előfizetésem
Hírlevél
Az esőt megszokod, de önmagad elveszíted a ködben – amit senki nem mond el az angliai életről
A gimnázium alatt valósággal istenítettem Angliát, anélkül hogy bármit tudtam volna róla. Ugyanakkor miért ne imádhattam volna messziről? Big Ben, jellegzetes téglaházak, Harry Potter, Beatles, Igazából szerelem, parkok. A sok eső sem riasztott el, így húszévesen, 2008-ban elindultam az ismeretlenbe. Azóta elteltek az évek, és most, amikor elújságoltam az angliai magyar barátaimnak, hogy az angliai tapasztalataimról kell írnom, egyetértésben mondták, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a kinti életet reklámozzam.
Valóban, nekem nem jött be. Sajnos. Mégis kint vagyok, immáron tizenhét éve. Elmesélem, miért.
Élet a Brexit előtt
Magyarország 2004-es csatlakozása az Európai Unióhoz hatalmas mozgolódást váltott ki: évről évre egyre többen vándoroltak ki az Egyesült Királyságba – nemcsak Magyarországról, hanem a környező országokból is. A magyarok kivándorlása 2014-ben tetőzött; én még az első hullám végén kerültem ki a birminghami főiskolára. A cél az volt, hogy tökéletesítsem az angolomat, amit a három év alatt teljesítettem is, és izgatottan tekintettem a jövőbe, immáron angol BSc-diplomámmal a kezemben.
New Yorktól Clevelanden át San Franciscóig: így él három magyar nő - illegálisan - az USA-ban
Reméltem, hogy az utolsó tanév éjszakai pohárgyűjtő munkáját felváltja valami olyan, amit tanultam, vagy valami, amit jobban tudok élvezni, mint a felszolgálást vagy a takarítást. Pozitív hozzáállásomat csalódottság váltotta fel, mert nem találtam munkát. A szüleim értetlenül álltak kudarcaim felett, hiszen ez ugyebár Anglia, ahol a kerítés kolbászból van. Mégsem találtam meg azt a bizonyos kerítést. Egy cégnek jártam tolmácsolni hetente néhányszor, de ez nem volt elég az üdvösséghez. „Miért nem vállalsz valamilyen adminisztrációs munkát?” – jött a kérdés otthonról.
A válasz egyszerű: azért, mert ez nem így működik. Nem az volt a szempont, hogy mire lennék képes, hanem az, hogy mit csináltam eddig, és az éjszakai pohárszedésen és az alkalmi tolmácsoláson kívül semmit nem tudtam felmutatni. Idővel rájöttem, hogy hazudnom kell, így különböző takarítói munkákat írtam az önéletrajzomba – nem merve nagyobbat mondani. Takarítottam hotelben, gazdag pakisztáni családnál és irodákban, reggeliztettem hotelben, és
nem voltam boldog, mert nem akartam elhinni, hogy ennyi az életem.
Időközben egyre több magyart ismertem meg, és nekik hála, egy fogorvosnál lettem recepciós. Bár ez sem volt álommunka, végre úgy érezhettem, hogy igazán csinálok valamit. Idővel háziorvosnál, majd egy rászorult embereket segítő cégnél lettem recepciós. A huszonöt perces utat két óra alatt tudtam megtenni busszal a munkahelyemre, de kitartóan bejártam, mert elismerték a munkámat, és szükség is volt a munkahely támogatására, mert naponta kaptam a fenyegetéseket a segélyeket felvevő brit állampolgároktól. Egy év után felkerültem az adminisztrációra, így végre – mindössze hét év leforgása alatt – eljutottam oda, ahol akár kezdhettem is volna, de valamiért nem ment.
Végül a covid véget vetett ennek a munkának, mert bár dolgozhattam volna otthonról, ismeretlen okból én is úgynevezett key workernek, azaz elhanyagolhatatlan, szükséges munkaerőnek voltam kikiáltva, és az addig ismeretlen kimenetelű vírus mellett nem vállaltam be, hogy bejussak a munkahelyemre. Ez hozta a megváltást, mert a világ egyre nyitottabb lett az online munkára, és így kezdhettem el Magyarországra dolgozni. Az újságírói munkát később hajnali golfklubtakarítással egészítettem ki, amit a legjobb angliai munkámnak értékelek: szép környezet, reggel nyolcra otthon voltam, és teljesen egyedül végezhettem a munkát.
2025 augusztusában volt tizenhét éve, hogy Angliába jöttem, és három éve csak magyarországi munkákból élek. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ilyen kudarcok vannak a hátam mögött, mit keresek még kint. A szívem hazahúz, de a józan ész nem, mert a forintfizetésemből sokkal kevesebbet kell adóznom itt, mintha otthon élnék, így bizonyos szempontból jobban élek, mintha Magyarországon lennék. Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy Anglia kegyes lenne hozzám, mert bármennyire lelkes voltam iránta, ez az ország olyan számomra, mint egy hálátlan szerető: odaadtam neki a szívemet, amit cafatokra tépve dobott vissza nekem.
A férjemen és a barátaimon kívül nem sok mindent kaptam Angliától.
Míg a tolmácsolás alatt rengeteg honfitársamnak segítettem abban, hogy segélyt kapjon, én a legnehezebb időkben sem kaptam – mert van, hogy az ember akkor van hátrányos helyzetben, ha nincsen hátrányos helyzetben, és ebben a britek kifejezetten erősek: nem mindig azt támogatják, akit valójában kellene, aki idővel meghálálná a segítséget.
