A testpozitivitás forradalma: így szabadította fel a divatot az önelfogadás

Az utóbbi években a divat és a szépségipar új jelszava lett: body positivity. Képek sokasága árasztja el a közösségi médiát, plakátokon mosolyognak ránk plus size modellek, magazinokban természetes bőrhibák díszelegnek. Mintha hirtelen eljött volna az igazi elfogadás kora. De vajon tényleg így van? Vagy csak a reklámipar öltött magára egy új, trendi álruhát?

A világ kifutói lassan, de biztosan változnak. A méretek már nem kizárólag S és XS, a modellek nemcsak porcelánbőrű, 180 centis lányok lehetnek, és a szépség már nem egyetlen, szűk sablon szerint mérhető. A „body positivity” (testpozitivitás) zászlaja alatt egyre több kampány, reklám és márka áll ki amellett, hogy minden test szép. De vajon tényleg erről van szó? Vagy csak egy újabb trend, amit el lehet adni?

Amikor a divat őszinte

A body positivity nem Instagram-szülött kifejezés. Gyökerei a ’60-as évekig nyúlnak vissza, amikor a túlsúlyos emberek jogaiért szólaltak fel aktivisták, majd a ’90-es évektől kezdve kibővült a látókör: bőrszín, fogyatékosság, heg, stria, ránc, szőr, akné – minden, amit a divatipar és a média addig próbált eltakarni vagy elhallgatni, most végre reflektorfénybe került.

Az Instagram és a TikTok robbanásával a testpozitivitás virágkorát éli.

Influenszerek, aktivisták, hétköznapi emberek osztják meg saját, retusálatlan valóságukat. A márkák pedig gyorsan reagáltak: különböző testalkatú modellek, szoptató anyák, fogyatékkal élők, idősek kerültek reklámokba – amire korábban alig volt példa. A Fashion Unfiltered – SS25 Divatbemutató és Kerekasztal-beszélgetés nevű esemény keretein belül Tamás Ildikó divatkutató, kulturális antropológus, Ijjas Adrienn, a show vezető sminkese, Zaszlavik Hanna orvostanhallgató, ösztöndíjas újságíró, Karner Tamás divatmodell és Rohonczi Fanni, divattervező, az est megálmodója a divat, az önelfogadás és a body positivity színpadi megjelenítésének témáját fejtegette.

„Egy márka akkor lesz igazi, hogyha önmagát adja el. Minden ruha egy történet… Nagy divatbemutatókon a 34, 36-os méretet viselik a modellek, de manapság egyre jobban elfogadottabb, hogy valaki nem tökéletes. Én mindig, minden ruhámat úgy tervezem, hogy mindenki jól érezze bennük magát” – mondja Rohonczi Fanni. A divattervező és az Első Pesti Egyetemi Rádió közös szervezésében megvalósult kerekasztal-beszélgetésen elhangzott még, hogy fontos, hogy a teltebb alkatú hölgyek, műtéti heggel vagy végtaghiánnyal rendelkező emberek is el tudják fogadni magukat.

„Túlfogyasztással az idősebb generációk által megélt hiányt akarjuk kompenzálni”

„Teljesen máshogy kell tervezni egy fogyatékkal élőnek, kerekesszékesnek és olyan embereknek, akik végtagsebekkel, műtéti hegekkel élnek. A divatvilág különösen olyan szcéna, amiből a betegséggel vagy fogyatékkal élők kiszorulva érezhetik magukat, ami erősíti a frusztrációikat.

Számukra ezért is fontos, hogy kapjanak olyan segítséget, ami által ők is bevonódhatnak ebbe a világba, hiszen a jó megjelenés, az önmaguk elfogadása, a harmónia megmutatása a külsőségekben is komoly mentális segítséget jelent. Ezért is nagyszerű, hogy vannak tervezők, akik figyelmet fordítanak a különleges szükségletekkel élőkre is – ami legalább annyira fontos lehet, mint egy pszichológus segítsége” – magyarázza Tamás Ildikó.

Őszinteség vagy marketing

A testpozitivitás lett az új fekete. És mint minden népszerű trendet, ezt is felfalta a marketinggépezet. Cégek, amelyek évtizedekig kizárólag karcsú, fehér modellekkel dolgoztak, most hirtelen a sokszínűséget hirdetik. De a kérdés ott motoszkál: ez valódi változás, vagy csak egy új csomagolás az eladások növelésére?

Egy márka például indíthat testpozitív kampányt, miközben a boltjaiban még mindig csak XS-től M-ig lehet ruhát kapni. Lehet egy kampányban plus size modellt szerepeltetni, miközben a való életben a dolgozókra szigorú súlyhatárok és kinézeti elvárások vonatkoznak. Ez a fajta disszonancia nemcsak hiteltelen, de káros is: azt az illúziót kelti, hogy minden rendben van, miközben a struktúrák nem változtak.

„A kerekesszékemet nem börtönnek, hanem a szárnyaimnak látom” - Ivanova Daniela kerekesszékkel élő szerkesztőnk története

A valódi elfogadás nem kampányidőszakhoz kötött. Nem hashtag, nem szlogen, hanem szemlélet. A valódi body positivity ott kezdődik, ahol a különbségek nem díszletként jelennek meg, hanem természetes részei a közösségnek, a munkahelynek, a médiának, a bolt kínálatának. A valódi elfogadás nemcsak azt mondja: minden test rendben van – hanem aktívan tesz azért, hogy a társadalom struktúrái is alkalmazkodjanak ehhez a gondolathoz.

A különbség tehát nem a szóhasználatban rejlik, hanem a szándékban. A marketing azt kérdezi: Hogyan adhatjuk el ezt az eszmét? A valódi elfogadás azt kérdezi: Mit kell megváltoztatnunk, hogy ez az eszme valósággá váljon? Miért számít ez ennyire? Mert az emberek érzik. Az őszinte változást is, meg a kamu elfogadást is. Az az influenszer, aki büszkén vállalja a narancsbőrét, striáit, és nem retusálja agyon a képeit, hitelesebb, mint egy globális márka, ami évente egyszer #LoveYourBody kampányt futtat, aztán visszatér a megszokott sémákhoz.