át kell gondolni, mennyit mutassunk meg magunkból.
„Milyen a munkahelyi kultúra, mik a céljaink – ezt mind át kell gondolni. Ennek megfelelően kell döntenünk. A munkahelyi szerepszemélyiségnek meg kell felellnünk, és néha teljesen ki is kell zárnunk a személyiségünket, mert esetleg akadályozhat bennünket az adott munkakörnek vagy hivatásnak a betöltésében és ellátásában.”
Vita és veszekedés
Számtalan online tréning és könyv segít eligazodni abban, hogyan kezeljünk egy vitás helyzetet. Először is tisztázzuk a vita és a veszekedés közti különbséget: „A veszekedés hatalomfitogtatás. A cél az, hogy valaki felülkerekedjen a másikon. A vitában érvek csapnak össze, és nem cél a másik legyőzése, vagy elnyomása. Szellemi meggyőzésre törekszünk, nem a másik személyiségének leuralására.”
Ezért mondanak ma egyre többen nemet a „jó kislány” szerepre
A vita szabályai
Mi a cél? Először magunkban kell tisztáznunk, hogy mit szeretnénk elérni a vitával: megoldást vagy kompromisszumot. Ha ezeket már az elején letisztázzuk magunkban, az segít abban, hogy ne a másik emberről beszéljünk, hanem a problémára koncentráljunk.
- A problémát támadjuk, ne az embert! „Nagyon fontos, hogy én-üzeneteket használjunk: én úgy érzem, én azt gondolom. Nem szabad a másik fél viselkedését minősítenünk, például: te ezt csinálod. Ettől a másik fél támadva fogja érezni magát, és védekezésre kényszerül, ami miatt a vita nem jó irányba halad majd.”
- Ne minősítsünk! A minősítéssel csak az érzelmi feszültséget erősítjük, ami nem segíti a megértést és a közös megoldás megtalálását.
- Aktív hallgatás: Hagyjunk időt és teret a másik fél gondolatainak kibontakoztatására. Sok vita azért fajul el, mert a felek nem hagynak elég időt egymásnak. Gyakran van egy belső késztetésünk, hogy közbevágjunk, azonnal képviseljük az érdekeinket, ám ezzel nem adunk teret a másik félnek.
- A hangnem kontrollálása: mindig figyeljünk a tiszteletteljes, megfelelő stílusra. A hangnemünk meghatározza a vita légkörét is.
- Lehet szünetet kérni! „Ha azt érezzük, hogy nagyon nem értjük meg egymást, bátran javasoljuk: Tartsunk két óra szünetet, mert úgy látom, ez most túl sok információ volt. Gondoljuk át mindketten a hallottakat. Ezzel a technikával meg lehet menteni egy vitát attól, hogy elfajuljon” – hangsúlyozza Ágnes.
Generációs gazdasági szakadék: Miért szegényebbek a mai fiatalok, mint a szüleik voltak?
- Közös pontok keresése: a másik fél feszültsége is csökken, ha azt látja, hogy a vita célja a közös nevező megtalálása.
- Készüljünk fel érvekkel! Gyűjtsünk konkrét példákat, amelyek alátámasztják az álláspontunkat, és segítséget nyújtanak a mondandónk megerősítésében.
- Ismerjük el, ha tévedtünk: „A rugalmasság és az önkritika nem gyengeség, hanem az erő jele. Ha be tudjuk ismerni, hogy hibáztunk, az azt mutatja, hogy a személyiségünk elbírja ezt, és képesek vagyunk elfogadni, ha rossz álláspontot képviseltünk. Ez a másik fél számára is azt üzeni, hogy nem egy szűk mezsgyén gondolkodunk, hanem nyitottak vagyunk más nézőpontokra is.”
A vitához szükséges személyiségtípus
A vitához érett, stabil személyiség szükséges, aki nem a másik leuralására törekszik. Ha a másik fél erre nem képes, azt jeleznünk kell számára. „Explicit módon jelezzük az illetőnek: nem a témáról beszélsz, egy ideje rólam beszélsz, pedig nem ez volt a kiindulópont. Ha gyakran kerülünk ilyen helyzetbe, érdemes a HR-hez vagy a felettesünkhöz fordulni. Jeleznünk kell, hogy ez személyiségbeli probléma, amit valamilyen módon kezelni kell. Ez nem a mi feladatunk, hanem a rendszeré.”
Hiába szeretné valaki képviselni a saját igényeit és álláspontját, ha nem meri megtenni. Egy gyenge önértékelésű ember hiába tudja elméletben, mit kellene tennie egy vita során – ha nem hisz önmagában, nem fogja tudni a vitatkozás módszereit megfelelően alkalmazni. „Szükséges egyfajta érettség a vitahelyzetekhez. A technikai tudás önmagában nem elég. A belső összhang és a hitelesség csökkenti a stresszt és növeli a magabiztosságot, ami elengedhetetlen a hatékony kommunikációhoz. Egy vitában muszáj alacsonyan tartani a stressz-szintünket, mert kártyavárként omlik össze az egész rendszer, ha nincs önbizalmunk.”