Ezek voltak Jane Godall utolsó szavai - A Netflix dokumentumfilmjét mindnekinek látnia kell
Anglia a Brexit után
Amikor téma volt a Brexit, és közeledett a szavazás, egyre több olyan párbeszéddel találkoztam az utcán, amiből leszűrtem, hogy a Brexit fontolgatásának okai valójában mi, bevándorló magyarok is vagyunk, merthogy elvesszük a munkát az angoloktól. (Ekkor még nem tudták, hogy ha a bevándorlók nem végeznek el bizonyos munkákat, akkor senki nem fogja.) Az idős angol ismerőseink is a Brexitet támogatták, de kihangsúlyozták, hogy nem miattunk, mert bennünket szeretnek.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Ennek ellenére megtörtént a Brexit, ami – bár lehetetlenné nem teszi – rendkívüli módon megnehezítette az Egyesült Királyságba való kijutást. 2021. január elsején egyfajta pontrendszert vezettek be, mely ugyan azt nem korlátozza, hogy honnan mehetünk új életet kezdeni az Egyesült Királyságba, de azt igen, hogy milyen szakmai háttérrel. Ma már ugyanis nem úgy működik, mint húsz éve, hogy az ember szakma és angoltudás nélkül kimehetett szerencsét próbálni.
Komolyan veszik, hogy ki kaphat munkavállalói vízumot: csak olyannak adnak, aki nyelvtudással, a képesítésének megfelelő állásajánlattal a zsebében igényli a dokumentumot, és az is meg van szabva, hogy az éves fizetésnek legalább 25 600 fontnak kell lennie.
A Brexit nemcsak a munkakeresést nehezítette meg, hanem az Angliába vágyakozó diákok életét is, akik ugyan mehetnek angliai főiskolára vagy egyetemre, diákhitelt nem igényelhetnek, így csakis akkor indulhatnak neki, ha bizonyíthatóan fedezni tudják a tandíjak költségét, amik évente átlagosan csaknem tízezer fontba (4,5 millió forintba) kerülnek.
5 tipp, ha nekiindulnál
Ma már a tudatosságra sokkal nagyobb szükséged lesz, mint a szerencsére, annál is inkább, mert mire kimész, jó esetben el van rendezve a szállás és a munkahely kérdése is.
Nézz utána a szükséges dokumentumoknak! Bár a munkáltató jó esetben elküldi, hogy mire van szükség, mindenképpen nézz utána, hogy a te esetedben milyen vízumtípus az, amit kérhetnek. Ne húzd az időt a jelentkezéssel, mert az átfutási idő akár hónapokat is igénybe vehet! Készülj fel arra, hogy nem mindent tudsz otthonról elintézni, így az úgynevezett NI-számot (National Insurance) sem, és erre mindenképpen szükséged lesz az adózáshoz.
Számolj! Bár tudni fogod, mennyi a fizetésed, helyben dől el, hogy mire van szükséged pontosan, és az árakkal is itt ismerkedhetsz meg igazán. Fontos hát, hogy ne fillérekkel a zsebedben indulj útnak, hanem legyen bőven költőpénz, hiszen az első hónapot fizetés nélkül kell végigcsinálnod, méghozzá úgy, hogy a szállásadó biztosan fog kauciót (depositot) kérni – szállásadója válogatja, hogy egy- vagy kéthavit.
Csiszolj az angolodon! Ha tudsz angolul, hidd el nekem, akkor is a meglepetés erejével fog hatni, hogy milyen angolt beszélnek, ráadásul akárcsak Magyarországon, itt is vannak tájszólások, nem is beszélve a különböző népek akcentusáról! Ha magabiztosnak is érzed magad, számíts arra, hogy ez nem egy film a Netflixen eredeti nyelven, hanem a valóság, ahol nem segít a felirat!
Adj alább az igényeidből! Bár otthon van kialakult életed, a kinti nem ilyen lesz! Könnyen lehet, hogy lakótársakkal kell osztoznod, és hogy az élet az elején nemhogy könnyebb lesz, hanem nehezebb. Ne felejtsd el, hogy ez csak az út eleje, viszont a kezdeti nehézségeken muszáj túlesni! Ez ne riasszon el, csak légy rugalmas és alkalmazkodó!
Építs kapcsolatokat! A közösségi médiának hála ma már egyáltalán nem nehéz olyan csoportokat találni, ahol angliai magyarok gyülekeznek, sőt, a különböző angliai magyar tanodáknak is vannak oldalaik, így már azelőtt szerezhetünk ismerősöket, hogy fizikailag átléptük volna az ország határát. Ez rengeteget segít, mert a magyar közösségek nagyon segítőkészek (tényleg!), így bátran lehet hozzájuk fordulni.
Vasárnap esti gyomorideg, hétfői pánik – így győzhetjük le a hét eleji szorongást
A Brexit előtt sokkal könnyebb volt kijutni Angliába, mint mostanság, ám ha szakmai tudással jutsz ki, sokkal könnyebb dolgod lesz, mint például nekem, akit pont a szakmai tapasztalat hiánya lehetetlenített el abban, hogy olyan munkám legyen, amit szívesen végzek, és amihez értek. Remélem, ha belevágsz, te is azoknak a táborát erősíted, akiknek bejött az angliai álom!
