Ha a boltban rossz kedve van a pénztárosnak vagy az étteremben a pincérnek, és készülök ezen épp felháborodni, mindig a diákmunkás éveimre gondolok

2025. január 17.
Diákmunkásként az ember néha a legviccesebb helyzetekbe kerül
Diákmunkásként az ember néha a legviccesebb helyzetekbe kerül
Fotó: Kelvin Murray/Getty Images

Végig lehet csinálni úgy az egyetemet, hogy közben végig lehet csinálni úgy az egyetemet, hogy közben rendszeresen dolgozol, csak logisztika és megfelelő rendszeresen dolgozol, csak logisztika és megfelelő mennyiségű baráti kapcsolat kell hozzá - és én a legjobbak jegyzeteiből tanultam mindig.

A gazdasági válság után kezdtem az egyetemet, ezért a szüleim nem tudtak anyagilag támogatni. Sokan jártak akkor hasonló cipőben, mint én, így mind a veszprémi egyetem alapképzése, mind a budapesti mesterképzés alatt latba kellett vetnem az összes színészi képességemet, hogy munkához jussak. Ha az ember nem válogat, és a szexmunkán kívül mindenre hajlandó, akkor rendkívül alacsony órabérért ugyan, de leesik neki ez-az. Láttatok már kereszteződésben óriáscitromot? Az nagy valószínűséggel én voltam.

Voltam például csavargyári munkás. A feladatom minőségellenőrzés volt: egy incifinci csavarra kellett incifinci anyacsavarokat rátekernem. Ha rámentek teljesen, a kék dobozba kellett dobni őket, ha nem, akkor a pirosba. Nyolc órában. Dolgoztam egy veszprémi hipermarket pénztárában is. Ha nagy volt a forgalom, pisilni, tampont cserélni nem engedtek ki, de a sajtos stangli kódjára még mindig emlékszem. Ha bemegyek ebbe a hipermarketbe bárhol az országban, és véletlenül az állateledelek felé veszem az irányt, a jellegzetesen ismerős szagtól még mindig megrohannak az emlékek.

Ami a veszprémi időszak alatt a leginkább feküdt nekem, az egy híres balatonfüredi étterem konyhája volt. Reggel hétre jártam, amihez fél ötkor kellett kelnem – ez volt benne a legnehezebb. Délelőtt a zöldségelőkészítőben voltam. Tudtátok, hogy a krumplit egy kis centrifugaszerű gépben hámozzák az éttermekben? Csak nem volt már tökéletes a gép, úgyhogy ha nem akartad, hogy kinyíljon a teteje centrizés közben – az nem ajánlatos, mert kilövi a krumplikat –, akkor érdemes volt fél fenékkel ráülni. Petefészkem, kösz, jól van.

glamour plusz ikon A Z generáció és a munka – beleszülettek a technológiába, most már ők diktálják a szabályokat

A Z generáció és a munka – beleszülettek a technológiába, most már ők diktálják a szabályokat

A feketemosogató is tök vicces volt, akkora edényeket kell elmosni, amibe egy átlagos testalkatú ember belefér kétszer. Ha a feketemosogatóval végeztél, mehettél a fehérbe, ott a tányérokat, evőeszközöket kellett elmosni. Nagyon gyorsan kellett dolgozni, mert folyamatosan jöttek be a tányérok. Ha kijön egy tányér a mosogatóból, az tűzforró, de akkor is meg kell fognod, mert különben lemaradsz, a konyhafőnök pedig ordítani fog veled. (Bár a konyhafőnökök amúgy is végig-üvöltik a napot. Ha azt gondoljátok, hogy Gordon Ramsay a konyhás műsorokban csak teszi az agyát, akkor mondom, hogy nem.)

Ettől függetlenül bírtam, hogy pörög a munka, és imádtam, hogy a nap végén bele lehetett csobbanni a Balatonba. Egy füredi étterem dolgozói különben rendkívül jól keresnek, kivéve akkor, ha diákmunkások – órabérem négyszáz forint volt. Aztán jött Budapest. Egyszer nyár közepén konkrétan tüdőgyulladást kaptam, mert senki nem szólt, hogy tejterméket fogunk címkézni. Ott fagyoskodtunk nyári ruhában hat órát egy biatorbágyi hűtőházban. De a legviccesebb melóim mégiscsak a beöltözősök voltak.

Volt egy időszak, amikor óriási plüss citromjelmezben osztogattam sört Budapest főbb csomópontjain. Mikor a Kálvin téren dolgoztunk, ott jöttek-mentek az egyetemi tanáraim, és olyankor be kellett húznom a fejemet a citromba, hogy ne vegyenek észre. Volt egy kis zöld levél is a fejemen, szóval hermetikusan be tudtam zárni magam. Társam, az óriási narancs bekopogott, ha elmentek. De voltam bútoráruház reklámembere is Újpesten.

glamour plusz ikon Ha egyszer a vezetői feladataimat le szeretném adni, el tudom képzelni, hogy nyugdíjas éveimben Spanyolországban egy tengerparti kis butikot nyitok, és békésen horgolok

Ha egyszer a vezetői feladataimat le szeretném adni, el tudom képzelni, hogy nyugdíjas éveimben Spanyolországban egy tengerparti kis butikot nyitok, és békésen horgolok

Nagy előrelépésnek éltem meg a feladatot, mert előtte a grillpultba voltam beosztva (azóta rá se bírok nézni a grillcsirkére), ám egy napon a reklámember megbetegedett, és én vehettem át a helyét. A jelmezből nem látszott ki a fejem, de volt szuperhősös köpenyem, ami lobogott a szélben, miközben segway-jel száguldoztam a parkolóban. Menő volt. Ezt a sok hülyeséget csak azért írtam le, mert vicces, és mert rájöttem, hogy nagyon hálás vagyok az egészért. Ha ez mind nem lett volna, sokkal kisebb valószínűséggel tanultam volna meg keményen dolgozni akkor is, amikor épp egyetlen porcikám se kívánja a munkát.

És bár akkor nem tudtam, de ez legalább olyan hasznos tudásként épült be az életembe, mint az egyetemi tanulmányaim, de az is lehet, hogy még annál is hasznosabb volt. Iszonyúan respektálom azokat a volt kollégáimat, akik most is abban a füredi étteremben vagy veszprémi hipermarketben dolgoznak, mert tudom, hogy mennyi erő és kitartás kell ezeknek a nehéz munkáknak az elvégzéséhez. Ha a boltban rossz kedve van a pénztárosnak vagy az étteremben a pincérnek, és készültök ezen épp felháborodni, gondoljatok erre – én mindig ezt teszem.